Zelenszkij, a lator elnök

Zelenszkij, a lator elnök

Egy idegen ország kormányfőjét halálosan megfenyegetni nem egyéb, mint terrorizmus.

Azzal persze semmit sem mondunk, hogy Zelenszkij, Ukrajna elnöke Orbán Viktor halálos fenyegetésével átlépett egy vörös vonalat. Zelenszkij annyi vörös vonalat átlépett már az elmúlt években Magyarországgal szemben, hogy Kijevtől Budapestig ki lehetne velük tapétázni az aszfaltot. De mégis: Magyarország miniszterelnökét azzal fenyegetni, hogy ráküldi az ukrán katonákat, a „srácait”, az túl van minden vörös vonalon, túl van a nemzetközi szokásokon és szabályokon, és legfőképpen túl van a józan észen.

Azt nem tudom, hogy ennek a gazembernek a frusztrált düh vagy egyéb szerek vették-e el az eszét, hogy úgy viselkedik, mint egy halálra sebzett vadállat, aki mindenkit megmar maga körül. Azt viszont tudom, hogy nem ismer bennünket, magyarokat, nem ismeri Orbán Viktort. Ezzel a fenyegetőzéssel nálunk semmire sem megy, épp ellenkezőleg.

Van egy kifejezés, amelyik az amerikai politikában honosodott meg leginkább: lator állam. Nagyjából azokat az országokat nevezték, nevezik így, amelyek támogatták, támogatják a különböző terrorista cselekedeteket. Egy idegen ország kormányfőjét halálosan megfenyegetni nem egyéb, mint terrorizmus. Ha Zelenszkij szavaival egyetért a jelenlegi ukrán rezsim, méltán nevezhetjük lator államnak Ukrajnát, Zelenszkijt pedig lator elnöknek.

Kellene itt még szavakat találni azokra is, akik Magyarország területén élnek, magyarul beszélnek, és ezt az Ukrajnát, ezt az ukrán elnököt segítik, vele együttműködnek, tőle, tőlük pénzt vagy bármilyen segítséget elfogadnak politikai céljaik elérése érdekében. De ezek a szavak, amelyeket erre találni lehetne, szétfeszítenék a Magyar Nemzet határait.

A helyzet viszont az, hogy Magyarország miniszterelnökét katonákkal fenyegetni nem egyéb, mint Magyarországot fenyegetni. Nem tudom, felfogja-e az ukránok csekély legitimitású és tudatú elnöke, hogy mivel szórakozik.

Zelenszkij szavai szerintem már simán aktiválhatnák a NATO 4. cikkelyét, amely szerint: „A felek tanácskozni fognak egymással, valahányszor bármelyikük véleménye szerint a felek egyikének területi épségét, politikai függetlenségét vagy biztonságát veszély fenyegeti.”

Hírdetés

De csak, hogy tudatában legyen ennek is, a NATO 5. cikkelye kimondja:

„A felek megegyeznek abban, hogy egyikük vagy többjük ellen, Európában vagy Észak-Amerikában intézett fegyveres támadást valamennyiük ellen irányuló támadásnak tekintenek, és ennélfogva megegyeznek abban, hogy ha ilyen támadás bekövetkezik, mindegyikük az Egyesült Nemzetek Alapokmányának 51. cikke által elismert jogos egyéni vagy kollektív védelem jogát gyakorolva, támogatni fogja az ekként megtámadott felet vagy feleket azzal, hogy egyénileg és a többi féllel egyetértésben, azonnal megteszi azokat az intézkedéseket – ideértve a fegyveres erő alkalmazását is –, amelyeket a békének és biztonságnak az észak-atlanti térségben való helyreállítása és fenntartása érdekében szükségesnek tart.”

Ráadásul az Európai Unió alapdokumentumának, a lisszaboni szerződésnek is van egy védelmi záradéka: „A tagállamok valamelyikének területe elleni fegyveres támadás esetén a többi tagállam – az Egyesült Nemzetek Alapokmányának 51. cikkével összhangban – köteles minden rendelkezésére álló segítséget és támogatást megadni ennek az államnak.” (42. pont, 7. bekezdés)

Magyarország a NATO és az Európai Unió tagja.

Ukrajna, ha rajtunk múlik, soha a büdös életben nem léphet be egyikbe sem.

Zelenszkij terrorizmusa után végképp nem.

Néző László – www.magyarnemzet.hu


Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »