Apák napján természetes, hogy a figyelmünk a családra irányul. Azokra a férfiakra, akik nap mint nap dolgoznak azért, hogy legyen kenyér az asztalon, biztonságot adjanak, meghallgassanak, neveljenek, vigasztaljanak, vagy egyszerűen csak jelen legyenek.
Kívülről nézve sokszor úgy tűnik, mintha az apák “csak” dolgoznának. Belülről azonban egészen más a kép.
Az apaság pénzbe kerül. Rengeteg pénzbe. Lakás, étel, ruházat, iskola, nyaralás, váratlan kiadások. Egy apa gyakran éveken, sőt évtizedeken át háttérbe szorítja saját vágyait azért, hogy a családja előrébb jusson.
Az apaság energiába kerül. Munka után is marad feladat: szerelés, javítás, fuvarozás, lecke, altatás, játék, beszélgetés. Olykor akkor is mosolyogni kell, amikor az ember legszívesebben csak lefeküdne aludni.
És érzelmileg is sokba kerül.
Mert egy apa minden vereséget újra átél a gyermekével együtt. Aggódik, amikor beteg. Büszke, amikor sikeres. Félti, amikor először egyedül indul el az életben. A szeretetnek ára van.
Mégis megéri.
Kevés dolog ad akkora örömöt, mint amikor egy gyermek bizalommal néz az édesapjára. Amikor felnőttként is felhívja, tanácsot kér, vagy egyszer csak azt mondja:
– Köszönöm, apa.
Ilyenkor derül ki, hogy az a sok befektetett idő, pénz és energia valójában nem elveszett, hanem emberré formált egy másik embert.
De talán itt nem ér véget az apaság.
A történelem tele van olyan férfiakkal, akik nemcsak a saját gyermekeikért vállaltak felelősséget. Mesterek, tanárok, edzők, papok, nevelők, cserkészvezetők, munkahelyi vezetők vagy egyszerű szomszédok voltak. Olyan emberek, akik észrevették a magányos fiatalt, segítő kezet nyújtottak egy bajba jutott családnak, vagy időt szántak arra, hogy meghallgassanak valakit.
Ők a spirituális apák.
Nem azért, mert mindenkit ki akarnak oktatni. Nem azért, mert mindenre tudják a választ. Hanem azért, mert képesek felelősséget vállalni valakiért, aki nélkülük szegényebb lenne.
Ma különösen nagy szükség lenne ilyen férfiakra.
Fiúkra, akik apa nélkül nőnek fel.
Fiatal férfiakra, akiknek senki sem mutatta meg, mit jelent becsületesen helytállni.
Idősekre, akiket elfelejtett a világ.
Szomszédokra, akiknek nincs kihez fordulniuk.
Egy társadalom akkor erős, ha nemcsak jó családapái vannak, hanem olyan férfiai is, akik a saját otthonuk falain túl is képesek gondoskodni.
A keresztény hagyomány ezt szolgálatnak nevezi. Mások mentorálásnak, közösségépítésnek vagy önkéntességnek. A lényeg ugyanaz: a férfi ereje nem önmagáért való, hanem azért kapta, hogy mások javára fordítsa.
Nem kell mindenkit megmentenünk.
Elég, ha egy ember életében jelen vagyunk.
Lehet, hogy egy beszélgetés, egy közös munka, egy bátorító mondat vagy egy csendes segítség évek múltán is meghatározó emlékké válik valaki számára.
Az apaság így válik életformává.
Nem csupán biológiai szereppé, hanem olyan küldetéssé, amely túlmutat a vérségi kapcsolatokon.
Apák napján természetesen ünnepeljük azokat, akik otthon helytállnak. De gondoljunk arra is, hogy a világ tele van olyan emberekkel, akiknek szükségük lenne egy megbízható, bölcs, felelősséget vállaló férfi jelenlétére.
Talán éppen ránk.
Mert a legjobb apák nemcsak a saját gyermekeik életét változtatják meg.
Hanem csendesen jobbá teszik a világot is.
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
