Május 25-én mutatták be a Magnifica humanitas kezdetű enciklikát, amely XIV. Leó pápa első körlevele. Az alábbiakban Beran Ferenc teológus, budapest-újlaki plébános, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kara Erkölcsteológiai Tanszékének oktatója írását olvashatják.
XIV. Leó pápa egy újabb szociális enciklikával (körlevéllel) ajándékozta meg az Egyházat, amely a Magnifica humanitas címet viseli. A cím arra utal, hogy az emberiség Istentől kapott küldetése révén, az értelme segítségével magasztos dolgokra képes, amivel Isten földi országának megvalósulását, kiteljesedését, segítheti. Ugyanakkor az enciklika azt is jelzi, hogy csak az értelem kevés ahhoz, hogy az ember küldetését megvalósítsa. Ha az Isten képmására teremtett ember elszakad a lelki törekvéseitől, amely az ember szeretetben való kiteljesedésére irányul, és nem veszi figyelembe a kegyelemmel átszőtt jelen tapasztalatait, akkor emberiség tévútra juthat.
A Szentatya szentírási példaként a bábeli torony építését hozza. A szellemi képességeitől megszédült ember saját erejéből olyan tornyot akart építeni, amely „az égig ér” (Ter 11,4), amely képessé teszi őt arra, hogy Isten segítsége nélkül kiteljesedjen. Amikor erről hallunk önkénytelenül az első emberpár bűne juthat eszünkbe, akik a kígyó csábításának engedve a jó és rossz tudásának fájáról ettek, arra gondolva, hogy így a jó és rossz tudásának a birtokába jutnak (Ter 3,5). A pápa a Szentírásra utalva jelzi, hogy
Szent Péter utóda korunk egyik kisértésnek a mesterséges intelligenciát jelölte meg, amely sokak számára olyan, emberek által létrehozott „tudást” jelent, amely meghaladja az egyes ember tudását, és nagyon gyors, az egyén szellemi erőfeszítése nélkül létrehozott kész válaszokat ad a kérdéseire. A „mesterséges”, emberek által létrehozott tudás gépszerűsége, amely azonban nem ismeri az egyes személy helyzetét, egyéni törekvéseit, komoly veszélyt jelenthet az emberiség és az egyén számára is.
Mivel ezt a tudást nem az egyes nemzetek, illetve államok hozzák létre, ezért ellenőrizni sem tudják. Az állam így nem képes arra, hogy eredendő feladatát betöltse, a közjót szolgálja. Az egyes ember számára is veszélyt jelenthet. Mivel gyors és kész, teljesnek tűnő válaszokat ad, nem serkent gondolkodásra, termékeny párbeszédre, az egyéni tapasztalatok megosztására. Így az egyes ember könnyen ennek a gépi tudásnak a szolgájává válik. Ezért tanítja a pápa, hogy
Az Isten jelenlétében élő, imádkozó ember, amikor döntések előtt áll és életének nagy eseményein elmélkedik, a kegyelemmel átszőtt tapasztalatából indul ki, amelyet az emberiség üdvösségtörténetével megoszt. Ez a tudás már nem mesterséges tudás, hanem az emberi élet tapasztalata.
Természetes, hogy a mesterséges intelligenciának az élet egyes területein rendkívül nagy értékei is vannak, azt is mondhatjuk, hogy bizonyos értelemben nélkülözhetetlenné vált. Általa könnyen és gyorsan fontos ismeretekhez juthatunk, amire szükségünk van. Azt is mondhatjuk, hogy egy kiváló eszköz számunkra. Álfogó, mély, a dolgok mélyebb összefügéseit látó tudást azonban nem adhat. Ehhez
Fotó: Vatican Media; portré: Merényi Zita (archív)
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
