Október 25-én, vasárnap Varga László kaposvári megyéspüspök megáldotta a belső terében felújított mernyei Sarlós Boldogasszony-templomot. Ugyanezen a napon, ünnepi szentmise keretében a kívülről megújult kapospulai Szent Péter és Pál-templomot is megáldotta a főpásztor.
Mernyén a munkálatok előkészítése már 2025 őszén megkezdődött, amikor a közösség a település Sarlós Boldogasszony-temploma belső festésének megújítása mellett döntött. A felújítás során kicserélték a vakolatot, megújult az ablakok üvegezése, valamint az elektromos hálózat is.
A nyár folyamán végzett festési és kőművesmunkák, illetve az őszi utómunkálatok eredményeként a templom világosabb belső térrel várja a híveket.
A megújult templomot október 25-én áldotta meg Varga László kaposvári megyéspüspök.
A szentmise elején Vida Zoltán plébániavezető lelkész köszönetet mondott a munkálatok során nyújtott segítségért. Kiemelte, hogy a megújulás a közösség összefogásával valósulhatott meg. A szakemberek mellett a hívek is sokat segítettek többek között a templom berendezésének elpakolásában és visszarendezésében, valamint abban, hogy a felújítás idején a plébánián kialakított kápolnában tarthassák a szentmiséket.
A munkálatokban több helyi vállalkozó is közreműködött.
A templomot nem csak a katolikus közösség használja; az evangélikus testvérek is rendszeresen itt tartják istentiszteleteiket, így az épület a felekezetek közötti együttműködésnek is helyet ad – mondta el Vida Zoltán atya.
Varga László püspök szentbeszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy a szeretet parancsának teljesítése egész életünkön át tartó tanulás. Nem kell kétségbeesnünk amiatt, hogy a főparancsot talán soha nem tudjuk maradéktalanul megvalósítani. Életünk végéig lehetőségünk van előrelépni, egyre jobban szeretni Istent és embertársainkat.
A főparancs egyik legnehezebb része sokak számára az a rövid kifejezés, hogy „mint önmagadat”. Miközben igyekszünk szeretni Istent és embertársainkat, gyakran éppen önmagunk elfogadásával küzdünk. Aki nem fogadja el önmagát olyannak, amilyennek Isten megalkotta, az egész életében perlekedni fog Istennel – figyelmeztetett a megyéspüspök.
Nem csupán a szüleinket kaptuk ajándékba; mi magunk is Isten teremtményei vagyunk. Ő álmodott meg bennünket, ő alkotott minket, a zsoltár szerint ő szőtte össze a sejtjeinket anyánk méhében. S a teremtés könyve szerint az ember megalkotásakor Isten kimondta: nagyon jó. El merjük-e hinni ezt önmagunkról; hálásak vagyunk-e létünkért, testünkért, lelkünkért és egész lényünkért, vagy egész életünkben mások szeretnénk lenni, mint akik valójában vagyunk, s békétlen marad a szívünk.
Az önelfogadás titka nem a saját nagyszerűségünkben, az elért eredményeinkben vagy a teljesítményünkben rejlik.
Aki ezt el meri hinni, abban hála ébred, és ez a hála áthatja a cselekedeteit, kapcsolatait és egész életét. Nem kell többé állandóan bizonyítania a saját értékét, mert felismeri, hogy létezésének alapja Isten szeretete.
Varga László elmondta: kerekesszékes barátaitól tanulta meg, mily óriási különbség van az élethelyzetünk elfogadása és az abba való beletörődés között. Voltak, akik nem tudták elfogadni fogyatékosságukkat, és arra rendezkedtek be, hogy túléljék a mindennapokat; nehezen viselték, hogy a legegyszerűbb tevékenységekhez is mások segítségére szorultak; életüket a panaszkodás, a lázadás és a pótcselekvések jellemezték. Mások egészen más utat választottak:
A püspök felidézte egy kerekesszékes barátja példáját, aki kisgyermekkora óta izomsorvadással élt, mégis arra tette fel az életét, hogy középiskolásokat tanítson élni. Elfogadta, hogy sok mindenben mások segítségére szorul, mégsem a panaszt választotta. Arra összpontosított, hogy korlátai között is a lehető legtöbbet hozza ki az életéből, hiszen tudott szeretni, és őt is lehetett szeretni.
Ez a felismerés mindannyiunk számára fontos. Mindannyian hordozunk sérüléseket és korlátokat; szüleink sem voltak hibátlanok, bűntelenek és seb nélküliek, s az ő sérüléseikből mi is továbbvihettünk valamit. Választhatunk: elfogadjuk a valóságot, és a lehetőségeinken belül igyekszünk kibontakozni a szeretetben, vagy folyamatosan elégedetlenkedünk, és másokhoz hasonlítjuk magunkat, ami magányossá tehet bennünket, hiszen mindig találunk valakit, akit csodálhatunk vagy éppen lenézhetünk, miközben nem tanuljuk meg elfogadni önmagunkat.
A szeretetben való növekedéshez az is szükséges, hogy megfelelő mércét válasszunk magunknak – hangzott el a prédikációban. – A keresztény ember számára a mérce Jézus Krisztus szeretete, aki így tanított: „Úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket!” Saját erőnkből nem tudunk úgy szeretni, ahogyan Jézus szeret bennünket, a Szentlélek segítségével azonban mindannyian növekedhetünk a szeretetben életünk utolsó pillanatáig.
Prédikációjában Varga László egy édesanya történetét is felidézte: az asszonynak súlyosan fogyatékos gyermeke született, és hosszú időbe telt, mire eljutott odáig, hogy elfogadja a kisfiút olyannak, amilyen, s ne szégyellje. Amikor ez végre sikerült neki, a gyermek megvakult. Az édesanya rettenetesen kiborult: úgy érezte, már így is elég nehéz a helyzetük, és most még ez a szenvedés is sújtja őket. A kisfiú azonban így szólt hozzá: „Mama, ne sírj! A szívem még jó, tudok szeretni.”
Nem kell más, mint őrizni a szívünk tisztaságát, hogy hálásak és türelmesek legyünk, békességben éljünk és a jóságot gyakoroljuk. Ez nem kerül semmibe, ezt mindenki meg tudja tenni, ha akarja – hangsúlyozta a püspök. – A szeretet elsősorban döntés, s csak utána érzés.
A mernyei templomban elhangzott püspöki szentbeszéd bővebben ITT olvasható.
Forrás: Kaposvári Egyházmegye
Fotó: Kling Márk
*
Varga László püspök október 25-én áldotta meg a kívülről megújult kapospulai Szent Péter és Pál-templomot is. A munkálatok során megújult a homlokzat festése, és a templomtorony héjazatát is felújították.
Az ünnepi szentmise elején Istvánka Vince attalai plébános köszöntötte a jelenlévőket.
Prédikációjában a kaposvári megyéspüspök a főparancs kapcsán arról beszélt, hogy Isten megismerése a vele való személyes kapcsolatból fakad, és az embert önmaga, valamint embertársai szeretetére vezeti.
„Mester, melyik a legfőbb parancs a törvényben?” – idézte a főpásztor előbb a szentírási kérdést, majd Jézus válaszát: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből”, és „szeresd felebarátodat, mint önmagadat”.
Vajon szerethetjük-e azt, akit nem ismerünk? – tette fel a kérdést Varga László püspök. – A válasz egyértelmű. Csak azt szerethetjük, akit ismerünk, és azt szerethetjük egyre jobban, akit egyre mélyebben ismerünk. Ez igaz az emberi kapcsolatainkra és az Istennel való viszonyunkra is. Szeretjük-e Istent? Ismerjük-e őt, akit szeretni akarunk?
A főpásztor Márta és Mária példáján keresztül rámutatott, hogy míg Jézus látogatásakor Márta a vendéglátás teendőivel foglalkozott, Mária Jézus lábához ült, és hallgatta őt. Jézus Mária magatartását állította példaként, aki a jobbik részt választotta: „Márta, Márta, sok mindenre gondod van, és sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta…”
Ez a barátságokban és a párkapcsolatokban is rendkívül fontos. Az idő, amit a másiknak adok ingyenes ajándékként, a figyelmes szeretet ideje. Ez a jobbik rész, amire a másiknak szüksége van – hangsúlyozta a kaposvári megyéspüspök. – Nem elég együtt dolgozni, együtt tervezni.
Hasonló találkozás történhet a csendes szentségimádás során is, amikor az ember Krisztus valóságos jelenlétében időzik, befogadja őt a szívébe, és engedi, hogy Krisztus is befogadja őt – hangzott el a szentbeszédben. – Ez az Istennel való kapcsolat elmélyítésének egyszerű, mindenki számára elérhető útja.
Ismerjük-e Isten szavait, aki az igén keresztül beszél hozzánk? Mennyi időt töltünk annak a szavaival, aki a legjobban szeret bennünket? – tette fel a kérdést Varga László püspök. – Ahogyan a szülők már az újszülött csecsemőkhöz is beszélnek szeretetből, úgy Isten is azért szól az emberhez, hogy megismertesse vele önmagát. Aki szereti Istent, az vágyik arra, hogy megismerje szavait, gondolatait és akaratát.
A Szentírást nem elegendő csak olvasni: szeretettel kell befogadni, és engedni kell, hogy üzenete eljusson lényünk legmélyére. Isten igéje személyes találkozásra hív. Isten igéje külső kényszer és erőszak nélkül képes megváltoztatni az embert.
„Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt” – olvashatjuk Jézus szavait. A keresztények közötti széthúzás, megosztottság, gyűlölködés, pártoskodás és harag ezzel szemben azt mutatja, hogy még nem engedték igazán érvényesülni életükben Krisztus tanítását. Az evangélium arra hív, hogy ne csupán megismerjük, hanem meg is éljük a tanítást. Ehhez nincs szükség rendkívüli képességekre, csupán arra az elhatározásra, hogy valóban meg akarjuk ismerni Istent – hangsúlyozta a főpásztor. – Isten megismerése az önmagunkhoz és embertársainkhoz való viszonyunkat is átalakítja.
A kapospulai templomban elhangzott szentbeszéd bővebben ITT olvasható.
Forrás: Kaposvári Egyházmegye
Fotó: Kling Márk
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
