Augusztus 22-én, szombaton a bécsi Stephansdomban államalapító királyunkat ünnepelték. Udvardy György Szent István példájával tanított: a hatalom lényege szolgálni a rendet és a közjót, ahol minden ember megkapja azokat az őt megillető testi, szellemi és lelki javakat, melyek segítségével örök boldogságát képes munkálni – lelkiismeretesen, az igazságosság felelős gyakorlásával.
Hagyomány, hogy a bécsi magyar katolikus egyházközség az augusztus 20-a utáni szombaton ünnepli államalapító szent királyunkat. A Szent István tiszteletére rendezett bécsi mise nagy múltra tekint vissza, számos magyar hívőt vonz Ausztria-szerte és a teljes Kárpát-medencéből.
Idén is a Stephansdomban, a közép-európai kereszténység évszázados otthonában találkoztak a világ különböző részein élő magyarok. Szent István király ereklyéje előtt tettek tanúságot arról, hogy a kereszténység boldog életforma, és az államról, közjóról való gondolkodásunk mindig személyes felelősségből szülessen, hogy családjainkban legyen türelem, munkahelyeinken legyen tisztesség, döntéseinkben pedig hűség. Így lesz Szent István ünnepe a jövő felé mutató útmutatás.
A szentmisén koncelebrált az osztrák egyház több papja, köztük Pál László, a kismartoni egyházmegye püspöki helynöke; Gál Márton SDS, a szalvatoriánusok provinciálisa Ausztriában és Romániában, valamint plébániai kormányzó a bécsi Michaelerkirchében; Szőcs László Tát és Tokod plébánosa; Sztyahula László kéméndi esperes; valamint Varga János, a bécsi Pázmáneum (Collegium Pazmanianum) rektora.
A Szent István király védőszentjének nevét viselő templomban jelen voltak a politikai, társadalmi és diplomáciai élet képviselői is, köztük Szilágyiné Bátorfi Edit, Magyarország bécsi nagykövete; Czenczer Szabolcs követ; Breuer Klára, a Külügyminisztérium kétoldalú kapcsolatokért felelős államtitkára; Jakab István, a MAGOSZ elnöke; Horváth Ferenc szlovéniai magyar nemzetiségi parlamenti képviselő; Balogh Lívia, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke; Kalmár Ferenc korábbi országgyűlési képviselő és miniszteri biztos; Hámori György Győr-Moson-Soproni vármegyei közgyűlés elnöke; Ivanics Ferenc Győr-Moson-Soproni vármegyei közgyűlés alelnöke; Forró Krisztián, a felvidéki Magyar Szövetség magyar párt elnöke; Ugron Imre, a Szuverén Máltai Lovagrend korábbi nagykövete; Johannes Heisz Felsőpulya polgármestere és Antal Tímea, a Dél-Kaliforniai Magyar Örökség Alapítvány elnöke.
Részt vettek az ünnepen az ausztriai magyar szervezetek képviselői is: a Szuverén Máltai Lovagrend és a bécsi magyar cserkészek.
A szentmise elején Udvardy György bevezetett Szent István ünneplésének belső lényegébe:
A homíliában arról gondolkodtatott el, mit jelent számunkra Szent István öröksége. Hangsúlyozta: nem tekinthetünk rá pusztán történelmi emlékként, mert ez az örökség évszázadokon át formálta a népünket, hitünket, a közösséghez tartozásunkat, és azt is, hogyan gondolkodunk az országról, az emberről, hitről, kultúráról, a felelősségről, jövőről. A hallott szentírási szakaszok elemi erővel tanítanak bennünket erről. Mindannyiunk előtt világos, hogy sziklára kell építeni, és a kérdés nem az, hogy szikla vagy homok életünk, nemzetünk, kultúránk alapja, hanem az,
Szent István sziklára épített: számára Jézus Krisztus személye, tanítása, az általa meghirdetett Isten Országa és annak törvényei jelentik a sziklát. Aki így épít, legyen egyén vagy közösség, annak mindig lesz reménye, mely erővel és bátorsággal tölti el, lesz erkölcsi tartása és bátorsága. Szent István számára Jézusban volt a jövő, a biztonság, döntéseiben az vezérelte, hogy olyan kultúrát teremtsen, ahol minden ember, népcsoport szabadon és örömmel élheti meg saját isteni ajándékát és küldetését. Szent Istvánt ez a személyes meggyőződés vezette, az a bizonyosság, hogy törvényei tudják biztosítani az emberi lét szentségét, és teremteni olyan kultúrát, melyben fölfedezhetjük és megérthetjük a keresztény hit ajándékát, a néphez, nemzethez való tartozás örömét.
Szent István az állam megszervezését és a kereszténység meghonosítását Istentől kapott küldetésként valósította meg. Személyének legmélyebb üzenete, hogy erkölcsi iránytűt adott az embereknek. Munkássága azt tanítja, hogy
– úgy a közéletben, mint a családban, a döntéseinkben.
Az érsek hangsúlyozta: a keresztény szemlélet szerint az állam feladata a rend, a közjó szolgálata, olyan viszonyokat teremteni, ahol minden ember megkapja azokat az őt megillető testi, szellemi és lelki javakat, melyek segítségével örök boldogságát képes felelősen munkálni. Lelkiismeretesen, igazságban, az igazságosság felelős gyakorlásával, az isteni rend követésével – fogalmazott Udvardy György.
Szent István tudta:
a fogantatástól kezdve mindvégig, a betegségben, az idős korban, a természetes halálban.
Ez a szemlélet Szent István legnagyobb öröksége. A kereszténység meghonosítása azt jelenti, a hit be akar épülni a közösség életébe: gondolkodásba, erkölcsbe, döntésekbe, kapcsolatokba, és a hit megváltoztatja a mindennapok logikáját, mert kereszténynek lenni azt jelenti, Krisztus világosságát visszük a döntésekbe.
Arra figyelmeztet Szent István öröksége, hogy a kereszténység találkozás Krisztussal.
Udvardy György rámutatott, hogy a szent király ünnepe feladatot jelöl ki: a hit átadása az elmúlt századokban automatikussá vált módon történt, de megvalósult. Mára a gyors társadalmi változások lényegileg alakították át kultúránkat. A hűség ma különösen is próbára van téve, és a hit átadása, a kultúra átadása nem működik hatékonyan a korábban megszokott módon
Új utakat kell keresni a fiatalabb generációk megszólítására, a hit átadása tanulandó feladattá vált. Ehhez imádságra, a vasárnap és a szentségek megünneplésére, a világ eseményeinek keresztény értelmezésére, valamint bátorságra és kezdeményezőkészségre van szükség, és annak tudatosítására, hogy minden döntésnek következménye van. Életünk és közösségeink alakításában a „kereszt logikájának” kell érvényesülnie: a kereszt életet ad, de áldozatot is kíván.
Az érsek elgondolkodtatott arról, hogy az államalapítás, a társadalmi rend megteremtésének ünnepén tudatosítanunk kell, hogy
Az Eucharisztia az a hely, ahol Isten a szeretetét valósággá teszi bennünk: erőt ad, megtisztít, irányt ad, és a közösséget valóban egy testté formálja. Az Egyház ugyanis nemcsak „eszméket” tanít, hanem Krisztussal táplálja az ő népét. Az Eucharisztia „nem dísz, nem emlék”, hanem valóság: Krisztus jelenléte, amely erősíti a személyes hitet és közösséget teremt. Itt és most is, ezen a bécsi ünnepen együtt imádkozó magyar és német nyelvű hívek között Krisztus jelenléte valóságos közösséget épít. „Nyelvben különbözünk, de Krisztushoz tartozunk. És ahol Krisztus van, ott tanulható az egység.”
Udvardy György végül arra hívta a híveket, hogy Szent István ünnepe váljon irányadóvá, hogy a kereszténység boldog életforma legyen, hogy az „államról” és „közjóról” való gondolkodásunk felelősségből szülessen, hogy családjainkban legyen türelem, munkahelyeinken legyen tisztesség, döntéseinkben legyen hűség. Így lesz Szent István ünnepe a jövő felé mutató útmutatás.
Egy olyan Európában, ahol elfáradunk a nagy alapelvek kimondásában, Szent István ma is azt mutatja, az építésnek van Istentől kapott értelme.
Fotó: Pázmáneum
Trauttwein Éva/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
