Pappá szentelésének 50. évfordulója alkalmából mutatott be ünnepi szentmisét Máthé György érsekvadkerti plébániai kormányzó október 4-én, a ságújfalui templombúcsún. A Kapás Attila plébánossal közösen celebrált szentmisén az aranymisés lelkipásztor felidézte papi hivatásának történetét és a számára meghatározó példaképeket. Fenes Attiláné beszámolóját szerkesztve közöljük.
Máthé György a szentmise elején röviden felidézte papi életútját. 1976-ban Vácon szentelték pappá. Káplánként szolgált Rádon és Pencen, majd a Kiskunfélegyháza-Újplébánián és a Budapest-Rákospalotai Magyarok Nagyasszonya Főplébánián. Ezt követően Mogyoródon, majd a Vác–Deákvár plébánián és Szolnokon látott el plébánosi szolgálatot. 2020-ban került Érsekvadkertre. Okleveles kántori képesítést is szerzett, továbbá címzetes préposti, esperesi és püspöki tanácsosi címet kapott.
Aranymisés jelmondatát Szent János első leveléből választotta: „Megismertük a szeretetet, amellyel Isten szeret bennünket, és hittünk benne” (vö. 1Jn 4,16). A jelmondattal ellátott szalagot felkötötte a templomi zászlóra.
Szentbeszédében Máthé György a család, a személyes példaképek és a hivatás felismerésének jelentőségéről szólt. Felidézte gyermekkorát, az 1950-es éveket, amikor az ország még a háború pusztításának következményeit viselte.
Rámutatott, hogy a történelem alapvetően befolyásolhatják az ember életútját. Őt magát családjában és környezetében olyan emberek vették körül, akik a nehézségek ellenére is hűségesek maradtak hitükhöz és segítették a rászorulókat.
Különösen nagy hatással volt rá Regőczi István, a hadiárvák és nélkülöző gyermekek pártfogója, akinek példája saját hivatásának felismerésében is meghatározó szerepet játszott: fiatalon egy alkalommal, megpillantotta a kerékpáron közlekedő Regőczi Istvánt, aki többszöri letartóztatás és a hosszú börtönévek ellenére sem veszítse el hitét, hanem szabadulását követően is folytassa a gyermekek és a rászorulók szolgálatát. Máthé Györgyöt ez a találkozás segítette hozzá, hogy végleg elköteleződjön a papi hivatás mellett, és ma is hálás Istennek a döntéséért.
Máthé György családjának történetéből is felidézett egy emléket. Nagyapja orosz fogságba került, ahol egy alkalommal két csoportra osztották a foglyokat. Ekkor vette észre, hogy nincs nála a rózsafüzére. A tábor parancsnoka, aki nagyra becsülte szakácsként végzett munkáját, megengedte neki, hogy visszamenjen érte. Amikor visszatért, nem az eredeti csoportjába, hanem a másikba állította, amelyet végül hazaindítottak, így nagyapja élve térhetett vissza családjához.
A lelkipásztor hangsúlyozta, fontos felismerni és elfogadni a saját hivatásunkat. Isten minden ember számára felkínálja a lehetőséget, hogy megtalálja élete értelmét, ehhez azonban szükséges az isteni szándék iránti nyitottság és bizalom.
Máthé György papi jubileuma alkalmából a hívek imáját kérte további szolgálatához, és biztosította őket arról, hogy maga is imádkozik értük. A szentmise végén aranymisés áldásban részesítette a jelenlévőket.
Az egyházközség világi elnöke a közösség nevében köszöntötte az ünnepeltet, Isten áldását, kegyelmeit és jó egészséget kívánva további papi szolgálatához, majd az ünneplés a templom előtti téren agapéval folytatódott.
A meghívott vendégeket közös ebéden látták vendégül, amelyen a Siófoki Férfi Dalkör énekei is felcsendültek, akik a szentmise zenei szolgálatát is ellátták.
Az eredeti beszámoló IDE kattitntva olvasható.
Forrás: Váci Egyházmegye
Fotó: Dénes Zakariás és Dénes László
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
