Iancu Laura József Attila- és Stephanus-díjas költő, író az Új Ember 2026. június 28-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben megjelent veresit olvashatják.
megkérdeztem a földtől
hová vitte apámat
kölcsönadtuk s a hosszú út
nem való lábának
a szeme vak a botja itt maradt
kísérje vissza apámat
megkérdeztem az eget
látott-e szabadabbat
és engedelmesebbet
hívták vagy menni akart
tán nem volt már íze
a földi vizeknek
megkérdeztem apámat
hogyan leszünk ezután
s ki beszélni tanított most hallgat
szoktatja velem a némaságot
voltam kislány vagyok árva
földtől égtől és apától
járhatatlan távolságra
tudod mikor a tenger dacol a viharral
erdő a széllel
a mennyben tanácskozást tartanak
mi legyen az alvó emberrel
kezet kapott hogy tegye
lábat hogy vigye
szívet hogy szaporítsa a jót
s az ember mint önfeledt állat
fetreng a porba’ és azt hiszi
a por a mivolta
mikor a föld dacol a tűzzel
és a láng alulról felülről marja az arcát
ne hidd hogy
az ember félig elég
félig a földnek adja magát
tudod mikor az elemek bevégzik a széthullást
a mennyben megkezdik a lakomát
Fotó: Lambert Attila
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
