Szabó Zoltán „Topi”: katapultáláskor mintha minden lelassult volna

Szabó Zoltán „Topi”: katapultáláskor mintha minden lelassult volna

Balesetet szenvedett hétfőn tíz óra után kicsivel Szolnok katonai repülőterén a Magyar Honvédség egyik Gripen harci repülője. A bajba jutott gép pilótája Szolnok felé kanyarodott, hogy az ottani reptéren kényszerleszállással tegye le a gépet, de már nem sikerült teljesen végrehajtania a manővert, katapultálnia kellett. Hasonló történt 21 éve Szabó Zoltán „Topival”, aki egy lángoló MiG 29-esből katapultált.

A hétfői Gripen-balesetről az alábbi interjú készítése után Ruszin-Szendi Romulusz honvédelmi miniszter, Sándor Zsolt vezérezredes és Bali Tamás dandártábornok adott tájékoztatást – cikkünket itt olvashatja.

Szabó Zoltán „Topitól” azt kérdeztük, milyen egy katapultálás. Felidézte: 2005. május 11-én egy gyakorlás során a MiG-29-es gépének jobb hajtóműve lényegében felrobbant. „Beékelődött a hajtómű, ami azt jelenti, hogy nagyságrendileg 14 ezres fordulatról 0,8 másodperc alatt megállt, majd szétrobbant, kigyulladt, és még „elvitte” a bal hajtóművet, az is vészrendszerre került” – mondta, hozzátéve, hogy a megmaradt bal hajtómű sem működött rendesen, ugrált a fordulatszáma.

„Mondták, hogy katapultáljak, lángot láttak, de települések voltak ott” – fogalmazott, hozzátéve, hogy sok félreértés van ezzel kapcsolatban, és a mostani szolnoki baleset kapcsán ezek ismét előkerültek Facebook-kommentekben. Kiemelte: ez a pilóta saját elhatározásából történik.

„A parancsot nyilván megkaphatja, de azt, hogy végrehajtja, vagy nem, az már pilóta döntése”

– jegyezte meg.

Hírdetés

Ő is olyan helyre próbálta manőverezni a MiG-29-est, hogy ne okozzon lezuhanáskor nagy kárt. Pilótakollégája szólt neki, hogy ég a gépe, ekkor fordult egy települések nélküli rész felé. A tükörben a nappali fény ellenére is látszott, hogy több méteres lánggal ég a hajtóműve, ezért tudta, hogy leszállni már nem lehet azzal a géppel, mert ahogy csökkent volna a sebesség, előre ment volna a hajtómű tüze, további robbanást okozva.

Amikor már tudta, hogy katapultálni fog, és a toronyból is ez az utasítás érkezett, akkor még utoljára végignézett mindent a gépben.

„Nagyon rossz érzés volt így kimenni egy gépből – ez a döntés, hogy az ember egy biztonságot adó technikából kimenjen, nem egy jó érzés. Már fel voltam készülve a fordulóban: úgy éreztem, meg fogok halni, be fog robbanni velem együtt a gép, mert azt tanította az orosz, hogy »amennyiben a hajtóműtűz jelei nem szűnnek meg, azonnal hajtsa végre a katapultálást, lehetőség szerint forduljon el a lakott településtől«. De ez olyan, mintha egy lőporos hordón ülne az ember, ég a kanóc, de nem tudja, hogy mikor fog a robbanás bekövetkezni. És ahogy meghúztam a kart, fejet hátranyomva, onnantól az idő mintha lerövidült számomra. Négy másodperc múlva az ember már az ernyőn lóg, de mintha lelassult volna az idő teljesen. Láttam, ahogy jön ki az ernyőm, láttam, hogyan lobban be és ég a gép, az egész feneke égett – körülbelül 100 méterre volt tőlem –, és láttam becsapódni. Utána a szél vezetékek felé tolt engem, próbáltam irányítani az ernyőt, de ez nem irányítható ernyő. Behúztam a jobb oldalát, amitől az egynegyed része beomlott, hogy így el tudjak fordulni. Körülbelül 12 méter/szekundummal csapódtam a földbe” – idézte fel a történteket. Földet éréskor tudta, hogy nem szabad lábon maradnia, próbálta kigurulni ezt a lendületet.

Komoly baja nem lett az első vizsgálatok szerint, de érezte, hogy valami nem stimmel a gerincével. Elment MRI-re – körülbelül két héttel később, május 26-án került sor erre –, majd visszatért repülni. Utána érkezett az eremény, hogy protrúziója van, porckorong-kitüremkedés a gerincén.

„Nappal repültem, éjszaka taposták otthon a hátamat, de úgy voltam, hogy megcsinálom a 2005-ös repülőnapokat. Novemberben volt egy vizsgálat, amikor az orvosok javasolták, hogy fejezzem be ezeket a nagy terheléssel járó manővereket, mert ha még egy katapultálás történik például, vagy egy nagy túlterhelés, akkor tolószékbe fogok kerülni. Ez olyan érv volt, amire azt mondtam, hogy oké, akkor meghajlok ez előtt” – mondta.

Utána berepülőként, motoros gépekkel repült, és a mai napig is repül kis gépekkel. A katonai és a nagy sebességű repülést azonban akkor be kellett fejeznie.

A cikk Varga Mónika interjúja alapján készült.


Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »