A csalódottság érthető, hiszen hosszú éveken keresztül hozzászokhattunk a fesztiválhangulathoz, ahhoz, hogy a Szent György Napok egyfajta iránytűként, fókuszpontként szolgált más települések, sőt, térségek számára, hogy lehet és érdemes nagyobbat álmodni, és egy városünnep lehet több, mint amit elsőre sejtet, sugall. Most viszont el kell fogadnunk: az új, nem túl biztató idők szele minket is elért, hatásait a mindennapokban is érezhetjük, és ezt közösségi együttléteink is megsínylik, kevesebbel, kisebbel kell beérnünk, mint korábban.
Érdemes ugyanakkor elgondolkodnunk azon is, hogy talán nem is akkora tragédia ez, sőt. Már önmagában az a tény – amit a szervezők több rendben is hangsúlyoztak –, hogy a Szent György Napok idei kiadása közösségi összefogás nyomán vált megvalósíthatóvá, fontos és megszívlelendő jelzés. Hiszen egyebek mellett azt mutatja, hogy nehéz időkben is találni mind helyben, mind erdélyi és nem utolsósorban anyaországi szinten olyan előadókat, alkotókat, vállalkozókat, akik hajlandóak segítő jobbot nyújtani. A legerősebb üzenet ugyanakkor, hogy Sepsiszentgyörgy (és nem csak) komoly értékkel, kincsekkel bír, melyeket érdemes és fel is kell mutatni. Elég csak az idei városünnep nyitókoncertjére gondolni, mely kivételes zenei élménnyel szolgált annak dacára, hogy a korábbi évektől eltérően most nem világsztárok osztották meg művészetüket. És ez már önmagában nagy teljesítmény, és egyben vitán felüli visszaigazolása a fentebb említett értéknek.
A jót könnyű megszokni, tartja a mondás, amivel egyértelműen nehéz vitába szállni, és az is tökéletesen érthető, hogy a városlakók úgy érezhetik, az idei városünnep visszafogottsága, szerénysége komoly visszalépés. Mégis egészségesebb és hasznosabb úgy viszonyulni, hogy e zavaros, bizonytalan világban ideje a befelé, a saját értékeink felé fordulásnak, mely által olyasmit ismerhetünk meg közelebbről, ami eddig a közvetlen környezetünk részét képezte, de nem láttuk, nem értékeltük kellőképpen. Márpedig ezek a kincsek – legyen szó előadókról, feltörekvő tehetségekről, alkotókról, művészekről, esetenként ismerőseink, barátaink fiairól, lányairól – megérdemlik nemcsak azt, hogy felfedezzük őket, de értékeljük tudásukat, tehetségüket, hiszen a várost gazdagítják.
A hétvégi vásári forgatagban járva-kelve, a Borudvarban időzve, netán az utcazenészeket, artistákat vagy a színpadi produkciókat szemlélve jusson eszünkbe, hogy nem is oly elrugaszkodott az a megállapítás, miszerint a kevesebb néha több. És talán most pont erre van szükségünk, egy olyan városnapra, mely ugyan a találkozások ünnepe, ám bensőségesebb, csendesebb, meghittebb, önmagunk felé forduló.
Albert Levente felvétele
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
