Augusztus 23-án, egy nappal a Boldogságos Szűz Mária királynői méltóságának ünnepét követően került sor Budapesten a Világ Győzelmes Királynője-zarándoklatra. A menet a Szent István-bazilika elől indult. Délben az Úrangyala elimádkozása után a hívek a Budai-hegységben található Szent Anna-réti Boldogságos Szűz Mária Világ Győzelmes Királynője engesztelő kápolnához zarándokoltak.
A zarándoklatot Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke vezette, aki a kápolna előtt koncelebrált búcsúi szentmisét mutatott be.
„A Szűzanya az Istennek kimondott, hatalmas igenje által legyőzte az első ember bűnét”
Székely János nagy szeretettel és örömmel köszöntötte a vele koncelebráló atyákat, Kocsis Istvánt, Cseh Zoltánt, Bocsa Józsefet, a Világ Királynője Engesztelő Leányai nővérközösség jelen lévő tagjait, valamint minden zarándokot, hívőt. Emlékeztetett rá: a Boldogságos Szűz Mária királynő ünnepét XII. Piusz rendelte el 1954-ben, négy évvel a Szűz Mária mennybevétele dogma kihirdetése után. Világszerte sokan kérték ezt tőle – búcsújáró helyek, püspökök, lelkipásztorok, szerzetesek –, a Szentatya az ő kéréseiknek tett eleget, de emellett azt is tudta: Magyarországon nagy engesztelő mozgalom indult, amelynek tagjai a Szűzanyát mint a Világ Győzelmes Királynőjét hívják segítségül. Abban az enciklikában, amelyben XII. Piusz pápa ezt az ünnepet elrendelte, így fogalmaz: „A világ egyes országaiban igazságtalanul üldözik azokat, akik megvallják keresztény hitüket, és megfosztják őket az isteni és emberi jogon megillető szabadságuktól.
A főpásztor hozzátette: a mai napon hálát adunk azért, hogy „a Szűzanya az Istennek totálisan kimondott, életre szóló hatalmas igenje által legyőzte az első ember bűnét, legyőzte a sátánt, győzedelmeskedett fölötte. Hálát adunk azért, hogy ennek a győzelemnek mi is részesei lehetünk. A mi életünk is egyre inkább egy hatalmas igen Istennek. És hálát adunk azért is, hogy most először, itt a Szent Anna-réten, a felépült kápolnánál ünnepelhetjük ezt a búcsúnapot, Szűz Máriának, a Világ Királynőjének ünnepét.” Az evangélium Szent Lukács könyvéből hangzott el, az angyali üdvözlet, Jézus születésének hírüladása (1,26–38).
Nyissuk ki mi is az életünket, családjainkat, iskoláinkat, nemzetünk történetét az ég felé
Homíliájában az MKPK elnöke felidézte: Mindszenty József bíboros 1946. január 25-én egy, a Szent Anna-réti kápolnát ábrázoló képre ezt írta rá: „A Világ Királynője nagy engesztelő mozgalomra főpásztori áldásomat adom.” Ő az, aki elrendelte e kápolna alapjainak a lerakását. A nagy engesztelési mozgalom lelkisége mélyen hatott arra a nagyszerű körlevélre, amit 1946-ban, az engesztelés évében a püspöki kar kiadott. Mit jelent a Világ Győzelmes Királynőjét ünnepelni? – tette fel a kérdést a főpásztor. Emlékeztetett az olvasmányra, a Jelenések könyvéből: „Az égen nagy jel tűnt fel. Egy asszony. Öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona.” Áldott állapotban volt, szülési fájdalmában kiáltozott. Fiúgyermeket szült, aki kormányozni fogja a világot. Ebben a gyönyörű látomásban beteljesedik az, amit a világtörténelem kezdetén az ősszülőknek ígért az Úristen, amikor azt mondta a gonosznak: „Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé, aki majd széttiporja a fejedet.”
A szónok emlékeztetett rá: a Biblia a sátánt kígyóként ábrázolja. Elsősorban talán azért, mert a kígyóban van egy különleges, gyilkos bölcsesség. Mérget képes önmagában létrehozni, ami neki nem árt, de amellyel ölni tud. A kígyó szimbóluma a sátáni gonoszságnak. A sátán okos, ravasz, félrevezeti a világot, de az okossága gyilkos bölcsesség, pusztító tudás. Számtalanszor megtapasztalta ezt az emberiség. Talán semmi másba nem fektetett be az ember több szellemi energiát, mint fegyverek gyártásába, diktatúrák kiépítésébe, tömegek manipulálásába, emberek félrevezetésébe.
Mindezzel szemben a katolikus hagyomány a Szűzanyát a Bölcsesség Székének is nevezi.
Ahogyan Szent Ágoston mondta: előbb foganta meg őt a szívében, csak utána a méhében. A Szűzanya így győzte le azt a nemet, amit az első emberek kimondtak, így győzte le a sátáni, gyilkos bölcsességet. Akkor ünnepeljük hitelesen a Szűzanyát mint Királynőt, ha mi is a magunk életében ugyanezt az igent kimondjuk. Mi is kinyitjuk az életünket, családjainkat, iskoláinkat, nemzetünk történetét az ég felé.
Mit is jelent ez konkrétan? – tette fel a kérdést a püspök. Mindenekelőtt igent mondani Istenre. Beengedni őt a szívünkbe, a világba. A híres pszichiáter, Carl Gustav Jung mondta azt: szinte mindegyik ember, aki súlyos lelki problémákkal fordult hozzá, elveszítette azt a nagy kincset, amit csak a hit, a vallás adhat az embernek. A mély örömöt, az élet értelmességébe vetett hitet, reményt. Jung közölte azt is: a legtöbb hiteles gyógyulás azon múlott, hogy valamilyen módon az illető legalábbis megsejtette és újból befogadta ezt a fölülről jövő fényt, azt a békességet, amit senki és semmi más nem képes adni, csak az Isten.
A világunk beteg, mert elveszítette a forrást – szögezte le a szónok. – Becsukta az ajtót az ég felé. „Bedeszkázzuk az eget a gyermekek, fiatalok fölött is.” Bostonban egyszer a város mellett hatalmas gátat kezdtek építeni. Néhány faluban az ott lakók tudták, hogy a víz hamarosan elárasztja az ő területüket. Boston polgármestere meglátogatta ezeket a falvakat, és csodálkozott, hogy ápolatlanok a kertek, omlik a vakolat, mindenütt piszok van. Megkérdezte az egyik lakót, hogy tudnak így élni? Ő azt válaszolta: nincs remény a jövőben, ezért nincs munka a jelenben. Ha az ember úgy érzi, hogy az életének nincs valódi reménye, a halál után csak a nagy semmi következik, az élet a semmiből a semmibe tart, sem igazi oka, sem igazi beteljesedése nincs, akkor nem lesznek csillogó szemű gyermekek, fiatalok, nem tudunk életerős családokat és társadalmat felépíteni.
Mondjunk igent Isten törvényére
Einstein, a világhíres tudós azt mondta: Az ember előtt két lehetőség áll. Élhetünk úgy, hogy semmi sem csodálatos, csak az anyag, az ember nem több, mint egy állat, és a végén ott a nagy semmi. Einstein szerint azonban élhetünk úgy is, hogy minden csodálatos. Tele van a világ a Teremtő bölcsességével, erejével, szépségével, csak meg kell látnunk, fel kell ismernünk, be kell pillantanunk a dolgok fátylai mögé, fel kell fedeznünk a mélységet. A modern ember beteg, mert nem látja, csak a felszínt – tette hozzá a főpásztor. Csak a haszon, csak a fogyasztás, a rohanás. A szovjet Gulágon az egyik parancsnok, kommunista katonatiszt felfigyelt arra, hogy a halálra szánt rabokra jellemző a keserűség, a csúnya, durva beszéd, hiányzik belőlük minden pozitívum. Ám föltűnt neki az is, hogy a sok ezres táborban néhány fogolynak ragyogó, tiszta volt az arca. A legnagyobb nehézségek közepette is mosolyogtak, segítettek, ha tudtak. Kiderült, hogy mindegyikük pap, vagy szerzetes, hívő, Istenben élő emberek. „Ha szeretnénk, hogy legyenek csillogó szemű gyermekek, reményteli fiatalok, akik bátran, örömmel kötnek házasságot, ajándékozzák oda az életüket feltételek nélkül, akik bátran adják tovább az élet kincsét, fogadják el a gyermekáldást, tudják, hogy az élet végtelen érték, mi is ingyen kaptuk, és a világ legtermészetesebb dolga, hogy nagylelkűen továbbadjuk, ha mindezt szeretnénk, meg kell nyitnunk újra az életünket az ég felé.”
Hitelesen ünnepelni a Szűzanyát mint a Világ Királynőjét azt is jelenti, hogy igent mondunk Isten törvényére. Az isteni törvény nem a szabadságunk akadálya, hanem a világba beleültetett, gyönyörű, objektív rend, harmónia, szépség, ami ott van az atomokban, a molekulákban, a fákban, a fűszálakban, a virágokban, és ott van az emberi lélekben is. Mindenben, ami a Teremtőtől származik. Ez a világba beleírt, csodálatos isteni törvény nem ellenünk van. A valódi szabadság nem a pillanatnyi önkény, nem az a lényege, hogy azt teszem, ami éppen eszembe jut, amihez pillanatnyilag kedvem van, hogy azt korlátok nélkül megvalósíthassam, ahogy nekem tetszik, az én életem, ne szóljon ebbe senki bele.
Az ember nem önzésre, hanem szeretetre születik, arra, hogy odaadja az életét, ajándékká tegye.
Hitelesen ünnepelni a Szűzanyát mint a Világ Királynőjét jelenti azt is, hogy igent mondunk az élet ajándékára, ami a fogantatással kezdődik. Sokak vélik úgy: van egy halálzóna, a fogantatástól a harmadik hónap végéig, amikor a magzatnak az élethez még nincs joga, elvehető. A felnőttek döntenek, és csak az kapja meg az élethez való jogot, aki valahogy túljutott a három hónapos halálszakaszon. Ha az emberiség ezt gondolja, akkor gyökereiben sérül a végtelen emberi méltóság szentsége és sérthetetlensége, az egész társadalom átfordul rossz irányba. Egy Down-szindrómás ember mondta egyszer: valahányszor hallja, hogy egy magzatot elvetettek, mert kiderült, hogy Down-kóros, mindig úgy érzi, hogy az ő életére is nemet mondtak. Azt üzenik ezzel, hogy tulajdonképpen neki sem kellett volna megszületnie, ő is csak teher a társadalomnak.
Egy társadalmat nem lehet gyűlölködésre fölépíteni, csakis szeretetre és igazságra
Hitelesen ünnepelni a Szűzanyát azt is jelenti, hogy ki-ki igent mond a maga élethivatására. Aki a házasság „gyönyörű hivatását” kapta, az igent mond a föltételek nélküli, nagylelkű szeretetre, mert a házasság lényege ez. A szülő szeretete akkor is megvan a gyermeke iránt, ha ő erre a szeretetre nem mindig méltó, kamaszodik, lázad. Mégis, a szülei szeretik, elfogadják, akármilyen. Ugyanígy, aki a papi, vagy szerzetesi hivatást kapta, örömmel, szeretettel ajándékozza az életét. Isten a jókedvű adakozót szereti, aki nem bánja meg, amit valaha odaígért, örömmel teszi fel újra az életét az oltárra.
Igent mondani Istennek azt is jelenti, hogy igent mondok a kereszt alatt is, úgy, ahogyan a Szűzanya, aki egy lett ott a Golgotán a fia keresztáldozatával. Igent mondani Istennek azt is jelenti, hogy beengedjük őt a társadalmunkba, például az iskolákba. Márton Áron, Gyulafehérvár püspöke mondta: ha az iskola nem templom, akkor barlang.
Igent mondani Istennek a Szűzanyával együtt azt is jelenti, hogy beengedjük az Úristen fényét a társadalmunkba. Beengedjük őt a közbeszédbe, a törvényhozásba, a tudományok, a művészetek világába. Engedjük, hogy az evangélium megtermékenyítse az életünket. Beengedjük az igazság és a szeretet fényét. Egy társadalmat nem lehet bosszúra, gyűlölködésre, igazságtalanságra fölépíteni, csakis szeretetre és igazságra. Másképp életerős társadalmak nem születhetnek.
Székely János visszaemlékezett gyermekkorának egyik „nagyon nagy emlékére”: a templomuk kántornője titokban kármelita nővér volt, ezt csak később tudták meg róla. Gyönyörű, kristálytiszta hangon énekelt, betöltötte az egész templomot. A ministránsok – köztük a gyermek Székely János – nagyon szerették. Egy átlagos hétköznapi esten a nővér azt mondta nekik, maradjanak ott, valami fontosat akar mondani. Ő bement a sekrestyébe, váratlanul leoltott minden villanyt, koromsötét lett, csak az örökmécses kicsi, piros fénye égett. A nővér visszament és azt mondta a rá váró ministránsoknak: Jézus itt van, mindannyian szólhatunk hozzá. „Nem tudtam még gyermekként, hogy mit kell ilyenkor gondolni, mondani, de ezek a pillanatok belém égtek” – idézte fel az élményt a főpásztor. „Ez a nővér ég felé kinyíló kapu volt, mint Mária. Ünnepelni a Szűzanyát ennyit jelent: ebben az igenben élni. Ég felé kinyíló ajtóvá válni. Ezért is nagy öröm számunka, hogy itt vannak közöttünk a Világ Győzelmes Királynője engesztelő lányainak a közösségéből. Kedves nővérek, ég felé kinyíló kapuk.”
Az MKPK elnöke a következő szavakkal fejezte be prédikációját: „Kedves Testvérek! Ahhoz, hogy a világunk abból a sebből, ami az első bűnnel kezdődött, és abból fakad, gyógyuljon, ahhoz mindenekelőtt a Szűzanya igenjére van szükség. Ez a győzelemnek a kulcsa a gonosz fölött, hogy mi is ki tudjuk ezt az igent mondani. Akkor mi is megtapasztaljuk Isten országának, a szeretet és béke, a kegyelem és áldás országának a jelenlétét, megszületését a szívünkben, családjainkban, és az egész világon. Ámen!”
A Világ Győzelmes Királynője-zarándoklat szervezői többek között az istenhegyi Szent László-plébánia, az Országos Engesztelő Ima Mozgalom, a Szeretetláng Mozgalom, a Mária Fiai – Totus Tuus – TÉRden Álló Férfiak Rózsafüzér-Szentolvasó Ima Szövetsége és Missziója voltak.
Fotó: Merényi Zita
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
