Március 22-én, vasárnap lesz Berzeviczy Albert egykori kultuszminiszter, az MTA korábbi elnöke, a Magyar Olimpiai Bizottság alapító elnöke halálának 90. évfordulója. Gali Máté történész, az MCC Történettudományi Műhelyének vezetője szerint Berzeviczy Albert életében kiemelt szerepet kapott a kulturális élet fejlesztése és az olimpiai eszme támogatása.
90 éve hunyt el Berzeviczy Albert, akinek Gali Máté történész szerint életművének több aspektusa is fontos:
Oktatás- és kultúrpolitikus volt már az 1880-as évektől egészen az első világháború végéig. Pártpolitikai szerepet az első világháború után már nem vállalt, a Horthy-korszakban tudományszervezést végzett (Kisfaludy Társaság, Akadémia), külföldi fórumokon a magyar nemzeti érdekek védelmét folytatta politikai síkon, illetve a fegyvermentesség és a határon túli magyarok érdekében tevékenykedett a történész szerint.
„Klebelsberggel lehet őt párhuzamba állítani: mindketten a magyar kultúrfölénynek voltak a hívei. Nagyon sokan ezt a kultúrfölény-ideát Klebelsberghez kötik, de ez lényegében véve már a reformkortól, tehát gróf Széchenyi Istvánnál is megjelent a magyar eszmetörténetben, történetpolitikai gondolkodásban a kultúrpolitikai törekvések között. Berzeviczy lényegében az 1880-as évektől dolgozott a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban, és 1903 és 1905 között volt kultuszminiszter. Ez egy rövid időszak volt, nehéz is, mert pártja, a Szabadelvű Párt, amit gróf Tisza István vezetett, rengeteg támadás alatt állt, nem is tudta a programját véghezvinni. Azt szoktuk mondani, hogy alapvetően a népkönyvtárhálózat fejlesztéséért ezen rövid idő alatt is sokat tudott tenni, ugyanígy a jáki templom rekonstrukciós munkálatai is nagyon jól haladtak, és ekkor rakták le a Zeneakadémia alapkövét, és neki alapvetően az volt a legfőbb célja, hogy az Eötvös József népiskolai törvényét revízió alá vegye, az állami fenntartású oktatási intézmények súlyát növelje, és a magyar nyelv oktatásának a súlyát szintén növelje. Az első Tisza-kormánynak idő előtt a belpolitikai válságok miatt távoznia kellett, így ezt nem tudta végigvinni, de számos elem az 1907-es Apponyi Albert-féle népiskolai törvényekbe beépült” – részletezte Gali Máté.
Hogy miért nevezték a márványarcú embernek, arról elmondta, sápatag bőrszíne volt, nyilvánosság előtt pedig rendkívül kimérten viselkedett.
„Feljegyezték róla sokan, hogy az arca nem árult el soha, semmiféle érzelmet. Nem tudták, mikor mérges vagy vidám. Maga Berzeviczy ugye nem volt sportember, tehát nem tudunk arról, hogy ő valaha is egyébként sportolt volna valamit. Versenyszerűen biztos nem. És ennek ellenére az iskolai testnevelést, illetve az olimpizmusnak az eszményét nagyon támogatta. Azt a nézetet képviselte, hogy az a tökéletes egyensúly, ha az ember szellemileg, testileg is fejlődik, az a diák, aki a tanulásban elfárad, menjen sportolni. Az olimpizmusnak az 1896-os, első újkori olimpiától kezdve nagy híve volt, támogatta az olimpiát, illetve sürgette azt, hogy Budapesten egy nagy nemzeti stadion létesüljön, ami a későbbi budapesti olimpiának is méltó helyszínéül szolgálhat” – festette fel Gali Máté történész.
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
