Más és más okokból, de az ellenzék és a kormánypártok oldalán is egyre többször merül fel a szélesebb több párti tömbösödés gondolata. Az ellenzéki pártokat elsősorban a kormányalakítási szomorú kilátások motiválják. A KDH, az SaS és a Demokrati is a bejutási küszöb körül mozog. A kormánypártokat nem maga a tömbösödés, hanem a politikai rendszer reformja hajtja. Robert Fico (Smer) kormányfő szerint az ország stabilitásához elengedhetetlen, hogy véget érjen a törékeny koalíciók korszaka. Ezt persze választási reformmal próbálja megteremteni. Akárhogy is, mivel a jobboldali pártok táncolnak az 5 százalékos küszöbön, elsősorban náluk merült fel az összefogás gondolata. De hogyan állnak hozzá az egyes pártok?
A példa természetesen a néhai SDK, amely véget vetett a Mečiar-érának. Az elképzelés két évtizede minden választásnál újra és újra előkerül. Ám egyetlen párt sem szívesen adja fel a saját identitását, és ennek jó oka van. Ha a párt önállóan indul, kap egy alkupozíciót a koalícióalkotáskor, és létrejön egy kompromisszum. Ha több párttal fog össze, van egy kompromisszum a tömbön belül, és ez a kompromisszum még gyengül a tömbön kívüli koalíciós partnerekkel kötött alkukor.
Ne legyenek illúzióink, itt nem a választási program összeegyeztethetőségéről van szó, hanem a személyi pozíciók, a minisztériumok és a mögöttük lévő tárcák és hatáskörök elosztásáról. Már a programpontokat is csak nehezen tudják közös nevezőre emelni a mai jobboldali pártok. Az ambíciókat még nehezebb.
A kényszer: aki kimarad, lemarad
Csakhogy a szlovák jobboldali választói réteg korlátázott potenciállal rendelkezik, vagyis viszonylag kevés választón osztozik sok párt. A szlovák jobboldali választók között van liberális, konzervatív, nemzeti, szuverenista, nyugatos, EU-párti. A szlovák ellenzéki jobboldal azonban csak a nyugatos, EU-kompatibilis választókat szólítja meg. Így szlovák szuverenista, nemzeti beállítottságú választókon a Republika, a Smer és az SNS osztozik.
Ezzel a legtöbb párt önként beszabályozta magát. Tipikus példa a KDH, amelynek kifejezetten jót tenne több szuverenista és konzervatív retorika, de a liberális sajtótól való félelmében (no, meg az Európai Néppárt nyomása miatt) ezt meri felvállalni. Így 5-7 százalék között mozog a felméréseken, folyamatosan a kiesést kockáztatva.
A jobboldali, de alapvetően inkább háborús-atlantista beállítottságú, elég radikális Demokrati 5 százalékon táncol, és nem lehet tudni, hogy az ellenzék kormányalakítási esélyei miatt mérik a küszöb fölé, vagy tényleg van potenciál a pártban.
Az SaS Gröhling vezetése alatt folyamatosan süllyed, és egyáltalán nem biztos, hogy bizalmat szavaznak a PS kistestvérének. Az SaS választói eredetileg jobboldali, neokonzervatív gazdaságpolitikát képviselő, liberális párt volt, erőteljes euroszkeptikus és bürokrata ellenes felhanggal. Ebből mára már csak a liberális tényező maradt meg. Gröhling és Kolíková nem elég karizmatikusak ahhoz, hogy pótolni tudják Richard Sulík hiányát – pedig épp ők tolták ki Sulíkot a pártból.
És akkor ott vannak a mérhetetlen kategóriában lévő ellenzéki minipártok. Néhány atlantista, NATO-rajongó minipárt, mint a Macko-féle ODS és a Simon-féle Fórum az SaS szárnyai alá csoportosult be. A kereszténykonzervatív, KDH-tól még jobbra politizáló KÚ épp partnert keres. A Veronika Remišová vezette Za ľudí ma már jobboldalinak számít, de valódi mércével ez centristát jelent. Mindenesetre, a Za ľudí a Slovensko szárnya alatt van, és megérdemli a jobboldali jelzőt, mert Remišová alatt legalább kúltúretikai kérdésekben mutatott némi konzervatív mértéktartást.
Kényszerpályán az ellenzék világa
A fenti felsorolásból jól látszik, hogy az ellenzéki jobboldalon kizárólag Slovensko nincs kieső helyen. Márpedig, a progresszív PS épp vele nem akar kormányt alakítani. A probléma kettős. A PS elérte a maximumát, jó eséllyel a zenitjét is.
Egy választási kampányban növekedni aligha tud, visszaesni azonban igen. És mivel még így a maximumában is alig tud épkézláb koalíciót alkotni, keresi a módját, hogy növekedni tudjon, de ne a kis, törékeny potenciális koalíciós partnerei kárára. Így jöttek képbe a magyar választók és a Beneš-dekrétumok körüli intrikák.
Óriási a nyomás tehát, hogy elfogadható és működőképes kormánykoalíció alakulhasson az ellenzékből. A mostani felhozatal legnagyobb gyengesége az elaprózódás. Még ha mindegyik „partner” be is jut, hogyan tud majd megegyezni négy, sőt, akár öt párt a kormányzásról úgy, hogy ki is bírják a választási ciklus végéig az ellenzéki nyomás és a gazdasági-külpolitikai terhek alatt.
Így jelent meg az elvárás, hogy a jobboldali ellenzék keresse a tömbösödés módját. Ahogy fentebb írtuk, az megkönnyítené a PS dolgát kormányalakításon, hiszen a jobboldal eleve egy belső kompromisszummal érkezne a tárgyalásokra, egy felpuhított repertoárral.
Na, de mit mondanak minderre az érintett pártok?
Majdnem mindenki nyitott, de csak ha semmit nem kell feladnia
Michal Vašečka, a KÚ politikusa hajlik egy választási koalíció vagy közös lista felé.
A KDH névleg nem zárja ki a dolgot, de mellébeszéléssel próbálja megkerülni az erre vonatkozó kérdéseket. A 360tka.sk-nak azt mondta a párt elnöke, Milan Majerský:
„Lehet, hogy majd egyszer olyan sajtótájékoztatón leszünk, ahol egyetlen nagy, konzervatív jobboldali párt áll önök előtt. De erről beszélni korai még.”
fogalmazott.
Az is kérdés, hogy ki lehetne a konzervatív blokk tagja? Adja magát, hogy a KDH köré kellene csoportosulniuk. Ám a KDH identitása ehhez jelenleg nem elég erős. Ennek ellenére például Vašečka (KÚ) azt mondja, hogy a KDH, KÚ és a Slovensko-Za ľudí egyesülése lehetne a magja az egésznek.
A KDH elnöke tett óvatos utalást arra is, hogy egy nagy, széles konzervatív párt kialakulásában esetleg szerepet játszhatnak a nemzetiségi kérdések is. Ezzel a magyarokra és a Magyar Szövetségre is utalt.
Jaroslav Naď állítja, hogy „már holnap” hajlandó lenne tárgyalni az összefogásról. A korábbi beolvadási javaslatokat mégis elutasította.
És az egész diskurzus nem sokat ér, ha a jobboldal legerősebb entitását, a Slovenskot az ellenzék kirekeszti. Az eredmény?
Igor Matovič pártelnök kijelentette, hogy nyugodtan egységesüljenek a konzervatív pártok, de nélküle.
Ellentétek
A legtöbb szereplőnek elég kritikus véleménye van a másik konzervatívnak mondott pártról. Ennek oka, hogy a szlovák mainstream sajtó előszeretettel állítja be konzervatívnak azokat a pártokat és személyeket is, amelyek nem azok. Az elnökválasztás előtt Ivan Korčokot is kereszténykonzervatív beállítottságúnak titulálták – teljesen hiteltelen volt az egész, Korčok később be is lépett a PS-be.
Maga a KDH is egy ovatoskodó kereszténykonzervatív párt, amely majdhogynem bocsánatot kért, amiért saját programját meg merte valósítani az alkotmánymódosítással tavaly.
A Demokrati sem valódi konzervatív pártja. Egy erőteljesen oroszellenes, védelmi-biztonsági témákra összpontosító, háborús héja retorikát folytató pártról van szó. Nyugatossága miatt a sajtó elnézi neki ugyan ezeket a túlkapásokat, ám sem a Slovensko, sem a KDH nem örül túlságosan a párt irányzékának. Ha egyesülésről van szó, a Slovensko, a Za ľudí és a KÚ is jelzi, hogy a Demokrati helye inkább a PS gravitációs mezejében van.
A Slovensko sem valódi jobboldali párt. Matovič saját bevallása szerint vannak konzervatív és liberális választóik is, ők középen (hagyományos centrista oldal) állnak. Hozzátesszük, a Magyar Szövetségtől eltérően azonban a Slovensko olvasható agendával rendelkezik, mind háború, mind külpolitika, mind gazdaságpolitika terén – nem rejtőzködnek a választók előtt.
A Magyar Szövetség feladta az identitását, belső ellentétei miatt még annyira sem mer konzervatív értékeket vallani, mint a KDH. Ráadásul megkezdett egy utat a PS felé, amit láthatóan nem akad elengedni a súlyos kérdőjelek ellenére sem.
Esélytelennek tűnik
Valószínűleg a szlovákiai konzervatív jobboldal utópia marad. Bár sok választó vágyik egy nagy és domináns kereszténydemokrata pártra, a realitások máshogy rajzolták meg a törésvonalakat. Egyrészt, van egy, a Nyugat felé elkötelezett, sőt, szolgalelkű politikai irány, szemben a magát szuverenistának mondó, de inkább korlátozottan szolgalelkű politikai iránnyal. És ezeken belül vannak még ideológiai és gazdaságpolitikai törések, amelyeket lehetetlen összeegyeztetni. Így még egy „nyugatos” összkonzervatív entitásra sincs valódi esély.
A probléma azonban így megmarad: amíg ez az állapot fennáll, a progresszív és baloldali pártok könnyedén leszalámizhatják a konzervatív pártokat, akik így nem tudnak domináns szereplővé válni. Ez a kritika ugyanúgy érvényes a Smerre, mint a PS-re.
Körkép.sk
Nyitókép forrása: SITA, TASR, archív, kollázs: körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
