Halálának 12. évfordulóján, július 29-én szentmisén emlékeztek Hollai Antal pápai káplán, címzetes apát, esperes, albertfalvi plébánosra Budapesten, az albertfalvi Szent Mihály-plébániatemplomban.
„Hálával és szeretettel őrizzük (…) áldott emlékét” – az Antal atya halálának első évfordulóján felavatott emléktáblán olvasható sorokhoz híven, a hőség és a nyári szabadságok ellenére idén is sokan gyűltek össze Albertfalván a szerda esti szentmisére, amelyet Szent Márta, Mária és Lázár emléknapján Gável Henrik plébános mutatott be.
A liturgián koncelebrált Kocsis Imre biblikus professzor, tanszékvezető egyetemi tanár; a családtagok és az albertfalviak mellett pedig idén is jelen voltak Antal atya korábbi szolgálati helyeiről, így Kelenvölgyből, Budafok-Felsővárosból, a Felső-Krisztinavárosból és Farkasrétről is.
Részt vettek továbbá a Katolikus Karitász, a szervita nővérek és az Albertfalvi Don Bosco Katolikus Általános Iskola közösségéből is. Többen jelezték, hogy munka, fizikai távolság, betegápolás vagy éppen baleset miatt csak lélekben tudnak bekapcsolódni a közös hálaadásba.
Az egykori tanítványai által megfogalmazott egyetemes könyörgés a hálaadás mellett Hollai Antal személyiségének legfontosabb vonásait is felidézte: „Urunk, hálát adunk Antal atyáért, akinek élete az alázatosak erejének hitvallásaként az evangélium lenyűgöző magyarázatát adta sokunk számára.”
Akik ismerhették őt, személyesen is megtapasztalhatták, hogy Antal atya számára az alázat nem valamiféle negédes jámborkodás volt, hanem józan realizmus, amely életének és minden gesztusának meghatározó vonásaként hirdette az evangéliumot. Mindez testet öltött az általa gyakran emlegetett és mindenekelőtt megélt egyszerűségben, az apró, észrevétlen jótettekben, valamint a sokszor csendben, háttérben végzett szolgálatban.
Az életéért és szolgálatáért tartott hálaadó szentmise évről évre nem csupán egy évforduló felidézése, hanem annak tanúsága is, hogy Hollai Antal atya lelki öröksége ma is elevenen él egykori közösségei, tanítványai és barátai életében.
A liturgiát követően a templomkertben az egybegyűltek ének, majd az egykori káplánja, Erdős Attila pestszentlőrinc-erzsébettelepi plébános által vezetett imádság kíséretében megkoszorúzták az Antal atyának állított emléktáblát.
Ezt követően kötetlen beszélgetések során idézték fel a közös emlékeket, anekdotákat és azt, hogy az egykori esztergomi spirituális, teológiatanár, plébános, gyóntató, lelkivezető és barát 12 év elteltével is meghatározó módon gazdagítja sokak hitét és lelki életét. Ezek a személyes visszaemlékezések megerősítették, amit egykor Antal atya szinte hitvallásként fogalmazott meg és ami halála után több mint egy évtizeddel is élő valóságként mutatkozik: „Az ilyen pap mindig spirituális marad. Mert amikor konkrét szolgálata befejeződik, lelkében tovább hordozza a rábízottakat a háttérben, csöndben, minden feltűnés nélkül.”
Szöveg: Wappler Ádám
Fotó: Kocsis Csobánka
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
