A Katolikus Karitász Magyarország egyik legkiterjedtebb és legnagyobb múltra visszatekintő segélyszervezete. Táboraiban évről évre több mint négyezer nehéz sorsú gyermek nyaralhat ingyenesen kortársaival vagy szüleivel.
Szijártó Lászlóval, a Veszprém-Főegyházmegyei Karitász igazgatójával és Erdős Krisztina szociális segítővel, a Veszprém-Főegyházmegyei Karitász Pápai Jelenlét Pont munkatársával beszélgettünk a „Vár a nyár!” jelmondatú táborozási lehetőségekről.
Bentlakásos, napközis, tematikus, illetve kézművestábor egyaránt található a kínálatban. Ezek helyszínei balatoni üdülők, plébániák vagy más közösségi szállások.
A Balatonakaliban lévő táborba a határon túlról – ahol korábban ér véget a tanév – a nyár kezdetén érkeznek gyerekek, egy-két hétre. A tizenhat magyarországi egyházmegyei karitászközpont területéről pedig nagyjából tíz héten át nyaralnak itt az általános iskolák elsőtől hetedik osztályába járó tanulók. Hetente közel ötvenen szerezhetnek itt életre szóló élményeket.
László atya
Szijártó László atya elmesélte, hogy a balatoni táborozóhelyet néhány évvel ezelőtt eléggé elhanyagolt állapotban vásárolta meg a Katolikus Karitász, és az akkori vezetők is kivették a részüket a rendbehozatalából.
„Még Écsy Gábor atya (aki 2025 májusáig, tizenhét éven át vezette a Karitász országos központját – a szerk.) és társai is nagyon sokat dolgoztak itt, beletették a két kezük munkáját a tereprendezésbe, felújításba. Az elmúlt években azóta is mindig történt valami korszerűsítés. A faházakon kicserélték a tetőt, új nyílászárókat, új vizesblokkokat építettek be, a konyharész is megújult. A kertben lévő nagy szabad területre ugyan ráférne még a fejlesztés, de jelenleg is több sportpálya várja a táborlakókat, többek között füves kispályás focipálya és homokos röplabdapálya. Így a modern környezetben aktív kikapcsolódásra is lehetőséget kínál ez a hely” – mondja a Veszprém-Főegyházmegyei Karitász igazgatója.
Krisztina
Erdős Krisztina 2010-ben önkéntesként kezdte, majd a Balatonakaliban 2022-ben megszervezett első „Vár a nyár!” táborban való részvétele után munkatárs lett a Katolikus Karitásznál. „Hátrányos helyzetű családokból kerülnek ide gyerekek. Közülük néhányan még soha nem jártak a Balatonnál, és többen ott alvós táborban sem vettek részt” – mondja.
Megyeri Márta egyházmegyei koordinátor a munkatársaival dolgozta ki a tábor heti alapprogramját, napokra lebontva. Szerdai napokon például általában Sümegre kirándulnak a gyerekek, és a várlátogatással egybekötve a lovagi tornán is részt vehetnek. Persze el lehet térni ettől a beosztástól, és minden egyházmegye a saját elképzeléseit is megvalósíthatja.
A nyár folyamán mindig a táborban tartózkodik a Karitász egy főállású munkatársa, és ellátja a táborvezetői feladatokat. A tapasztalatok szerint azonban jobb, ha az egy helyről érkező kísérők foglalkoznak a gyerekekkel, hiszen ők jobban ismerhetik egymást. Idén például – néhány év után újra – a várpalotai gyerekekre kerül sor, és most velük tart majd egy olyan kísérő, aki korábban résztvevőként, most pedig már segítőként lesz jelen a táborban. A középiskolás diákoknak egyébként a táboroztatás beszámítható a közösségi szolgálati óráikba.
A lehetőségek
A Karitász önkéntesei minden táborban gazdag programot állítanak össze, hogy kirándulással, kézműves-foglalkozással, játékos vetélkedőkkel és, ahol lehet, strandolással színesítsék a szünidei élményeket. Krisztina így foglalja össze a karitásztábori nyaralások különlegességét:
„Évről évre találkozunk olyan, az egyházmegyénkben lakó gyerekekkel, akik még nem jutottak el a Balatonhoz, pedig a mi veszprémi egyházmegyénk határos a magyar tengerrel. A távolabbi egyházmegyékben élők nyilván még inkább így vannak ezzel” – mondja László atya.
Előfordul, hogy az önkéntescsoportnál vagy a karitászközpontban jelentkezik egy család a nyaralási igényével. Jól bevált gyakorlat az is, hogy egy-egy adott településen az önkéntesek összegyűjtik azokat a gyereket, akiknek nem lenne lehetőségük táborba menni, és vagy helyi szinten szervezik meg nekik a nyaralást, vagy pedig az egyházmegyei központokon keresztül valamelyik központi táborba juttatják el őket.
Vallásra, felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül fogadják a rászorulókat a „Vár a nyár!” karitásztáborokban. A táboroztatás céljára felajánlott adományok pedig lehetőséget adnak arra, hogy a gyerekek még több élményt, örömöt élhessenek át a nyári táborok során, és senki ne maradjon ki ezekből csak azért, mert a családja nem tudná állni az utazás költségét.
A tábor mint misszió
„A gyerekek közül talán sokan nem is járnak hittanra vagy templomba. A közös reggeli, esti és az étkezés előtti és utáni imádságok senkire sincsenek rákényszerítve, de úgy tapasztaljuk, hogy hatnak, még akkor is, ha a többség számára az első napokban idegenül hangzanak. A tábor alatt nagyon szépen belerázódnak a gyerekek, és végül már ők maguk igénylik ezeket az imádságokat. Tehát
– fejti ki László atya. – Én már több olyan gyereket kereszteltem – folytatja –, aki vagy az akali vagy egy másik karitásztáborban vett részt az egyházmegyében, s ott valami megérintette őt és a szüleit is. Nem olyan régen például egy olyan egykori táborozó fiút kereszteltem, akinek csak az apukája volt megkeresztelve, de a fiú hatására az egész család, a testvérei és az anyukája is megkeresztelkedtek. Biztos vagyok abban, hogy minden egyházmegyében előfordul ilyen” – meséli az igazgató.
„Én egy faluban tartottam nappali tábort – emlékszik vissza Krisztina. – Ott nagyon sok olyan gyerek volt, aki előtte nem járt templomba, de a tábor után eljött. Azok, akik a nyaralás első napjaiban még nagyon elevenek voltak, összevissza rohangáltak, a tábor végére szép lassan el tudtak csendesedni, megtanulták és velünk együtt mondták az étkezések előtti imát vagy a Miatyánkot, és a kezünket fogva ők is átjöttek a templomba. Úgy gondolom, hogy a gyerekek kifejezetten igénylik ezt a fajta lelki feltöltődést és szeretet.”
Fotó: Katolikus Karitász
Ujváry-Radics Gabriella/Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2026. május 17-i számában jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
