Június 27-én ünnepelte Bábel Balázs érsek pappá szentelésének 50. évfordulóját Kalocsán, a Nagyboldogasszony-főszékesegyházban. Az ünnepen koncelebráltak az MKPK tagjai, Michael W. Banach kinevezett argentínai nuncius, José García ügyvivő, az érsek pap barátai, és az egyházmegye papsága. A szentbeszédet Várszegi Asztrik emeritus főapát mondta, aki ötven évvel ezelőtt az újmisés szónoka is volt.
Várszegi Asztrik emeritus főapát homíliáját az alábbiakban teljes terjedelmében közüljük.
Kedves Ünneplő Közösség! Érsek és Püspök Atyák! Kedves Paptestvérek, Diakónusok, Szerzetesek! Kedves Hívek!
Kedves Balázs érsek atya!
Ebben a gyönyörű barokk székesegyházban, Anasztáz Asztrik érsek örökségét őrizve, talán szokatlan módon nem a dicsőséges időkre szeretnék emlékezni. Inkább azokra az évekre, amikor az életet a szenvedés, a kiszolgáltatottság és mégis a remény formálta.
Testvéreim!
Az 1956-os forradalom leverése után újra megszilárdult a kommunista diktatúra. Az egyházüldözés egyik eszköze az volt, hogy a papi hivatásra készülő fiatalokat még a szeminárium előtt katonai szolgálatra hívták be. Ahogy később a bajai laktanya parancsnoka fogalmazta: azért, hogy a napi megaláztatások és megpróbáltatások között meggondolják magukat, és lemondjanak papi hivatásukról. Így kerültem én is Bajára 1968-ban, Balázs pedig egy évvel később.
Mi, idősebb katonák előre felkészültünk az újoncok fogadására. Megtudtuk a neveiket, felderítettük, ki hová került, és
Egy esős szeptemberi estén, amikor az egész napos kiképzés után végre eljutottatok a kantinba, Domonkos testvérrel előre vettünk két zacskó buktát. Arra számítottunk, hogy éhesek lesztek. Így is történt. Pillanatok alatt elfogyott a sütemény, és így a buktával kezdődött el a mi emberi, majd testvéri barátságunk.
Ma már úgy gondolom: talán
s csak azután szólni Krisztusról. A szeretet mindig megelőzi a szavakat. A történet azonban folytatódott.
Leszerelésünk után együtt laktunk a budapesti Központi Szemináriumban. Te papnövendékként, mi bencés egyetemistákként. És ekkor mutatkozott meg újra a rád oly jellemző figyelmesség. Vasárnaponként odahoztad a bencés asztalhoz a süteményedet, hogy – évek múltán is – viszonozd azt a két zacskó buktát, amelyet Baján kaptál.
Nem felejtettél. Újmisédre engem hívtál meg prédikálni. Megismerhettem kedves szüleidet és családodat. Később együtt szolgáltunk a Központi Szemináriumban a rendszerváltozás nehéz éveiben. Majd püspökként hosszú éveken át együtt hordozhattuk az Egyház felelősségét. Kedves Balázs, ezért ma külön is köszönetet mondok.
Testvéreim!
Újmisés prédikációmban Heinrich Böll egyik novelláját idéztem. A katonák úgy osztották szét egymás között a kenyeret, mint ahogy Krisztus megtörte azt tanítványainak. A tiszt ezt látva csak ennyit mondott: „Átkozottak, ti mindenből ceremóniát csináltok.” Mi tudjuk, hogy a kenyértörés nem ceremónia. Élet. Ma is ezért gyűltünk össze.
Kedves Balázs! Ötven papi év után sokan tanúsíthatják: megtapasztaltuk szíved jóságát, emberségedet és hűségedet. Erre a beszédre készülve egy kis merészséget is megengedtem magamnak. Megkérdeztem a mesterséges intelligenciát, hogyan jellemezné Bábel Balázs érseket. A válasz ez volt: „Bábel Balázs érsek atya
Úgy gondolom, ennél egyszerűbben és találóbban aligha lehetne összefoglalni ötven esztendőt. Ezért adunk ma hálát Érted és Veled. És ezért kérjük Rád az Úr áldását: „Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged! Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad! Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet!”
A hálaadó szentmise végén Finta József helynök a papság nevében köszöntötte a jubiláns főpásztort és átadta az ajándékot: Szent Asztrik ereklyét díszes ereklyetartóban.
Forrás: Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye
Fotó: Koprivanacz Kristóf
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
