A Trump-kormányzat nagyszabású tervet dolgozott ki a jövő nukleáris reaktorainak telepítésére, hogy kielégítse a mesterséges intelligencia korszakának energiaigényét. A stratégia azonban egy régi problémába ütközik: a rendkívül mérgező hulladékot valahol el kell temetni. Mivel az Egyesült Államokban jelenleg nem létezik végleges mélygeológiai tároló, a már meglévő 100 ezer tonnányi radioaktív anyag ideiglenes tárolókban halmozódik fel – írja a Reuters mélyelemzésében.
A patthelyzet feloldására az amerikai energiaügyi minisztérium (DOE) egyfajta „sugárzó mézesmadzagot” lógat be az államoknak. A múlt héten közzétett javaslat szerint azok a közösségek, amelyek vállalják egy végleges hulladéktároló befogadását, cserébe hatalmas beruházási csomagot kapnának. Ez magában foglalna új reaktorokat, urándúsító üzemeket és adatközpontokat is.
Ez a megközelítés jelentős politikai fordulatot jelez. A nukleáris energia fellendítését most összekapcsolják a hulladékkezelés megoldásával, a döntést pedig a helyi közösségekre bízzák, akik dollármilliárdos befektetésekhez és munkahelyek ezreihez juthatnak. Lake Barrett, a nukleáris szabályozó hatóság korábbi tisztviselője szerint a stratégia lényege, hogy a kevésbé vonzó hulladéktároló mellé hatalmas „jutalomfalatokat” helyeznek.
Kis reaktorok, nagy kérdőjelek
Donald Trump célja, hogy 2050-re megnégyszerezze az USA atomerőmű-kapacitását, elsősorban az adatközpontok és az elektromos közlekedés miatt megugró áramigény fedezésére. A terv központi elemei az úgynevezett kis moduláris reaktorok (SMR-ek), amelyeket gyárakban lehetne előre gyártani, így gyorsabb és olcsóbb lenne a telepítésük. A szakértők azonban figyelmeztetnek: az új technológia nem oldja meg a hulladékproblémát.
Sőt, kutatások szerint az SMR-ek egységnyi villamos energiára vetítve akár több hulladékot is termelhetnek, mint a jelenlegi nagy erőművek. Mivel ezeket a reaktorokat olyan helyekre is telepítenék, ahol nincs megfelelő infrastruktúra, félő, hogy számos új, „ideiglenes” hulladéklerakó jön létre. Az amerikai szabályozásban az „ideiglenes” fogalom gyakran több mint egy évszázados tárolást is jelenthet a reaktor bezárása után.
Bár felmerült a fűtőanyagok újrahasznosításának lehetősége a hulladékmennyiség csökkentésére, a biztonsági szakértők szkeptikusak. A technológia drága, növeli a nukleáris fegyverek terjedésének kockázatát, és a korábbi próbálkozások rendre kudarcot vallottak. A DOE adatai szerint az amerikai adófizetők eddig már több mint 11 milliárd dollárt fizettek ki a közműcégeknek a kiégett fűtőelemek tárolásáért.
Globális versenyfutás az idővel
Jelenleg a világ legtöbb nukleáris hulladékát az erőművek területén, beton- és acéltartályokban őrzik a végtelenségig. A végleges megoldáshoz, vagyis a hulladék mélyen a föld alá temetéséhez, geológiai stabilitás és a helyi lakosság támogatása szükséges. A folyamat lassú: az USA korábban a nevadai Yucca-hegységet jelölte ki erre a célra, de a helyi ellenállás miatt a projektet 2010-ben leállították.
Világszinten Finnország áll a legközelebb a megoldáshoz, ahol az olkiluotói tároló hamarosan megkezdheti működését. A finn Posiva cég már tavaly megkezdte a tesztkonténerek leengedését a 400 méter mély alagutakba, és várhatóan még idén megkapják a működési engedélyt. Svédország, Kanada és Franciaország is kijelölte már a helyszíneket, de náluk a nyitás még évtizedekre van.
Eközben a régi nukleáris létesítmények felszámolása is komoly kihívást jelent. A skóciai Dounreay területén például, ahol a kilencvenes években állt le az utolsó reaktor, a tisztítási munkálatokat a 2070-es évekre tolták ki a hulladékkezelési nehézségek miatt.
Körkép.sk
Nyitókép forrása: SITA/AP Photo/Ted S. Warren
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
