A Cselekvés a Kiszolgáltatottakért Alapítvány magyar orvoscsapata – Csókay András idegsebész, Pataki Gergely plasztikai sebész és Csapody Marcell aneszteziológus vezetésével – nemzetközi figyelmet kiváltó beavatkozással 2019. augusztus 1-jén és 2-án Dakkában, huszonnégy órán át tartó nyílt műtéttel szétválasztotta a fejüknél összenőtt hároméves bangladesi sziámi ikerpárt, Rabeyát és Rukayát.
A műtét huszonkét órás idegsebészeti részét Csókay András vezette. Vele beszélgettünk.
András a régi szeretettel fogad bennünket óbudai házának kapujában: mosolyog, integet, hellyel kínál. Nem panaszkodik, pedig éppen egy betegséggel küzd. Sosem felejthetjük el neki azt a sok jót, tanúságtételt, amit az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus hírnökeként az előkészület éveiben tett. Felszántotta az országot. Nem volt olyan egyházi, plébániai esemény, ahová ha hívták, el ne ment volna, hogy segítse a magyar egyházi élet megújulását. Ezzel párhuzamosan indult el ellene az a számunkra elfogadhatatlan, minősíthetetlen lejárató kampány, amelynek legfájdalmasabb megnyilvánulásai a magyar sajtóban jelentek meg. Habár az ikerpár műtéte kapcsán annak idején sokszor kerestük őt, és Olvasóinkat arra kértük, imádkozzanak az egyes műtéti szakaszokért, az orvosokért és különösen a kis betegek teljes gyógyulásért, mégis, az utóbbi években némák voltunk. Legutóbbi, 2021. október 22-i beszélgetésünk óta sok minden történt, ezért ezt a csendet szeretnénk most megtörni. Keresztényi, testvéri kapcsolatunkra való tekintettel – nem tiszteletlenségből – az interjú tegező formában készült.
– A beavatkozást követően nem várt módon folytatódott a történet, mintha a politika beleavatkozott volna. Beszélnél erről?
– Bangladesbe velünk tartott az alapítvány felkérésére, de saját költségén Szász János filmrendező is. A közös terv az volt, hogy dokumentumfilmet forgat a műtétről, annak hátteréről. Sajnos azonban nagyon komoly ellenétek alakultak ki közte és az alapítvány képviselője között. János irányában gusztustalan, vádaskodó levelek követték egymást a csoportlevelezésben. Az egyik leginkább bántó írást elküldte Szász János kiskorú fiának is. Ebből eredt később a rendőrségi feljelentés. Ez talán most megszakadt a bíróság elsőfokú ítéletével, amely felmentette az édesapát a hamis vádak alól. Az vitathatatlan, hogy butaságot követett el az akkor még kiskorú gyermek, amit ő maga is elismert. A bírósági tárgyaláson is elmondta: az apját gyalázó levelet kapott, ami rengeteg valótlanságot tartalmazott. Erre ő, tizennégy évesen, kamaszos válaszként föltett az Instagramra egy, a másik fél számára bosszantó képet, és azt írta rá: most visszük el a kórházi plafonkamera anyagát. Ez nem volt igaz, csak egy kamasz meggondolatlan válasza egy felnőtt lelki agressziójára. Ám erre is hivatkozva durva támadások indultak Szászék ellen. Először adattároló ellopásának vádjával feljelentették őket, de ezt a rendőrség visszadobta: hagyjuk már ezt a butaságot! Végül azonban vélhetően magasabb politikai támogatás segítségével mégis sikerült elvinni az ügyet egy, a családot megalázó, megfélemlítő házkutatásig, majd az ügyészségig, a bírósági tárgyalásokig. Több mint öt évvel ezelőtt kezdődött ez a teljesen értelmetlen tárgyalássorozat egy kamasz fiú gyerekes trollkodása miatt.
– Később Szász János üldözéséhez csatlakozott Bayer Zsolt is…
– Igen, több dehonesztáló, karaktergyilkos, hazugságokkal teli cikket írt a Magyar Nemzetben és a Vadhajtásokon. Itt már bővült a megtámadottak köre, Szászék mellett én is célponttá váltam és a világhírű idegsebész, Hudák István doktor is, akinek a műtét valóban sikeres részét köszönhettük, az óriási közös vénák szétválasztását. Ő egyébként egyáltalán nem volt érintett ebben az egész ügyben. Az említett publicista olyan hazugságot írt le, hogy azt az egyedülálló módszert, amit Hudák doktor talált ki az agyi érbetegségek vénás megközelítésével kapcsolatban, Magyarországon már a hatvanas évektől alkalmazzák. Apró sztorikat ferdített el. Természetesen rólam is összevissza hazudozott, kikezdte a nigériai missziómat, azzal vádolt, hogy pénzt követelek az orvosaimtól – fakultatív módon lehetett adni, hogy a műtősnőket támogassuk, még a hálapénzes időkben –, valamint azt is állította, hogy értelmetlen műtéteket végzek. Belekötött abba is, hogy reggelenként holttesteken végzek műtéti gyakorlatokat a boncteremben, ami pedig a világon mindenhol engedélyezett a reguláris boncoláson belül. Kétszáz évvel Semmelweis után ma is szükség lenne erre ahhoz, hogy amikor már élesben zajlik egy nagyon nehéz műtét, biztos kézzel tudjuk elvégezni a beavatkozásokat. Jó példa, hogy nemrégiben egy szíven szúrtnak mentette meg az életét egy mentőorvos a kocsiban, nyílt szívműtéttel.
– Az ügy folyományaként mi lett Hudák doktorral?
– Indoklás nélkül elküldték a Honvédkórházból. Ez nagyon fájdalmas a magyar egészségügy számára, mert Hudák doktor a kétezres évek elején kidolgozta azt az előbb említett egyedülálló, általa kitalált technikát, amelynek lényege, hogy az agyi érdaganatok esetében nemcsak a tápláló artériás oldalról, hanem az elfolyó vénás oldalról is lezárjuk a daganatokat. Ezzel az eljárással a világon egyedüliként kimagasló eredményeket ért el ebben a legnehezebb agysebészeti betegségben. Ezt mindenütt elismerik, csak itthon nem kap lehetőséget a Bayer-cikkek óta. Ha ma valaki ilyen betegséggel küzd, nem tud elmenni Hudák doktorhoz. Kiváló szakemberek dolgoznak, de olyan ez, mint a rúdugrás, ott is van egy világcsúcstartó. Bizonyos szintig eljutnak a szakorvosok, de odáig nem, ameddig Hudák doktor jutott a módszerével. Így a legnagyobb veszteséget itthon az okozza, hogy az újravérzésekbe belehalhatnak gyerekek, felnőttek. Amióta a Honvédkórházból elküldték, Kijevben segíti operációival a súlyos eseteket. Kijevben szerzett tudományos PhD-fokozatot is. A katéteres agyi érsebészetet a világon onnan és Moszkvából indították el a hetvenes években. Nyugat-Európa és az Egyesült Államok orvosai hozzájuk, így hozzá is mentek tanulni. Már ott nemzetközi hírű lett. Kijevi műtétei közben most meg támadnak az orosz drónok. Igazi misszió ez. Természetesen máshol is operál, például a németországi Essenben; ott is olyan műtéteket végez, amiket mások már nem tudnak vállalni. Egészen elképesztő, hogy itthon azért távolították el az állásából, vélhetően felsőbb utasításra, Bayer karaktergyilkos cikkeivel egy időben, mert kiállt Szász János mellett.
– Ha valaki elvégez egy olyan műtétet, mint a bangladesi sziámi ikrek szétválasztása, azzal ki kellene vívnia az egész ország, a társadalom és a hatalom elismerését is. Ehhez képest azóta nem alakult valami fényesen a pályafutásod.
– Leváltottak a Honvédkórházban az osztályvezetői pozíciómról azzal az indokkal, hogy nem hozom az elvárt teljesítményt, holott már az előző évben is végig tiltakoztam az ellen, hogy nem kapunk elég műtőt. Hudák doktor elbocsátása miatt is markánsan szót emeltem, a betegeink érdekében. Ez nyilván nem tetszett az igazgató úrnak, így először leváltott, majd jogszerűen nyugdíjazott. Bezárták a bonctermet, ami addig napi gyakorlótér volt számunkra – ismétlem, mindig a szabályszerű boncoláson belül. Megtiltották, hogy bemenjek oda, és azt is, hogy élő emberen agyműtétet végezzek. Nem indokolták meg a döntést. Ilyen ellenséges helyzetben kénytelen voltam abbahagyni a műtéti tevékenységemet, és elmentem Salgótarjánba, az ottani megyei kórházba, ahol gerincműtéteket végezhetek baráti környezetben az ortopédián. A Honvédkórházban megmaradt egy heti négyórás szakrendelésem, mert változatlanul vannak budapesti betegeim.
– Úgy érzed, hogy Hudák doktor elküldése és a leváltásod következménye volt annak, hogy kiálltatok Szász János mellett? És emögött a politika is ott lehetett?
– Nagy valószínűséggel, mert a rendőrség először visszadobta ezt a nevetséges vádat, és nem tartotta indokoltnak, hogy egy tizennégy éves gyerek trollkodása miatt beinduljon egy hatalmas nyomozói, bírósági apparátus. De beindult, és ellehetetlenítette a Szász családot, Bayer meg alázta őket a hazugságaival. További munkát János nem kapott, így végül az Egyesült Államokba távoztak. Közben lezajlott több mint tizenöt tárgyalás. Engem is feljelentettek, ötször.
– Miért?
– Megvádoltak, hogy valótlanságokat állítok. A három bírósági feljelentés közül az egyiket elvesztették, egyből visszaléptek, egy még folyamatban van; a két orvosetikai közül az egyik valahogy eltűnt, a másikban kaptam egy nem jogerős elmarasztalást, mégpedig azért, mert az etikai kódex szerint orvos a kollégájára még a nevét nem említve sem mondhat bírálatot. Értem, hogy miért hozta meg ezt a döntést az etikai bizottság még évtizedekkel ezelőtt a mundér védelmében, de vannak kivételes esetek. Amikor tényekkel feltártam, mi történt Dakkában, azt válaszolták: a Magyar Orvosi Kamara nem tud külföldön történt orvosi bűnökkel foglalkozni. Ami még drámai a történetben, az az, hogy a műtét után a két gyermek válságos állapotban volt. Korábban is beszéltünk már erről, hogy ilyen esetben óriási hiba a sikerkommunikáció. Az alapítvány képviselője leállította az általam alapvetően fontosnak tartott háttérimát, a hírportáloknak pedig a nevemmel az ment ki, hogy a műtét sikerült, minden rendben van. Sajnos ez nem felelt meg a valóságnak, mert a két kislány idegsebészeti szempontból életveszélyes állapotban volt, de az ott lévő laikus résztvevők nem értették meg, hogy miről beszélek. A gyerekek később, ahogy a műtét során is két alkalommal, újra válságos állapotba kerültek. Akkor megkértem a katolikus hírportálokat, újságokat, hogy közöljék az igazságot, és az emberek továbbra is imádkozzanak a gyermekekért. Az alapítvány később megkereste a Mária Rádiót, hogy állítsa le a háttérimára szólító felhívást.
– Minket is megkerestek ekkor.
– Az igazán szomorú ebben az, hogy az alapítvány keresztényként határozza meg magát, mégis leállíttatja a háttérimát. Ez érthetetlen magatartás. Azután is valótlanságokat mondtak rám. Kis felszusszanás e tekintetben, hogy a bíróság végre átlátott a szitán, és első fokon kimondta: Szász János nem követett el bűncselekményt, az akkor tizennégy éves fia pedig visszamenőlegesen kapott egy megrovást az Instagram-trollkodásért. Keserű tanulság egy gyermeknek, hogy mire képesek a felnőttek.
– Visszatérve Bayer Zsolthoz: enyhén szólva nem szép dolgokat állított rólad. A „képmutató”, „farizeus” jelző még a legenyhébbek közé tartozik. Tanúságtételed hitelességét és a szakmai hozzáértésedet is kétségbe vonta. Beperelted, vagy kerested őt azóta?
– Írtam neki, és megkérdeztem tőle, hogy gondolja, hogy oknyomozó újságíróként engem meg sem kérdezett. Válaszában kijelentette, hogy neki Pataki doktor a barátja, az alapítványtól kapta az információkat, iratokat. Az én véleményemre nem volt kíváncsi. Olyan szintig jutott a karaktergyilkosság engem és Hudák doktort illetően, hogy végül magánvádban följelentettem oktalan rágalmazásért, de a bíróság kimondta: véleményszabadság van. Magas szintű akkori kormánypárti politikusokat kértem, hogy segítsenek az ügyben, azt válaszolták, Bayernak akkora a hatalma, hogy nem lehet mit csinálni vele.
– Ha mélységében próbáljuk megérteni ezt a történetet, Krisztus felől közelítve hozzá…
– Megélt tapasztalatom van. A kisfiam halálával közelebb tudtam kerülni a mély imádsághoz. Nem állítom, hogy állandóan hallom a Jóisten hangját – bárcsak hallanám! –, de azért ha közelebb kerül az ember, homályosan bizonyos dolgokat megkap. Állítom: mély imádságokban kaptam az ötleteket, válaszokat azzal kapcsolatban, hogy mihez kezdjünk ezzel az őrületes szakmai kihívással, a bangladesi sziámi ikrek szétválasztásával, amelyre nálam jóval képzettebb gyermekidegsebészek sem mertek vállalkozni. A húsz hónapon át tartó, több mint háromszáz bonctermi gyakorlattal az operációra való felkészülés alatt végig kaptam ehhez a beavatkozáshoz tudományos, kreatív ötleteket. Említettem, hogy a műtét közben a gyerekek kétszer gyakorlatilag a halálukon voltak, és mégis életben maradtak. Ezt a kiváló aneszteziológusaink is megerősítették utólag. Minderről többször is beszámoltam. Nagyszerű idegsebész kollégáimmal dolgoztam odakint a műtét során, de azóta is vallom:
Az a jól eltalált mondat, hogy „Isten gyógyít, az orvos csak kezel” messzemenően igaz. Az imádságban kapott inspirációk segítettek mindvégig. Nem vitatom: az imán kívül van más útja is annak, hogy elérjük azokat a lelki mélységeket, ahol az igazságok – legyenek akár éppen tudományos igazságok – jobban szembejönnek velünk, mintha csak a felszínen mozgunk. Máshonnan is jöhetnek ilyen ötletek. Nekem azonban a mély imádság segít ebben. Nem tagadom, hogy nem hívő embernek is lehet jó ötlete, de az biztos: én a közelében sem lettem volna annak, hogy ezt a műtétet elvégezzem, ha nem hiszek a mély imádság erejében. Isten dicsősége nyilvánult meg abban, hogy egyáltalán belementem ebbe a műtétbe, és valamilyen szinten el is végeztük idegsebész kollégáimmal. Sajnos nem azon a szinten, ahogyan elterveztem, mert bár az egyik kislány jól van, teljes értékű életet él, a másik jelenleg önállóan nem életképes; folyamatos, teljes ellátásra szorul. Az alapítvány engem kizárt a további segítségnyújtásból, miután a koponyák késői lefedése a vezetésemmel megtörtént. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy az alapítvány szellemi alapítója nem én voltam, nem is Pataki doktor. Az alapító ötlet Teréz anyához intézett imádság közben született meg bennem. Tizenhat éven át kuratóriumi elnöke voltam az alapítványnak, de a kialakult mérgező feszültség miatt inkább kiléptem.
– Az elsőfokú bírósági döntést követően Szász János nyilatkozott az ATV-ben, és tett egy nagyon súlyosnak látszó állítást: a tanúvallomásokból kiderült, hogy a műtét után a kialakult viták miatt téged el akartak kábítani…
– Ez a bírósági tárgyaláson hangzott el egy tanú szájából, én is csak most szereztem tudomást róla. Állítólag ez meg is van filmen. Arról tudtam, Papp Sándor Balázs festőművésztől, hogy a telefonomat el akarták venni, hogy ne tudjam kérni a háttérimákat. Amikor meghallottam az elkábításomra vonatkozó tanúvallomást, arra gondoltam: ez jól beleillik abba a bolondériába, ami Dakkában kialakult. A Haloperidol egy erős nyugtató, tudatmódosító szer. Elképesztő szándék volt ez, hogy a valótlan kommunikációt továbberőltessék. Végül is azonban ez nem történt meg, leszavazták. A legnagyobb baj, hogy Balázst, aki velem együtt gyakorolta be a koponyatető építését, elmondása és a felvételek tanúsága szerint is megalázó módon kizárták a gyakorlatlan résztvevők, úgy, hogy vezetőként meg sem kérdeztek. Elrontották. A csontvédelem nélküli hátsó agyrész a harmincharmadik napon súlyosan bevérzett, ami az egyik fő oka lehet az egyik gyermek definitív rossz állapotának.
– Az ember azt gondolná, hogy ünnepelt sztárorvos vagy. A bangladesi sziámi ikrek szétválasztása világszenzáció volt, kezdetben így is kezelték, egészen a konfliktusok kirobbanásáig. Mindezek ellenére egzisztenciálisan is megpróbáltak ellehetetleníteni, hiszen már csak heti pár órában dolgozhatsz a Honvédkórházban, Hudák doktor pedig egyáltalán nem, és máshol sem az országban. Igyekeztek lejáratni téged. Hogyan élted meg az elmúlt éveket? Kire, mire tudtál támaszkodni?
– Ha csak emberi oldalról közelítjük meg a kérdést, nagyon nehéz megélni. Ám az egészet helyrepofozza a Názáreti Jézus. Ferenc pápa sem sértődött meg Bayer iránta való gonosz megjegyzéseire. Nincs mese, imádság van, és ott vannak a szentek, akik ennél sokkal többet és súlyosabban szenvedtek, lelkileg és testileg is. Nagy példák ők. Nem tagadható, hogy az üldöztetések, az igaztalan támadások néha lelki szárazságot okoznak. Jön a kérdés: Uram, miért engeded ezt? Mindez természetesen megviseli az embert, de a lényeg, hogy próbáljunk meg végig kitartani. Nagy segítségemre van ebben a feleségem, a gyermekeim, és az, hogy túléltem a kisfiam tragikus halálát. Itt ülünk a szobában, a kinti medence húszcentis vizébe fulladt bele, vélhetően egy epilepsziás roham kapcsán eshetett bele. Az Úr Jézus akkor is megsegített, amikor már kezdtem elveszíteni a hitemet. Az elmúlt évek ellenem zajló támadásai is hitet próbálóak voltak.
– Hét év távlatából mit jelent neked az a szó, hogy igazság?
– Azt, ami Jézussal is történt: az igazságot mindig keresni kell, és az igazság tesz szabaddá. Az igazságot ki kell mondani, akkor is, ha az embert megpróbáltatások, hányattatások érik, de azt tudni kell: nem biztos, hogy a teljes igazság még itt a földön beteljesedik. Az Istent szeretőknek végül minden a javukra válik, ahogy Pál apostol mondta. A bíróság elsőfokú ítélete kis reménysugár, hogy lett valami előrelépés ebből a borzalomból, már itt a földön is.
– Mit jelent számodra a megbocsátás?
– A Bayer-cikkek után írtam egy kis könyvet Megbocsátás Jézus-imával címmel. A megbocsátás nekem azt jelenti, hogy semmiképpen nem kívánok az ellenem támadónak rosszat, nem kárörvendezem, ha valami rossz éri őt, nincs bennem bosszúvágy. Ha adott esetben az embert el akarják vinni az érzelmei a harag, a megbántottság, a gyűlölködés irányába, vissza kell pofoznia magát innen, úgy, hogy a szemét a keresztre veti, és nézi, hogy mi történt ott nagypénteken, majd aztán vasárnap. Amíg erre képes vagy, addig mindig valamiféle megnyugvásra találsz. És ott van a nyolc boldogságmondás közül az egyik: boldogok, akiket üldöznek a nevemért. Jézus túllát az emberi életen, az emberi gyötrelmeken, látja, mi az, ami ránk vár, mi az, ami a hitünk alapja. Nemcsak a lélek feltámadása, hanem a test feltámadása is.
– Rengetegen köszönhetik neked a gyógyulásukat, az életüket. Most azonban te is beteg vagy.
– Igen, és ráadásul „akasztják a hóhért”. Egy többnyire idősebb korban felbukkanó betegség támadott meg: a megtermelődött agyvíz nem tud rendesen felszívódni. Nem arról van szó, hogy egyáltalán nem, mert akkor rövid időn belül meghalna az ember, a koponyaűri nyomástól az agy beékelődne. De kevesebb agyvíz szívódik fel a kelleténél. Ezt egy sönttel kell megoldani, amit beépítenek a koponyába, az agykamrába, és így elvezetik az agyvizet; én is végeztem vagy kétszáz ilyen műtétet. De egyelőre nem vagyok megbékélve vele, mert még mindig van fejszorításom, és a szelepállítással bajlódom.
– Mi, olvasók, mit tehetünk érted, aki annyi mindent tettél értünk akár a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson, akár a tanúságtételeiddel, akár a betegek gyógyításával?
– A legfontosabb az ima. Ima az igazságért, a háborúkban szenvedőkért és a Szász családért, akik az üldözéseket is kiállták. Ima Hudák doktorért és a betegeiért. Mert a legnagyobb kárvallottak azok a betegek, akiket a félreállítása miatt nem tud ellátni.
Fotó: Merényi Zita (archív)
Kuzmányi István, Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2026. július 26-i számában jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
