Sokféle a hülye. Nagyon sokféle.
inden bizonnyal így volt ez mindig, legfeljebb az az újdonság, amit az öreg székely így fogalmaz meg:
-Tudod fiam, ameddig nem volt fészbuk, csak a család tudta, hogy te tiszta hülye vagy.
Hát így.
S talán az még az újdonság, hogy manapság a „sokszínűség” a legünnepeltebb üresség, a legkívánatosabb semmi, így ma mindenféle és fajta hülye boldog, megelégedett és meg van becsülve. Mentül hülyébb, antul inkább.
Az is biztos pedig, hogy a kommunista a leghülyébb mindig és mind közül. A kommunista pedig örök, teljesen mindegy, aktuálisan miképpen nevezi önmagát, a kommunista nem vész el és soha át sem alakul.
És akkor váltsuk ezt a tudást aprópénzre.
Itt van ez a Bart István, éppen most csinált ebből is helyettes államtitkárt a mi kis örök bolsevikunk.
Forduljunk a legilletékesebbhez, korunk Pravdájához, a Kontroll.hu-hoz (huhú!), ahol ezt olvashatjuk erről a kinevezésről:
„Bart István klímapolitikai szakértőt nevezte ki helyettes államtitkárnak Magyar Péter. A Gazdasági és Energetikai Minisztériumban a villamosításért és a dekarbonizációért felel majd.
A szakember a kinevezése után azt írta: feladata az lesz, hogy hozzájáruljon a hőhullámok további erősödésének megelőzéséhez, elősegítse Magyarország energiafüggetlenségét, miközben az energia megfizethető marad. Hozzátette:
«Nem lesz könnyű, de minden képességemet és tudományomat bele fogom adni.»
Bart István húsz éve foglalkozik klímapolitikával, korábban többek között az Environmental Defense Fund munkatársa, a Klímastratégia 2050 Intézet igazgatója és az Egyensúly Intézet szakértője volt.”
Világos beszéd, és ez benne a legrettenetesebb: „Nem lesz könnyű, de minden képességemet és tudományomat bele fogom adni.”
Na ettől rettegünk: a Bart képességeitől és tudományától.
Bart képessége és tudománya ugyanis ez és ennyi:
„A migránsok befogadása mellett foglalt állást korábban Bart István, a Tisza-kormány helyettes államtitkára. Mint ismert, Magyar Péter embere korábban örömét fejezte ki a magyar népesség fogyása és a falvak elnéptelenedése kapcsán is.
Magyar Péter ultraliberális helyettes államtitkára, Bart István egyértelműen kiállt a migráció mellett. Egy interjúban a politikus arról beszélt, hogy miként
lehet felkészülni arra a szerinte ismeretlenebb problémára, hogy Szíriában kitör egy polgárháború, amiből egy milliós menekültáradat lesz, akik majd megérkeznek a határainkra. A műsorvezető felvetésére, hogy erre határvédelemmel lehet felkészülni, Bart István elmondta:
«Vagy esetleg be is lehet fogadni őket, hogyha egy országban munkaerőhiány van.»
Bart szerint nem lehetetlenség megoldani a migránsok integrációját – Magyar Péter embere örül a népességfogyásnak
Mint ismert, Bart Istvánnak már két korábbi megszólalása is nagy sajtóvisszhangot kapott. Egyrészt örömét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy csökkent Magyarország lakossága.
A Földnek jót tesz, ha nem nő tovább, később pedig csökkenésnek indul a népessége. Az, hogy Magyarországnak csökken a népessége, az egy olyan folyamat, amit nem kéne kézzel-lábbal megpróbálni megakadályozni, hanem kezelni kell és el kell fogadni, hogy ez egy ilyen ország, ahol ez a folyamat zajlik – mondta korábban Bart István.
Hasonló véleményt fogalmazott meg Bart István a magyar falvakról is. A tiszás kormány helyettes államtitkára szerint az Orbán-kormány feleslegesen sok pénzt költött a falvak fejlesztésére, hiszen a jövő úgysem arról szól, hogy vidéken élnek az emberek, hanem segíteni kell őket, hogy beköltözhessenek a városba. A kisebb településeket pedig, ahol még néhány idős ember ragaszkodik ahhoz, hogy a múltban éljen, mihamarabb vissza kell adni a természetnek.”
Ugye-ugye! Túl sok ez képességnek és tudománynak! S bár minden egyes pontja megér egy misét, de most csak ezt a falufelszámolást tartsuk szem előtt, ugyanis ez az örök kommunisták egyik örök vágya. Ez egyszerűen beégett a hülyéknek, nincs mit tenni. Vagy így, vagy úgy, de a falunak pusztulni kell, mert „nem elég korszerű”, menjen mindenki a városba, jöjjenek az egyre gigászibb városok, metropoliszok, sokkal nagyobbak a már most teljesen élhetetlen maiaknál, és akkor majd jó lesz minden.
Lenintől Sztálinon át Ceausescun keresztül Bartig állnak sorba a teljesen hülyék, ugyanis, talán már említettem, ezek nem vesznek el és soha át nem alakulnak.
Jaj, és el ne felejtsünk egy apróságot! Ezek a Bart-félék vásárolnak maguknak házakat a felkapott helyek falvaiban -Magyarországon elsősorban a Balaton-Felvidéken-, hogy aztán odaköltözve elkezdjenek őrjöngeni a harangszó meg a kutyaugatás meg a kakaskukorékolás miatt, és nekiálljanak ezeket betiltatni.
Ugye-ugye, mennyivel szebb lenne a világ ezek nélkül…
Arról nem is beszélve, ha már annyira szükségszerű a népesség csökkenése a Földön, és annyira üdvözlendő, hogy a magyar népesség csökken, akkor miért nem járnak jó példával elöl éppen ezek? Hogy az egyik kedvenc rajzfilmemből, a Jégkorszakból idézzek egy némiképp átalakított, erre a helyzetre aktualizált mondatot: Gyerekek! Miért nem ti játszotok kihalósdit?
Különösen annak tükrében, hogy már idén, 2026-ban, a földön megszületett és még december 31-ig megszülető újszülöttek mindössze hat (6) százaléka lesz európai és észak-amerikai fehér rasszhoz tartozó csecsemő. S ha minden így marad -és miért ne maradna így?- akkor tíz év múlva ez a szám majd 3, húsz év múlva pedig 1 százalék lesz.
A fehér ember játszik kihalósdit.
És a teljesen hülyék ennek örülnek, ettől boldogok.
Persze, mert van ennél fontosabb dolguk, van más szórakozásuk. Mutatom, mit lehet olvasni egy ilyen belterjes körben:
„Sűrűn jártam hozzá Szentbékkállára, amikor a Káli-medence még nem volt brand, csak néhány falu a hegyek között. A házban sokféle ember megfordult.
(…)
András pedig a házzal szembeni nyitott fáskamrát nevezte ki dolgozószobának.
Egy asztal állt benne.
Egy lámpa.
És egy Lenin-mellszobor.
Ősszel ott fagyoskodott, nyáron ott izzadt, és hajkurászta a szúnyogokat. Vendégség idején pedig hiába volt körülötte tíz ember, ha írni akart, egyszerűen kivonult oda.
Onnantól nem létezett.
Nem lehetett zavarni.
Mindig író akart lenni.
Írt is Kádár-drámát, mágikus realista regényt, teniszkönyvet és még sok minden mást. Valahogy mégis mindig hírlapíró maradt.
A Lenin-mellszobrot végül én örököltem meg. Azzal az ukázzal, hogy víz nem érheti, mert elporlad.
Megvan még ma is.”
Hát igen. Vagy puszta véletlen, vagy a Jóisten tréfája, de éppen most olvasom újra egyik kedvencemet, Robert Gellately Lenin, Sztálin és Hitler – a tömeggyilkos diktatúrák eredete című nagyszabású munkáját. S benne egyebek mellett ezeket a sorokat Leninről:
„Az erkölcsi kételkedés szikrája és a nemzeti lojalitás érzése NÉLKÜLI Lenin kétségbeesetten reménykedett abban, hogy az oroszok vereséget szenvednek az első világháborúban, és gúnyt űzött azokból a bolsevikokból, akik úgy vélték, hogy meg kell védeniük a hazájukat. (…) A szovjet kommunizmus alapítójaként az egypártrendszer, a koncentrációs táborok és a terror létrehozásának fő támogatójaként lépett fel. (…) Lenin figyelemreméltóan kevés empátiát érzett az átlagemberek reményei és vágyai iránt, függetlenül attól, hogy parasztokról vagy a munkásosztály tagjairól volt szó. Úgy vélte, hogy a munkásság az egyedüli «forradalmi osztály», ám ha tagjai saját magukra hagyatkoznak, akkor
pusztán magasabb béreket és társadalmi fejlődést -más szavakkal: szakszervezeti követeléseket- akarnának, ami Lenin szemében korlátolt képzelőerejükről tanúskodott. (…) Lenin pedig magától értetődőnek vette, hogy az osztályharc egyet jelent a polgárháborúval. Meggyőződése volt, hogy a kommunizmust erőszakosan kell kikényszeríteni.”
Így. Csak nehogy víz érje. Tanulságos kis olvasmány ez is – mutatom:
„(…) Erősen délutánba hajlott már az idő, amikor egy kiadós úszás után a partra visszaérkezve feleségemmel megálltunk a mélyvíz határán, ahol már leért a lábunk, de még nyakig ért a víz, fújni egyet, pihengetni, beszélgetni, jó kis semmittevésre. A játszadozó gyerekektől itt még távolabb lehettünk, kölcsönösen nem zavartuk egymást, sem mi őket a játékban, fröcskölésben, sem ők bennünket a pihegésben. Így ácsorogva figyeltem fel a kigyúrt apuka karjára: egy hatalmas, minden irányban legalább tíz centis kiterjedésű – ha nem nagyobb! – horogkereszt volt rátetoválva. (…)
Én egyébként nem vagyok olyan megengedő, mint a hatályos magyar jogszabályok. Én bizony elmeorvoshoz küldenék mindenkit, aki a 21. században még horogkeresztet tetováltat magára, és ha nem is börtönben, de mindenképp zárt intézményben és kényszerzubbonyban tartanám, szigorú felügyelet alatt.”
Nincs is ezzel semmi baj. De azért érdekelne a szerző véleménye arról, aki Lenin mellszobrot őrizget és dédelget. És vigyáz nagyon, nehogy víz érje, mert akkor még elporlad.
Nem tudom, említettem-e már: sokféle a hülye. Nagyon sokféle…
Bayer Zsolt – www.magyarnemzet.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
