Augusztus 26–27-én ismét Mátraverebély-Szentkúton gyűltek össze a ferences fenntartású oktatási és nevelési intézmények munkatársai a ferences pedagógiai napokra. A kétnapos találkozó idén is egyszerre kínált lehetőséget a szakmai fejlődésre, a tapasztalatok megosztására, a közös gondolkodásra és a lelki feltöltődésre.
A program két nagy témát állított a középpontba: az integráció és inklúzió kérdését, valamint a mesterséges intelligencia egyre sürgetőbb kihívásait. A szakmai kérdések megvitatása után a második nap a lelki elmélyülésről szólt, Szent Ferenc tranzitusának, vagyis boldog halálának 800. évfordulójához kapcsolódva.
A találkozó közös szentmisével kezdődött, majd Bodó Márton, a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány oktatási referense köszöntötte a résztvevőket. Bevezetőjében arra hívta fel a figyelmet, hogy a pedagógiai napok egy hosszabb, egész éves közös munka egyik mozzanata. Ennek kapcsán köszönetet mondott az oktatási bizottság tagjainak, akik év közben is azon fáradoznak, hogy összegyűjtsék az intézmények tapasztalatait, és ezekre építve igyekeznek olyan programokat kialakítani, amelyek valódi segítséget jelenthetnek a pedagógusok mindennapi szolgálatában.
A ferences oktatás ugyanakkor sajátos küldetést is hordoz. Ahogy Bodó Márton fogalmazott, „nemcsak az a cél, hogy a ránk bízott diákokat a lehető legjobb pedagógiai eszközökkel segítsük, hanem az is, hogy megismertessük velük a ferences élet szemléletét, értékeit és lelkiségét”.
(…)
Másként nézni a gyermekre
A szakmai nap első részének középpontjában az integráció és az inklúzió állt. A résztvevők Süvegesné Rudan Margit, Hoffer Ivett és Cságoly Kristóf előadásain keresztül több különböző nézőpontból találkozhattak a neurodiverz, atipikus fejlődésű, sajátos nevelési igényű vagy más okokból támogatást igénylő gyermekek és fiatalok helyzetével.
Süvegesné Rudan Margit gyógypedagógus, fejlesztési tanácsadó elsősorban az ADHD-val és más eltérő idegrendszeri működéssel élő gyermekekre irányította a figyelmet. Előadásában fontos szemléletváltásra hívta a pedagógusokat: „ne pusztán a gyermek viselkedését lássuk, hanem próbáljuk megérteni azt is, mi húzódik meg mögötte.” A nyugtalanság, a közbeszólás, az indulatos reakció vagy a lemaradás mögött például a figyelem, az impulzuskontroll, az érzelemszabályozás vagy a végrehajtó funkciók eltérő működése állhat.
(…)
A gyermek mellett a család és a közösség is ott áll
Hoffer Ivett, a Budapest Főváros XIII. Kerületi Önkormányzat Egyesített Óvoda igazgatóhelyettese az intézmény inkluzív pedagógiai kultúrájának és intervenciós stratégiájának tapasztalatait mutatta be. Előadásának egyik fő üzenete, hogy az inklúzió nem csupán az egyes pedagógusok feladata, hanem olyan szervezeti képesség, amely tudatos intézményi működést, szakmaközi együttműködést és a családokkal kialakított partneri kapcsolatot igényel.
Az intervenciós rendszer a gyermek fejlődésében, viselkedésében vagy közösségi részvételében megjelenő elakadások korai észlelésére és támogatására épül. A cél nem a mielőbbi diagnózis, hanem hogy a gyermek minél hamarabb megkapja a szükségleteihez illeszkedő támogatást.
(…)
Nem létezik egyetlen jó válasz
Cságoly Kristóf, a budapesti Gyermekek Háza Alternatív Általános Iskola és Gimnázium pedagógusa egy több évtizedes inkluzív tapasztalattal rendelkező intézmény gyakorlatába engedett betekintést. Mint mondta: olyan közegben dolgozik, ahol az osztályokban sajátos nevelési igényű gyermekek tanulnak, és a differenciált, illetve kooperatív oktatás a mindennapok része. Előadásában három már érettségizett diák történetén keresztül mutatta meg, milyen összetett döntési helyzetekkel találkozik egy pedagógus.
(…)
Az előadásokat követő kerekasztal-beszélgetésben a résztvevők tovább folytathatták a közös gondolkodást. A beszélgetést Formanek Tamás, a rerences rendtartomány szociális referense moderálta.
Mit kezdjünk a mesterséges intelligenciával?
A szakmai nap második nagy témája a mesterséges intelligencia volt.
Guld Ádám társadalom- és médiakutató előadásában arra kereste a választ, hogy az MI térhódítása mit jelent az oktatás, a társadalom és az egyes generációk számára. Az előadó saját egyetemi tapasztalatából indult ki: néhány évvel ezelőtt feltűnően jól sikerült és egymásra kísértetiesen hasonlító hallgatói esszék hívták fel a figyelmét arra, hogy az új technológia rövid idő alatt az oktatás mindennapi valóságának részévé vált. Azóta az egyetemek igyekeznek szabályozni az MI használatát, az ellenőrzés azonban komoly kihívást jelent.
(…)
Az MI azonban jóval többet jelent egy új oktatási eszköznél. Guld Ádám szerint egy újabb ipari forradalom tanúi vagyunk: míg korábban elsősorban a fizikai munkát kezdték gépek kiváltani, ma egyre több szellemi feladat automatizálható. Ez pedig alapvető kérdéseket vet fel a munka, a társadalmi státusz, az értékteremtés és a szabadidő jövőjével kapcsolatban.
(…)
A tartalmas előadások után a résztvevők kiscsoportokban folytatták a munkát. A két műhelymunka az elhangzottakra épült: az egyik az integrált nevelés kérdéseit, a másik a mesterséges intelligencia oktatásban betöltött szerepét járta körül.
(…)
Szakmai napból közösségi este
A közös gondolkodást délután közös kikapcsolódás követte; a résztvevők többféle program közül választhattak. (…) A közös vacsora után a nap a kegytemplomban folytatódott zenés szentségimádással, amelyet a Szent Angéla Ferences Általános Iskola és Gimnázium tanárai vezettek. A csendesebb elmélyülés mellett gyónási lehetőség is várta a résztvevőket. Az este végül kötetlen beszélgetéssel zárult, hiszen a pedagógiai napok egyik fontos célja éppen az volt, hogy az intézményekben dolgozó pedagógusok ne csak szakmai munkatársként, hanem egy közösség tagjaiként is találkozzanak egymással.
Ki ment át először?
A második nap már elsősorban a lelki feltöltődésé volt. A résztvevők reggel a ferences testvérekkel együtt imádkozták a reggeli dicséretet, majd Berhidai Piusz OFM tartományfőnök előadásával folytatódott a program.
(…)
Berhidai Piusz elmélkedésében arra hívta a résztvevőket, hogy Szent Ferenc halálára ne egyszerűen földi életének végpontjaként tekintsünk. Maga a tranzitus szó is átmenetet jelent, vagyis nem pusztán valamiből való kilépésről van szó, hanem egy másik életbe való átlépésről.
(…)
Az első és legfontosabb átmenetet nem mi tesszük meg, hanem Krisztus. Ő az, aki belép az emberi életbe, végigjárja annak útját, meghal, feltámad és visszatér az Atyához. „A mi kisebb-nagyobb átmeneteink – változásaink, veszteségeink, újrakezdéseink és végül földi halálunk – ebbe a nagy húsvéti átmenetbe kapcsolódhatnak be” – sorolta az előadó, majd három fontos szempontot emelt ki, amelyek Szent Ferenc utolsó óráiban éppúgy jelen voltak, mint egész életében: az élet elfogadását annak törékenységével és töredékességével együtt, az Isten felé fordulást és az imádságot, valamint a szeretetkapcsolatok megbecsülését. „A halálhoz való viszonyunk ugyanis sokat elárul arról is, hogyan tekintünk magára az életre.”
Úton lenni és másokat segíteni az úton
Hogyan járjuk az utunkat és hogyan kísérjük azokat, akiket ránk bíztak? – talán így foglalható össze legegyszerűbben, miről is szólt az idei találkozó. A pedagógus a gyermek fejlődésének, változásainak és életútjának egy-egy szakaszán van jelen. Segít alkalmazkodni, kibontakozni, önállósodni és végül továbbindulni. Ehhez pedig nemcsak szakmai tudásra, hanem figyelemre, közösségre, hitre és belső kapaszkodókra is szüksége van, éppen ezért a találkozót közös szentmise zárta.
(…)
A teljes beszámoló IDE kattintva olvasható.
Szöveg: Ádám Rebeka Nóra
Fotók: Andrei Ivanov
Forrás: Ferences Média
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
