Lannert Judit annyira kreatív, annyira éles eszű és újító szellemű, hogy soha eszébe nem jutott volna tanárnak állni.
Lannert Judit annyira kreatív, annyira éles eszű és újító szellemű, hogy soha eszébe nem jutott volna tanárnak állni. A kérdés már csak az, mi a frász ütött belé, amikor az oktatásért felelős minisztérium vezetését elvállalta. Ha annyira lenézi az egész szakmát, a művelőit, amennyire az kiderült a Klub rádióban adott interjúból, akkor vajon milyen terveket sző a nemzet szerencsétlen napszámosai ellen? Szerinte a probléma az, hogy azok mennek pedagógusnak, akinek ez az oktatás, ami most van, testhezálló, és ezek valóban nem az önállóan gondolkodó, innovatív emberek.
Vagyis csak azok választják ezt a hivatást, akik másra teljesen alkalmatlanok, és úgysem vennék fel őket egyetlen valamirevaló szakmát adó egyetemre sem. Gondolom Lannert Judit ilyennek tartja azokat is, akik őt segítették hozzá, hogy csekély képességei ellenére ilyen magasra jusson tanulmányai során.
El tudom képzelni, mennyit szenvedett amiatt, hogy a maga innovatív és kreatív észjárását elfogadtassa az avíttas gondolkodású, poroszos oktatási elveket valló maradi tanerőkkel. De lám, sikerrel járt, ezért tisztelettel arra kérjük, mielőtt teljesen szétveri a jelenlegi oktatási rendszert, ami minden ellenkező híresztelés, és minden liberális romboló szándék ellenére mégis csak működik hazánkban, gondoljon saját sorsára, és ne vegye el a lehetőséget a ma gyermekei elől. Talán most kezdte el tanulmányait a jövő oktatási minisztere, aki jobb sorsra érdemes, mint hogy a jelenlegi pusztítását kelljen majd óriási erőfeszítésekkel helyrehoznia.
Felszólítjuk tehát Lannert Juditot, ne zavarja el az összes iskolaigazgatót. Feltehetően nagyon sokan közülük sokkal jobban értenek ahhoz, amit vállaltak, mint a pökhendi miniszterasszony. Biztosan vannak közöttük olyanok is, akik alkalmatlanok, de nem azért, mert a Fidesz-kormányok idején is merészkedtek intézményt vezetni. Ha netán van jobb ötlete is a neves oktatáskutatónak, miként lehet a vezetői alkalmasság szempontrendszerét összeállítani, arra kérjük, mondjon le, hogy legyen ideje hiánypótló tanulmányt írni erről az égető problémáról. Továbbá a szakma nevében követeljük, hogy miniszterasszony tegyen le nemcsak a kistelepülési iskolák, hanem a nagyvárosok kis létszámú gimnáziumainak bezárásáról is, adja fel a vidék ellehetetlenítésének lilahajú ötletét.
Ostoba posztkommunista reakció ez még Gyurcsány idejéből az egyébként létező problémára, miszerint egyre kevesebb a gyerek is, a pénz is. Tisztelettel kérjük az Orbán-kormányok ellen oly bőszen lázadó kollégákat, már most emeljék föl a hangjukat a várható pedagógus elbocsátások ellen. Emlékeztetőül jegyezném meg, hogy Gyurcsányék mintegy tizenötezer tanárt rúgtak ki állásából, mert pazarlásnak tartották a kis létszámú osztályokat. Erről is írhatna az oktatáskutató veretes tanulmányt, miként lehet értékelni és díjazni a sanyarú körülmények között is helytálló nagyszerű pedagógusok munkáját, vagy arról, milyen lehetőségek rejlenek a kiscsoportos oktatásban a negyven fős osztálylétszámmal üzemelő tudásgyárakkal szemben. Kármán András pedig teremtse elő a rávalót, hiszen ő is olyan kreatív és innovatív, hogy párját ritkítja.
Természetesen minden tantestületben előfordulnak pályát tévesztett, képességtelen tanárok, megengedem, olyanok is, akik azért kerültek a gyerekek közelébe, mert másra alkalmatlanok voltak. De ők mindenütt a kisebbséget jelentik, és pont az a bajuk, hogy egyáltalán nem testhez álló nekik a jelenlegi rendszer, képtelenek benne sikeressé tenni a rájuk bízott gyerekeket. Ezért aztán ők szidják leghangosabban az egészet, az összeomlott közoktatás tévképzete az ő személyes kudarcuk elfedésére szolgál legtöbbször. Ha nem lenne miniszter, Lannert Judit azt is kutathatná, mit lehet ezekkel a kollégákkal kezdeni, el kell tanácsolni őket a pályáról, vagy sikerül olyan értékelési rendszert kidolgozni a megszüntetett helyett, ami arra serkenti őket, hogy nőjenek fel a feladatukhoz.
Ám a miniszter eddigi ötletei inkább arra vonatkoztak, hogyan lehet normává tenni a sikertelenséget. Aki szerint az a közoktatás legnagyobb problémája, hogy túl sok az iskola, és ezekben túl sok a tanóra, az nem hisz a kiművelt emberfők sokaságában. Ellenben valószínűleg úgy gondolja, a lakóhelyüktől akár ötven kilométerre lévő központi iskolába járó nebulók szüleinek jóval kevesebb esélye lesz a lázadásra, amikor például a csökkentett óraszámú testnevelés helyett genderérzékenyítésen vesznek részt gyermekeik. Vagy a magyar irodalom hazaszeretetről, nemzeti összetartozásról szóló remekei helyett a multikulturalizmus áldásairól kell esszét íratni a sihedereknek a mesterséges intelligenciával.
Ne gondolja senki, hogy az említett példák csupán az én csökött agyam fantáziatermékei. Miniszterasszony minden szakmai szervezetet hátrébb sorolva elsőként tárgyalt a magyar LMBTQ-lobbisták képviselőivel, és kezdeményezte a magyar érettségi átalakítását, amiről büszkén jelentette ki, hogy Takaró Mihálynak már nincs beleszólása a műveletbe.
Aki tud olvasni a sorok között, nem húz a fejemre alusisakot. Viszont Lannert Judit penge eszéért, amivel tanévkezdéskor sikerült belerúgnia egy méreteset a rábízott terület minden szakemberébe, már jelentkezett a Wilkinson és a Gilette is. No, ez lesz a remek üzlet, vigyék minél hamarabb!
Borítókép: Lannert Judit (Fotó: Hatlaczki Balázs)
Gajdics Ottó – www.magyarnemzet.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
