Alkotó első alkalommal Helembán: irodalom, képzőművészet és zene egy helyen Havran Kati2026. 08. 24., h – 15:06
Különleges alkotói energia töltötte be a Bázis Egyesület első szabadegyetemét, az Alkotót. Alkotótábor, műhely és találkozási pont volt egyszerre a rendezvény: olyan fiatal és pályakezdő alkotóknak kínált teret, akik nemcsak egymással szerettek volna kapcsolatot teremteni, hanem a különböző művészeti ágak közötti átjárások lehetőségeit is keresték.
A hazai magyar alkotói közegnek láthatóan jót tesz, hogy egyre több szimpózium és alkotótábor működik nyaranta. Ezeknek a kezdeményezéseknek nemcsak az elkészült művek miatt van jelentőségük, hanem azért is, mert közösségeket teremtenek, kapcsolatokat építenek, és hosszabb távon is hatással lehetnek egy-egy alkotói pálya alakulására.
Nézzük a hazai szcénát
Jó példa erre az idén tízéves In Situ művésztelep, amely az elmúlt években stabil ponttá vált a szlovákiai magyar képzőművészetben. Nemrég éppen az egyik társalapítóval, Gyenes Gáborral beszélgettünk arról, hogyan tovább: az In Situ története ugyanis jól mutatja, milyen ereje lehet annak, ha alkotók rendszeresen találkoznak, együtt dolgoznak és gondolkodnak.
Az ilyen közösségek hatása évek múltán is érezhető.
Olyan képzőművészek találtak egymásra, és olyan alkotói kapcsolatok születtek, amelyek ma már a szlovákiai magyar képzőművészeti szcéna természetes részét jelentik. Az együttgondolkodás pedig hatalmas lendületet adhat azoknak is, akiknek korábban nem feltétlenül volt lehetőségük vagy élethelyzetük arra, hogy energiáikat kizárólag a művészetnek szenteljék. Egy-egy ilyen találkozásból nemcsak művek, hanem pályák, alkotói egyéniségek és közösségek is kibontakozhatnak. Az irodalom terén egyébként szintén van minek örülnünk ezen a téren: az Irodalmi Szemle újjáélesztette ARTér nevű táborát, valamint a vándordíj hagyományát is, amelynek célja, hogy évről évre fokozott figyelem irányuljon egy-egy fiatal alkotó munkásságára.
Adódik tehát a kérdés: mit tud hozzátenni a hazai művészeti szcéna életéhez egy újabb alkotótábor-jellegű rendezvény? A Helembán, augusztus 20. és 22. között megrendezett Alkotó egyik legfontosabb újdonsága éppen a műfajokon átívelő szemlélet. Bár az interdiszciplinaritás, vagyis annak gondolata, hogy a különböző művészeti ágak nem feltétlenül választhatók és választandók el egymástól, korántsem új felismerés, a gyakorlatban továbbra is hajlamosak vagyunk külön műfajokban gondolkodni.
Pedig az egyes művészeti formák kölcsönösen megtermékenyíthetik egymást, és egy alkotó munkásságán belül természetes módon kapcsolódhatnak össze.
Műfajok párbeszédben egymással
Ezt a gondolkodásmódot szeretné képviselni az Alkotó is, ahol az irodalom, a képzőművészet és a zene egyaránt teret kapott, miközben egy bohócperformansz és egy bábelőadás is létrejött. Összművészeti kezdeményezésről van tehát szó, amelynek most láttuk az első lépéseit.
Az Alkotó főszervezője, Mellár Dávid számára fontos inspirációt jelentettek az egykori Irodalmi Szemle-írótáborok. Ahogy elmondta, ezekben az alkalmakban olyan írói közösségre talált, amelynek köszönhetően kapcsolódni tudott a kortárs irodalmi közeghez. Az Alkotóval azonban egy más jellegű rést szerettek volna kitölteni a hazai kulturális életben.
„Azt szerettük volna, hogy egy generáció helyet találjon arra, hogy közösen alkossanak, együtt legyenek és eszmét cseréljenek, miközben nem szerettük volna leszűkíteni mindezt csak az irodalomra”
– magyarázza Dávid.
A szervezők tehát a többműfajúságban gondolkodtak, és elsősorban a művészeti ágak közötti párbeszéd lehetősége érdekelte őket. Ez magukra a meghívott résztvevőkre is jellemző: míg ugyanis a workshopokon való részvétel meghívásos alapon működött, az esti programokat a széles közönség számára nyitották meg.
„Sok résztvevőnk több műfajban is alkot. Ők annak a példái, hogy a kifejezés több csatornán is működhet, ugyanúgy, ahogy a befogadás is”
– mondja Dávid. Őt magát is kifejezetten izgatja a képzőművészet és az irodalom kapcsolata, többek között párja, Guzsák Klaudia révén is, aki az idei ARTér díjazottja, egyszerre képzőművész és költő. Egy másik barátjuk, Csillag Lajos íróként alkot, miközben zenél is. Ezek a személyes kapcsolatok is hozzájárultak ahhoz, hogy végül megszülessen az Alkotó három művészeti ágat összekapcsoló koncepciója.
„Az első napon az irodalommal foglalkoztunk, a másodikon a képzőművészettel, a harmadikon pedig a zenével. De a műfajok egybe is olvadnak” – mondja a főszervező. Ennek megfelelően már az első, irodalmi napon is volt cianotípia-készítés, a képzőművészeti napon pedig irodalmi beszélgetés is helyet kapott a programban. A zárónapon tárlat nyílt az elkészült munkákból, miközben zenés workshopok zajlottak.
Ezeken felül pedig bohócperformansz és bábjáték is színesítette a programot. Utóbbi különösen érdekes példája volt annak, hogyan lehet a nyelvi akadályokat is megkerülni:
a szabadegyetem nemzetközi résztvevői olyan bábjátékot hoztak létre, amelyben a vizualitás és a színházi gesztus vált közös nyelvvé.
Jól példázta az Alkotó műfajokon átívelő koncepcióját a Tű-rés-határ című projekt is, amely már az első estén megérkezett Helembára. A tizenkét fotós és tizenkét szövegíró közös munkájából született tárlatról korábban már beszámoltunk, az Alkotó programjában azonban a kiállítás nem önmagában szerepelt: bemutatójához kreatív írói workshop is kapcsolódott.
A foglalkozást Vályi Horváth Erika műfordító tartotta, akit irodalomterápiás workshopok vezetőjeként is egyre többen ismernek. A résztvevők a projekt tizenkét terápiás témája mentén gondolkodhattak el saját tűréshatáraikról: arról, mit képesek még elviselni, hol húzzák meg a saját határaikat, és mi történik akkor, ha ezeket a határokat már tudatosan ismerik.
„A kiállítás is azért született, hogy mindenki elgondolkozzon a saját tűréshatárán, azon, hogy mi az, amit még el tud viselni, és mi az, amit már nem hajlandó elviselni”
– mondta Vályi Horváth Erika. A kreatív írásfeladatok azonban nem álltak meg a határok felismerésénél. „Próbáltunk pozitív erőforrást is gyűjteni ezekhez a feladatokhoz. Ha felismerted a határaidat, akkor utána mit kezdesz ezzel, hogyan fordítod a saját magad javára? Ezt próbáltuk megválaszolni. Nagyon mély közlések születtek” – fogalmazott a workshop vezetője.
Vályi Horváth Erika szerint
egy terápiás jellegű kreatív írásworkshopnak ugyan nem feltétlenül az a célja, hogy irodalmi értelemben magas színvonalú szövegek szülessenek, ebben az esetben azonban ez megtörtént, hiszen a résztvevők egyébként is alkotó tevékenységet folytató emberek voltak.
A Tű-rés-határ kiállítási anyaga teljes terjedelmben itt olvasható.
Kísérleti eljárások
Az Alkotó képzőművészeti workshopjának vezetője a kísérleti fotótechnikák alkalmazásáról ismert Szőke Erika volt.
„Azokat a workshopokat kedvelem a legjobban, amelyeken én is tanulhatok a résztvevőktől”
– mondta Szőke Erika, aki kifejezetten inspiratívnak találta a helembai alkalmat. A képzőművésznek egyébként éppen a hónap végéig látható a (mikro)teritória nekonečna című tárlata Pozsonyban.
A workshop két részből állt. Az elsőben a résztvevők különböző kísérleti fotográfiai eljárásokat próbálhattak ki, míg délután Szőke Erika egy olyan technikát mutatott be, amelyet ő maga fejlesztett ki.
A képzőművész gondolkodásának és alkotói folyamatának egyik maghatározója a természetközeliség. Fotográfiai eljárásaiban igyekszik csökkenteni vagy kiváltani a hagyományos, toxikus anyagok használatát, és olyan természetes anyagokat keres, amelyek alkalmasak lehetnek a képek létrehozására. A helembai workshop résztvevői ezért többek között
sáfrányból, tölgyfakéregből és hibiszkuszkivonatból készült természetes előhívókkal is kísérletezhettek.
A délutáni foglalkozás még szorosabban kapcsolódott a természethez és egyben a helyszínhez is: a résztvevők helembai földet vették az alkotói folyamat kiindulópontjául. Ez a kísérlet különösen jól illeszkedett Szőke Erika alkotói módszeréhez azzal, hogy
a folyamat középpontjában a szerves és szervetlen anyagok találkozása, kölcsönhatása és reakciója válik.
A képzőművész olyan nyomatok készítésének folyamatát mutatta be, amelyekhez a festőanyagot a helyi talajból kinyert pigmentekből és szénből állította elő. A keverékhez – első hallásra talán meglepő módon – kefir is került: az aktív szén a papíron reakcióba lépett a kefirben található élesztőgombákkal, így maga a természetes anyagok kölcsönhatása vált az elkészült műveket meghatározó elemmé.
Az Alkotó már első alkalommal is több volt egyszerű alkotótábornál: kísérlet arra, hogy a különböző művészeti ágak képviselői ne egymás mellett, hanem egymással párbeszédben dolgozzanak. Hogy ebből milyen tartós közösség és milyen új alkotói kapcsolatok születnek, azt a következő évek mutathatják majd meg.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
