Az úgynevezett orvosbárói struktúrák leépítésének lehetőségeiről készített vitairatot a Magyar Orvosi Kamara. A szervezet álláspontja szerint ezek a rendszerek idegenek az egészségügytől, a jól működő ellátásban nincsenek leválthatatlan, nagyhatalmú szereplők. A MOK tavaly egy felmérést is készített, amely szerint csaknem minden második orvos tapasztalja azt, hogy hátráltatta a karrierjét a hatalmi háló. Álmos Péter, az orvoskamara elnöke beszélt a részletekről az InfoRádióban.
Felmérést készített a Magyar Orvosi Kamara, és 4000 orvost válaszadásra is késztetett, közülük 2880 jelenleg is aktívan dolgozik az állami egészségügyben, reális rálátása lehet a struktúrára, a személyekre és a működésre.
Kering egy fogalom az egészségügyben a túlhatalomra szert tett orvosokról, ez az „orvosbáró”. Az orvosbáró, mint Álmos Péter, a Magyar Orvosi Kamara elnöke az InfoRádió megkeresésére elmondta, egy „puha” megnevezés.
„Sokan nem is szeretik. Mások orvosoligarchának hívják ezeket a szereplőket. A közös definíció, amire a kollégáink 93 százaléka azt mondta, hogy bizony jelen vannak a magyar egészségügyben, és körülbelül ugyanebben az arányban úgy nyilatkoztak, hogy mind a kollégákra, munkamegosztásra, mind a betegellátás egészére ezek az orvosok negatív hatással vannak.
Ők olyan személyek, akik bizonyos anyagi javak, eszközök vagy intézmények, pozíciók felett túlzott hatalommal és befolyással bírnak, és ezeket használják gyakorlatilag egy feudalisztikus jellegű struktúra megszilárdítására. Körülbelül az orvosok 1-3 százaléka
az, aki megfelelhet ennek a definíciónak, tehát nincsenek nagyon sokan, viszont a hatásuk rendszerszintű, és átível társadalmi és politikai rendszereken is” – részletezte a kamarai vezető.
Mint felidézte, a jelenség a szocializmusnak is része volt már, és még most is, a hálapénz eltörlése, illetve „jelentős visszaszorítása” után is jelen van, „csak változik a működésmód”.
E struktúra leépítéséért írt a kamara vitairatot, amelyről az Infostart is beszámolt már.
Álmos Péter aláhúzta: az orvosbárói jelenség idegen az egészségügytől, hisz egy jó rendszerben nincsenek leválthatatlan szereplők, akiknek például a személyes kegyétől függ, hogy
Az orvosbárók ugyanakkor nem keverendők össze az orvoselittel,
hisz utóbbi a legjobban működő skandináv rendszerekben is bevált és működő réteg, mivel érdem alapon alakul ki, nem pedig „lojalitási háló”, amelyben időkorlát nélküli kinevezésekhez lehet jutni átláthatatlan módon.
Ilyen korlát Álmos Péter szerint
a Romániában működő jó gyakorlat, amely szerint a vezető orvosoknak is kötelező vagyonnyilatkozatot tenni,
azt nyilvánosságra hozni; ez is gátja az orvostársadalom „feudalisztikus irányba menetelének”.
A kamarai elnök szerint ha most nem valósul meg ennek a rétegnek a felszámolása, akkor „lehet bármennyi pénzt tenni az egészségügybe, ezek a szereplők gátolni fogják a fejlődést, hiszen elemi érdekük az, hogy az ő tudásukon és betegirányítási rendszerükön keresztül áramoljanak a betegek, és ez gátolja az innovációt, a fejlődést”.
A lépések
Az első lépések egyike szerinte az lehet a reform során, hogy a kinevezések, a pályázatok és a pénzügyek terén átláthatóságot biztosítanak.
Továbbá: újra kell definiálni az állami egészségügyet, a magánegészségügyet és a kettő viszonyát.
„Amikor 2020-ban megtörtént a hálapénz kivezetése és emelkedett az orvosbér, jeleztük, hogy az állami és a magánegészségügy hermetikus elválasztása nem fog működni a való életben, mert nincs két egészségügyre elegendő orvos, és biztos, hogy a szereplők itt is, ott is dolgozni fognak. Ma azt látjuk, hogy miközben a törvény szerint alapvetően teljesen szétválasztva kellene, hogy működjön a két rendszer, valójában pont az orvosoligarchák, orvosbárók csatornázzák a betegeket az állami és magánellátások között.
Létrejöttek most már kórházakban is, egyetemi centrumokban is olyan kft.-k, társaságok, amelyeknek az a céljuk, hogy az állami egészségügy hanyatlását kihasználva gyakorlatilag a magánegészségügy felé tereljék a betegeket, miközben az állami egészségügy infrastruktúráját, humánerőforrását használják”
– világított rá Álmos Péter.
Szerinte jó szabályozás kell, nem szétválasztás, hisz mára nagyon nagy szerepe lett a magánegészségügynek a magyar egészségügy működésében, „a magánegészségügy alapvetően nem egy elvetendő vagy egy ördögtől való dolog”, de nagyon fontos a megfelelő szabályzás, és ha ez nem történik meg vagy nem reálisan, akkor az ahhoz fog vezetni, amit látunk: miközben törvény tiltja, hogy ugyanaz az orvos ellássa a magán- és az állami szektorban is ugyanazt a beteget, közben ez trükkök sorával gyakorlatilag meg van oldva, a betegeket mégiscsak a végén ugyanaz az orvoscsapat fogja ellátni, csak épp pénzért.
A cikk Rozgonyi Ádám interjúja alapján készült.
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
