Csikós Zsóka önbizalmát helyretették a 2025-ös érmek Elek Zoltán2026. 02. 02., h – 17:53
A 2025-ben világbajnoki címet, vb-bronzot és három Európa-bajnoki aranyat nyerő Csikós Zsóka másodikként zárt az Év női sportolója-szavazáson. A felnőttek közé tavalyberobbanó, még mindig csak 24 éves kajakost a Nemzeti Sport Gála után kérdeztük.
Amikor 2022-ben bronzérmet nyert a Világ-játékokon a rövidebbik maratoni távon, egy visszaosztott kvótának és egy extra válogatónak köszönhette, hogy egyáltalán indulhat a versenyen. 2025-ben viszont már a hosszabb távokra készült, és mikor nem sikerült kijutnia a Világjátékokra, váltott vissza afféle B tervként a sík vízi szakágra. Mennyire érzi magát szerencsésnek?
A nevelőedzőm mindig azt mondta, hogy én szerencsés csillagzat alatt születtem. (nevet) Én is ezt tudom mondani magamról. Nagyon sokszor jött ki nekem jól a lépés, de sokszor rosszul is, akár a maratoni versenyeken, vagy más pillanatokban is voltak bakik. Szóval szerintem eléggé egálban van ez a két dolog.
Azzal, hogy az előző évben inkább a maratonra készült, szeretett volna kicsit kiszakadni a nagy nyüzsgésből. Végül ebből a világversenyek után a korábbinál is nagyobb adagot kapott. Hogy érzi magát ebben a szerepben?
Ami például ezt a gálát illeti, ilyenben még nem volt részem, szóval ez még teljesen új terep számomra. Nyár óta mondhatni folyamatosan rengeteg megkeresés érkezik interjúk vagy egyéb megjelenések kapcsán.
Ez a része a nyüzsgésnek, a szereplésnek eléggé előtérbe került nálam, de most már szerintem elég jól tudom kezelni.
Korábban kiemelte, hogy mentálisan is fejlődnie kellett, hogy eljusson erre a szintre. Ez konkrétan miben nyilvánul meg?
Igazából magában a pályák felépítésében kellett nagyon sokat előrelépnem. Meg kellett tanulnom, hogy mentálisan hogyan készüljek fel a versenyekre, ott hogyan álljak hozzá az ellenfelekhez és magamhoz.
Hinnem kellett magamban és úgy érzem, hogy ez volt az, ami pluszként jelent meg bennem 2025-ben.
Mennyit tettek hozzá az önbizalmához az érmek?
Szerintem ez az év rendesen helyretette ezt bennem. Nagyon bízom benne, hogy ez meg tud maradni legalább ezen a szinten 2028-ig.
Kísérőként mindkét edzőjét elhozta magával, akik ugyan jelöltek voltak az Év edzője címre is, de a legjobb háromba végül nem kerültek be.
Igen, elég szoros kapcsolat van köztünk Tóth Petrával és Mórocz Istvánnal is. Nap mint nap együtt készülünk, szerintem többet vannak velem, mint bárki. Nagyon örülök, hogy itt vannak velem és együtt izgultuk végig, hogy ki lesz az év női sportolója, illetve, hogy a többi kategóriában ki fog nyerni.
Nagyon boldog vagyok, hogy eljöttek velem és ezt is együtt élhettük át.
Ez volt az a verseny, ahol már nem tudott semmit hozzátenni, hogy ön legyen a győztes. Milyen érzés, hogy másodikként zárt?
Nagyon jól éreztem magam a gálán. Nyilvánvalóan van bennem egy kis csalódottság, hogy nem sikerült nyernem, de ez lehet egyfajta motiváció is.
Rengeteg olyan bajnok nyert már korábban is, akikhez úgy érzem, hogy még nem nőttem fel.
Ilyen szempontból kicsit örülök, hogy nem nyertem, hiszen marad bennem itt is egy cél, hogy melléjük kerülhessek. Az elkövetkezendő években, remélem, fel tudok hozzájuk nőni.
Kapcsolódó cikkünk
Az FTC-Telekom férfi-vízilabdacsapata már 2024-ben is megnyert minden sorozatot, amelyben elindult, de akkor ez nem volt elég Az év csapata-címhez. 2025-ben ismételtek, a Magyar Kupa, a bajnokság, a Bajnokok Ligája mellett újra megnyerték a Szuperkupát is, és ezúttal a Nemzeti Sport Gálán is a legjobbnak bizonyultak. A díjátadó után a csapat játékosát, Vámos Mártont kérdeztük.
Egy vízilabdázó, aki a hétköznapokban nem ehhez a környezethez van szokva, hogy érzi magát elegánsan egy ilyen nagyszabású eseményen?
Ez egy nagyon jó rendezvény. Szerencsére rengeteg olyan csapatban játszottam már, amellyel sikeresek voltunk, így nem ez az első gálám. Többször kellett már itt szépen felöltözve, öltönyben megjelennem. Nyilván nem ez a munkaruhánk, de én élvezem ezt.
Rengeteg új emberrel és olyan sportbaráttal lehet itt találkozni, akivel a hétköznapokban nem feltétlenül.
Egy évvel ezelőtt talán kissé csalódottan hagyták el az Operaházat, amikor nem sikerült megnyerniük a díjat. Foglalkoztak év közben azzal, hogy ez 2025-ben már nem lehet kérdés?
Tavaly, mikor itt voltunk és nem sikerült nyernünk, egymás között beszéltünk erről. Nem mondom, hogy ez utána a mindennapokban is megjelent, de lehet, hogy fél százalék pluszt jelentett időnként az a beszélgetés. Ez talán adott és jelentett motivációt a szezonban, még ha nem is volt ez tudatos. Sok melót el kellett végezni ezért a trófeáért tavaly is, és ez megédesítette a győzelmet.
Örülünk neki, és nagyon magas polcra fogjuk ezt tenni.
Kapcsolódó cikkünk
Az FTC Telekom férfi-vízilabdacsapata 2024 után 2025-ben is négy címet szerzett. Az év edzőjének választott, BL-, Szuperkupa- és Magyar Kupa-győztes, magyar bajnok Nyéki Balázst a Nemzeti Sport Gála után kérdeztük.
Amikor kihirdették az egyes kategóriák legjobb három jelöltjét, eszébe jutott, hogy idén sikerülhet önnek és a csapatának is, ami tavaly nem?
Nem azzal foglalkoztunk, hogy tavaly nem nyertünk, de úgy éreztem, hogy a játékosokat motiválta ez év közben is. Nagyon szerettek volna ők lenni a legjobb csapat. Örülök, hogy így lett, egyértelműen úgy érzem, hogy jó döntést hoztak a szavazók. Az külön öröm, hogy én lehetek az év edzője. Ezt köszönöm a játékosaimnak, nélkülük ez nem sikerült volna. Büszke vagyok a játékosaimra, mert nagyon nagy munkát tettek bele évközben, hogy elérjük a céljainkat.
Edzőként kell külön foglalkozni azzal, hogy egy már mindent megnyert csapat számára megtalálja az újabb motivációt?
El szoktam mondani, hogy nagyon szerencsés vagyok, mert olyan játékosokkal dolgozhatok, ahol ezzel szinte nem is nagyon kell foglalkoznom. Bár a megbeszélések nagyon sokszor valamilyen motivációs mondatokkal zárulnak, inkább a mérkőzésen belüli motiváció megkeresése a fontos. Alapvetően az edzésekre is nagyon motiváltan jönnek le és ezért is tudnak ilyen sikeresek lenni. Bízom benne, hogy ez idén is így lesz, de semmi jelét nem látom annak, hogy ez változott volna.
Az ön szívéhez melyik siker áll a legközelebb?
Azt gondolom, hogy a Bajnokok Ligája a csúcs. De a 2025-ös Szuperkupa is mindenképpen plusz élmény volt, hiszen itthon, fantasztikus körülmények között, remek körítés közepette nyertük meg a Pro Recco ellen. Ez egy külön értéket ad ennek a trófeának, de a BL a csúcs a csapatsportágakon belül. Nagyon örülök, hogy azt sikerült megszereznünk, arra vagyok a legbüszkébb.
Kapcsolódó cikkünk
A férfiaknál Kós Hubert világbajnok úszót, a nőknél Márton Luana világbajnok tekvondóst választotta meg a 2025-ös év sportolójának a Magyar Sportújságírók Szövetsége (MSÚSZ).
Az év legjobbja hagyományos csapatsportokban az FTC-Telekom férfi vízilabdacsapata lett, az egyéni sportágak csapatversenyei kategóriában pedig a világbajnoki ezüstérmes, Európa-bajnok – Gémesi Csanád, Iliász Nikolász, Rabb Krisztián, Szatmári András, Szilágyi Áron összeállítású – férfi kardcsapat győzött. Az edzők között Nyéki Balázs, a ferencvárosi vízilabdacsapat trénere kapta a legtöbb szavazatot.
A 68. alkalommal rendezett voksolás győzteseit a Nemzeti Sport Gálán, a Magyar Állami Operaházban hirdették ki hétfőn este.
Érdekes
AZ ÉV FÉRFI SPORTOLÓJA: Kós Hubert (úszó)
AZ ÉV NŐI SPORTOLÓJA: Márton Luana (tekvandós)
AZ ÉV CSAPATA AZ EGYÉNI SPORTÁGAK CSAPATAI KÖZÖTT: férfi kardcsapat (Gémesi Csanád, Iliász Nikolász, Rabb Krisztián, Szatmári András, Szilágyi Áron)
AZ ÉV CSAPATA A HAGYOMÁNYOS CSAPATSPORTÁGAK KÖZÖTT: az FTC-Telekom férfi vízilabda-csapata
AZ ÉV EDZŐJE: Nyéki Balázs (a Ferencváros férfi vízilabda-csapatának edzője)
AZ ÉV FOGYATÉKOS FÉRFI SPORTOLÓJA: Kiss Péter Pál (parakajakos)
AZ ÉV FOGYATÉKOS NŐI SPORTOLÓJA: Ekler Luca (paraatléta)
AZ ÉV FOGYATÉKOS CSAPATA: a szervátültetett asztalitenisz vegyes páros (Bácsi Bernát, Jakucs Edina)
Az ÉV SPORTPILLANATA: Molnár Attila győztes futása a fedett pályás Európa-bajnoki döntőben
ÉLETMŰDÍJ: Regőczy Krisztina, Sallay András (jégtánc)
Forrás: NSO
A győztesek
A Ferencváros kapcsán az utóbbi években rendre felmerül, hogy sok újítással próbálkoznak. Például különböző méréseket végeznek, hogy jobb teljesítményre legyenek képesek a játékosok. Ki lehet valahogy fejezni azt, hogy ennek mennyi része van a sikerekben?
Szerintem ezek az egy-egy százalékok számítanak az éles helyzetekben a legtöbbet. Nyilván az alap struktúra és az abban elvárt munka nélkül ez nem működhet, de azok a nüansznyi dolgok, amiket egy ki-ki meccsen, egy döntőben hozzá lehet tenni, így is hozzá kell. Minden csapat próbál fejlődni, próbálnak fölénk kerekedni és csak akkor tudunk sikeresek maradni, ha mindig valami újítást beleviszünk és mi is próbálunk jobbak lenni.
Meg lehet osztani annyi kulisszatitkot erről, hogy a technikai újítások milyen gyakran kerülnek elő a szakmai stáb asztalánál?
Minden edzés után érkeznek a különböző adatok, napi szinten foglalkozunk vele. Kidolgoztunk egy rendszert, analitikusokkal dolgozunk együtt, van hozzá egy saját alkalmazásunk. Ebbe nagyon sok energiát fektettünk bele az elmúlt években, és próbáljuk ezt olyan szintre hozni, hogy mindig a világ előtt járjunk egy picivel. Azt gondolom, hogy ez így is van most, ezt az előnyünket kell megtartani.
Kapcsolódó cikkünk Budapest |
Márton Luana 2023-ban robbant be a köztudatba (a tekvandóval együtt), a tavaly nyújtott teljesítményéért, két világbajnoki címéért pedig már az év női sportolója-díjat is megkapta. A 19 éves, spanyolországi születésű sportoló csillogó szemekkel nyilatkozott a gála után az Új Szónak is.
Milyen érzésekkel érkezett a gálára, amelyen a testvére, Viviana is ott volt a top háromban?
Azzal jöttem az Operába, hogy élvezzem ezt a napot. Másodszor lehettem itt, és megint nagyon örültem neki. Úgy pedig, hogy Vivivel mindketten jelöltek voltunk, még inkább. Nagyon jó volt.
Nehezebb volt úgy versenyezni tavaly, hogy most már a (sport)közvélemény is várta öntől az újabb jó eredményeket?
Én mindig, minden helyzetben arra gondolok, hogy haladjak rendesen az utamon és élvezzem azt. Ez a munkám, ami azzal jár, hogy valamikor nyerek, valamikor veszítek. De a legfontosabb az, hogy megyek tovább nyugodtan. Élvezem a pillanatot, és mindig 100%-osan elvégzem a dolgom. Ha ezt így csinálom, igazából még mindig jó eredmények sülnek ki belőle.
Ikertestvérével nemcsak a kinézetükkel tévesztik meg a környezetüket, hanem a súlycsoportok közötti mozgásukkal is, 2025-ben például a 67 kilósoknál lett világbajnok, ahol Viviana olimpiai aranyérmes volt 2024-ben.
Sokan kérdezik, mi lesz, ha találkozunk, de mi mindig figyelünk arra, hogy két különböző súlycsoportban versenyezzünk, függetlenül attól, hogy változtatunk. Úgyhogy ha valamelyikben elkerülik az egyikünket, a másik súlycsoportban ott a másikunk. Nem tudnak menekülni előlünk!
És mi a fő szempont az aktuális súlycsoport kiválasztásakor?
Alapvetően a natúr testsúlyunkat nézzük. Aztán figyeljük, hol lehet több lehetőségünk és pár más apróságot is. Ahol a legjobb, oda megyünk.
Kapcsolódó cikkünk Budapest |
Hétfő este a budapesti Operában voltunk részesei a 68. Év sportolója-gálának. Aludtunk rá egyet, mielőtt összefoglaltuk volna a benyomásainkat.
Hóban-fagyban is kitartanak
A megszokott januári időpont ugyan mindig azzal jár, hogy a vörös szőnyeget hősugárzók övezik a Magyar Állami Operaház előtt, de ennyire havas-jeges-fagyos körülmények már rég nem voltak a díjátadó napján, mint idén. Lefogadtuk volna, hogy ezúttal nem találkozunk az autogramvadászok lelkes csoportjával, csak meg-megálló járókelőkkel.
Ehhez képest ugyanúgy ott szobroztak a patinás épület kordonjainál, és várták kedvenceiket. Igazán azonban akkor képedtünk el, amikor 45 perccel (!) a műsor vége után, jóval 23 óra után is ott láttunk egy kisebb csoportot. Egyik kezükben kisebb-nagyobb mappa, másik kezükben toll, topogtak, dideregtek, de kitartottak – nem véletlenül suhant át egy elismerő félmosoly Madaras Norbert, a Magyar Vízilabda-szövetség elnökének arcán, amikor távozásakor ő is megállt néhány aláírásra és szelfire.
Kapcsolódó cikkünk
A férfiaknál Kós Hubert világbajnok úszót, a nőknél Márton Luana világbajnok tekvondóst választotta meg a 2025-ös év sportolójának a Magyar Sportújságírók Szövetsége (MSÚSZ).
Az év legjobbja hagyományos csapatsportokban az FTC-Telekom férfi vízilabdacsapata lett, az egyéni sportágak csapatversenyei kategóriában pedig a világbajnoki ezüstérmes, Európa-bajnok – Gémesi Csanád, Iliász Nikolász, Rabb Krisztián, Szatmári András, Szilágyi Áron összeállítású – férfi kardcsapat győzött. Az edzők között Nyéki Balázs, a ferencvárosi vízilabdacsapat trénere kapta a legtöbb szavazatot.
A 68. alkalommal rendezett voksolás győzteseit a Nemzeti Sport Gálán, a Magyar Állami Operaházban hirdették ki hétfőn este.
Érdekes
AZ ÉV FÉRFI SPORTOLÓJA: Kós Hubert (úszó)
AZ ÉV NŐI SPORTOLÓJA: Márton Luana (tekvandós)
AZ ÉV CSAPATA AZ EGYÉNI SPORTÁGAK CSAPATAI KÖZÖTT: férfi kardcsapat (Gémesi Csanád, Iliász Nikolász, Rabb Krisztián, Szatmári András, Szilágyi Áron)
AZ ÉV CSAPATA A HAGYOMÁNYOS CSAPATSPORTÁGAK KÖZÖTT: az FTC-Telekom férfi vízilabda-csapata
AZ ÉV EDZŐJE: Nyéki Balázs (a Ferencváros férfi vízilabda-csapatának edzője)
AZ ÉV FOGYATÉKOS FÉRFI SPORTOLÓJA: Kiss Péter Pál (parakajakos)
AZ ÉV FOGYATÉKOS NŐI SPORTOLÓJA: Ekler Luca (paraatléta)
AZ ÉV FOGYATÉKOS CSAPATA: a szervátültetett asztalitenisz vegyes páros (Bácsi Bernát, Jakucs Edina)
Az ÉV SPORTPILLANATA: Molnár Attila győztes futása a fedett pályás Európa-bajnoki döntőben
ÉLETMŰDÍJ: Regőczy Krisztina, Sallay András (jégtánc)
Forrás: NSO
A győztesek Élőben a távolból
Általában visszaveti egy ilyen gála fényét, ha a díjazottak nem vehetik át személyesen a trófeákat. Pozsonyban ezt nem egyszer megtapasztaltuk, a futball-légiósok vagy a tengerentúli hokisok szinte sosem tudtak színpadra lépni és Petra Vlhová programjába sem nagyon fért bele sosem egy szezon közbeni hazaugrás az Év Sportolójára. (Sőt, volt, aki – Peter Sagan – gyakorlatilag sportot űzött abból, hogy ignorálja az újságírói ankét ünnepélyes eredményhirdetését.)
Magyarországon a leggyakrabban érintett sportágak (úszás, kajak-kenu, vívás stb.) jellege miatt ilyen problémával nem igazán szembesültek. Ezúttal viszont az Év férfi sportolója, a címét megvédő Kós Hubert nem lehetett ott a gálán – edzője, Bob Bowman nem engedte el –, és az Év csapatának választott ferencvárosi vízilabdázók legtöbb ásza is hiányzott az épp zajló belgrádi Eb miatt. Az élő videós bejelentkezéseik azonban kifejezetten jót tettek a műsor dramaturgiájának, Kós és Vogel Soma is frappánsan, jókedvűen köszönte meg a szavazatokat, humorosan, mégis tisztelettudóan nyilatkoztak.
Kínos pillanatok
S ha már a programnál tartunk: az élő adás varázsa mindig magában hordozza a bakik lehetőségét, de ezúttal (is) valahogy túl sok volt belőlük. Befuccsolt kisvideó, rosszkor indított bejátszás, a színpadra időnként besétáló főrendező vagy a közreműködők néha már-már erőszakos „pozícióba állítása” nem emelte az est fényét.
A műsorvezetői páros – a gála ugyancsak visszatérő fájó pontja – teljesítménye is hagyott maga után kívánnivalót. Sokszor inkább felolvasást tartottak a kezükben tartott lapokról, még a legegyszerűbb közlendőknél is, ha pedig „fejből” beszéltek, igen gyakran belebakiztak a mondandójukba. Míg az M4 riporterének, B. Németh Péternek azért testhez álló feladat volt egy-egy miniinterjú készítése, a színész Gubik Petra érezhetően idegenül mozgott a szerepében, szinte kiabálta a neveket.
Volt a megnyitóbeszédnek is egy olyan része, amely kisebb sóhajokat, de legalábbis vegyes érzelmeket váltott ki a nézőtéren: Szöllőssi György, a Magyar Sportújságírók Szövetségének elnöke zárásként megemlítette, hogy a hasonlóan jó sporteredményekhez a jövőben is stabilitásra, folytonosságra és – külön kihangsúlyozva – békére van szükség, majd váratlanul még köszöntötte a gálára a legtöbb sportolót delegáló Ferencváros elnökét, Kubatov Gábort, akit „igazgatóként” aposztrofált, ami az érintett pártpolitikai funkciója…
Felemelő pillanatok
A közelgő parlamenti választásra, politikára utaló mondatokat szerencsére gyorsan elhomályosította egy frappáns kiszólása („Na szia, Medárd!”), amikor az egyik páholyban ülő srácra vetült a reflektorfény (ő volt az a 4 éves fiú, aki cukorbeteg édesanyja rosszullétekor ezzel a beköszönéssel felhívta a mentőket, s akinek bátor – és nem utolsósorban életet mentő – tette bejárta a médiát).
Az első komoly tapsot aztán még sok követte, az életműdíjjal kitüntetett Regőczy Krisztina, Sallay András jégtánckettős vastapsáig bezárólag. A díjazottak őszinte boldogságát, a sport iránti alázatukat ismét felemelő volt látni, a parasportolókat pedig legszívesebben megölelgette volna az ember, mert ők mindig egész közösségüknek igyekeznek juttatni a dicsfényből.
Jó volt a bajnokok bajnokainak társaságában lenni.
Az Év sportolója-díj megnyerése után mivel kell „kiengesztelnie” a testvérét?
Mi már kedden utazunk is vissza Madridba, de egy közös vacsora biztosan belefér majd az időnkbe.
Mennyire szoros a programja, milyen lesz a 2026-os éve?
A legfontosabb az áprilisi Európa-bajnokság lesz, utána pedig a Grand Prix-versenyek következnek, ezek számítanak be a ranglistába.
Utoljára 1987-ben győzött tekvandós az újságírói ankéton Engrich Marianna személyében. Tapasztalja a saját bőrén, hogy most újra visszajött a köztudatba a sportág Magyarországon?
Igen. Az olimpia előtt a tekvandó nem volt túl ismert, de aztán Vivi megnyerte az olimpiát. Az emberek látták a tévében, rákerestek interneten a közvetítésekre, és megismerték a sportágat. Jó lesz a jövő! (nevet)
És mit üzenne egy kisiskolásnak, aki meglátja a tévében, és elhatározza, hogy sikeres tekvandós akar lenni?
Azt mondanám neki, a legfontosabb, hogy élvezze azt, amit csinál, élvezze az oda vezető utat, és edzzen százszázalékosan mindig. De tényleg mindig. Úgy biztosan el fogja érni, amit akar.
Próbálják már másolni a Ferencvárost, az önök módszereit?
A külföldi csapatoknál nagyon tisztelnek minket és látják, hogy ilyenekkel foglalkozunk. Azt, hogy mennyire tudják ezt lemásolni… Nyilván próbálkoznak, de ha van egy kialakított rendszerünk, azt egyik pillanatról a másikra nehéz átvenni. Azt lehet megtenni, hogy egy-egy dolgot elcsennek, amit észrevesznek akár egy edzésen, mérkőzésen vagy kiszúrnak a videókon. Abból tanulnak és próbálnak újítani. Néha ez sikerül, néha nem. Ez mindenkinek egy hosszabb út, nekünk is sok munkaóránk van benne.
Miközben mi beszélgetünk, zajlik a férfiak Európa-bajnoksága, amelyben új rendszerben küzdenek a négy közé kerülésért a válogatottak. Mennyire lehet kedvező ez a szisztéma a magyar válogatott számára?
Az első meccsek után ezt nehéz megmondani, alakulhat jól és rosszul is. A mai eredmények után, ahol például a spanyolok kikaptak a szerbektől, előfordulhat az is, hogy ez nekünk nem lesz kedvező és nem jutunk be a legjobb négybe. Ez benne van egy ilyen lebonyolítási rendszerben. Hosszabb távon dől majd el, ha ez marad a rendszer, hogy hányszor jöttünk ki belőle jól, hányszor rosszul. Alapvetően az új rendszer nekem tetszik, de nem tudom, hogy a magyar válogatott mennyire lesz sikeres benne.
A medencében megnyert trófeák közül van, amely különösen fontos volt az ön vagy a csapat számára?
Legfőképpen a Bajnokok Ligája, és utána jön a Szuperkupa. Ott telt ház előtt játszhattunk a Komjádi Uszodában, egy olyan csapat ellen, amely megújult. A Pro Recco évtizedek óta ott van a legjobb nemzetközi csapatok között. Sőt, volt, amikor egymás után három évben is megnyerték a Bajnokok Ligáját.
Mi most már kettőnél járunk, és idén szeretnénk beérni őket.
Ez a motiváció elég is lesz ahhoz, hogy újra beletegyék azt az említett sok munkát?
Szerintem nem kell ennél több. Tökéletes motiváció, hogy első magyar csapatként legyünk háromszoros BL-győztesek. Itt vagyunk ennek a kapujában. Bár az idei kiírás még csak féltávnál jár, nem is beszélnék erről nagyon sokat. Rengeteg kilométert le kell még addig úsznunk, sok csatát meg kell vívnunk, hogy egyáltalán a Final Fourba odaérhessünk.
Lépésről lépésre haladunk egy olyan cél felé, ami már ott lebeg a szemünk előtt.
Kapcsolódó cikkünk Budapest |
Márton Luana 2023-ban robbant be a köztudatba (a tekvandóval együtt), a tavaly nyújtott teljesítményéért, két világbajnoki címéért pedig már az év női sportolója-díjat is megkapta. A 19 éves, spanyolországi születésű sportoló csillogó szemekkel nyilatkozott a gála után az Új Szónak is.
Milyen érzésekkel érkezett a gálára, amelyen a testvére, Viviana is ott volt a top háromban?
Azzal jöttem az Operába, hogy élvezzem ezt a napot. Másodszor lehettem itt, és megint nagyon örültem neki. Úgy pedig, hogy Vivivel mindketten jelöltek voltunk, még inkább. Nagyon jó volt.
Nehezebb volt úgy versenyezni tavaly, hogy most már a (sport)közvélemény is várta öntől az újabb jó eredményeket?
Én mindig, minden helyzetben arra gondolok, hogy haladjak rendesen az utamon és élvezzem azt. Ez a munkám, ami azzal jár, hogy valamikor nyerek, valamikor veszítek. De a legfontosabb az, hogy megyek tovább nyugodtan. Élvezem a pillanatot, és mindig 100%-osan elvégzem a dolgom. Ha ezt így csinálom, igazából még mindig jó eredmények sülnek ki belőle.
Ikertestvérével nemcsak a kinézetükkel tévesztik meg a környezetüket, hanem a súlycsoportok közötti mozgásukkal is, 2025-ben például a 67 kilósoknál lett világbajnok, ahol Viviana olimpiai aranyérmes volt 2024-ben.
Sokan kérdezik, mi lesz, ha találkozunk, de mi mindig figyelünk arra, hogy két különböző súlycsoportban versenyezzünk, függetlenül attól, hogy változtatunk. Úgyhogy ha valamelyikben elkerülik az egyikünket, a másik súlycsoportban ott a másikunk. Nem tudnak menekülni előlünk!
És mi a fő szempont az aktuális súlycsoport kiválasztásakor?
Alapvetően a natúr testsúlyunkat nézzük. Aztán figyeljük, hol lehet több lehetőségünk és pár más apróságot is. Ahol a legjobb, oda megyünk.
Kapcsolódó cikkünk Budapest |
Hétfő este a budapesti Operában voltunk részesei a 68. Év sportolója-gálának. Aludtunk rá egyet, mielőtt összefoglaltuk volna a benyomásainkat.
Hóban-fagyban is kitartanak
A megszokott januári időpont ugyan mindig azzal jár, hogy a vörös szőnyeget hősugárzók övezik a Magyar Állami Operaház előtt, de ennyire havas-jeges-fagyos körülmények már rég nem voltak a díjátadó napján, mint idén. Lefogadtuk volna, hogy ezúttal nem találkozunk az autogramvadászok lelkes csoportjával, csak meg-megálló járókelőkkel.
Ehhez képest ugyanúgy ott szobroztak a patinás épület kordonjainál, és várták kedvenceiket. Igazán azonban akkor képedtünk el, amikor 45 perccel (!) a műsor vége után, jóval 23 óra után is ott láttunk egy kisebb csoportot. Egyik kezükben kisebb-nagyobb mappa, másik kezükben toll, topogtak, dideregtek, de kitartottak – nem véletlenül suhant át egy elismerő félmosoly Madaras Norbert, a Magyar Vízilabda-szövetség elnökének arcán, amikor távozásakor ő is megállt néhány aláírásra és szelfire.
Kapcsolódó cikkünk
A férfiaknál Kós Hubert világbajnok úszót, a nőknél Márton Luana világbajnok tekvondóst választotta meg a 2025-ös év sportolójának a Magyar Sportújságírók Szövetsége (MSÚSZ).
Az év legjobbja hagyományos csapatsportokban az FTC-Telekom férfi vízilabdacsapata lett, az egyéni sportágak csapatversenyei kategóriában pedig a világbajnoki ezüstérmes, Európa-bajnok – Gémesi Csanád, Iliász Nikolász, Rabb Krisztián, Szatmári András, Szilágyi Áron összeállítású – férfi kardcsapat győzött. Az edzők között Nyéki Balázs, a ferencvárosi vízilabdacsapat trénere kapta a legtöbb szavazatot.
A 68. alkalommal rendezett voksolás győzteseit a Nemzeti Sport Gálán, a Magyar Állami Operaházban hirdették ki hétfőn este.
Érdekes
AZ ÉV FÉRFI SPORTOLÓJA: Kós Hubert (úszó)
AZ ÉV NŐI SPORTOLÓJA: Márton Luana (tekvandós)
AZ ÉV CSAPATA AZ EGYÉNI SPORTÁGAK CSAPATAI KÖZÖTT: férfi kardcsapat (Gémesi Csanád, Iliász Nikolász, Rabb Krisztián, Szatmári András, Szilágyi Áron)
AZ ÉV CSAPATA A HAGYOMÁNYOS CSAPATSPORTÁGAK KÖZÖTT: az FTC-Telekom férfi vízilabda-csapata
AZ ÉV EDZŐJE: Nyéki Balázs (a Ferencváros férfi vízilabda-csapatának edzője)
AZ ÉV FOGYATÉKOS FÉRFI SPORTOLÓJA: Kiss Péter Pál (parakajakos)
AZ ÉV FOGYATÉKOS NŐI SPORTOLÓJA: Ekler Luca (paraatléta)
AZ ÉV FOGYATÉKOS CSAPATA: a szervátültetett asztalitenisz vegyes páros (Bácsi Bernát, Jakucs Edina)
Az ÉV SPORTPILLANATA: Molnár Attila győztes futása a fedett pályás Európa-bajnoki döntőben
ÉLETMŰDÍJ: Regőczy Krisztina, Sallay András (jégtánc)
Forrás: NSO
A győztesek Élőben a távolból
Általában visszaveti egy ilyen gála fényét, ha a díjazottak nem vehetik át személyesen a trófeákat. Pozsonyban ezt nem egyszer megtapasztaltuk, a futball-légiósok vagy a tengerentúli hokisok szinte sosem tudtak színpadra lépni és Petra Vlhová programjába sem nagyon fért bele sosem egy szezon közbeni hazaugrás az Év Sportolójára. (Sőt, volt, aki – Peter Sagan – gyakorlatilag sportot űzött abból, hogy ignorálja az újságírói ankét ünnepélyes eredményhirdetését.)
Magyarországon a leggyakrabban érintett sportágak (úszás, kajak-kenu, vívás stb.) jellege miatt ilyen problémával nem igazán szembesültek. Ezúttal viszont az Év férfi sportolója, a címét megvédő Kós Hubert nem lehetett ott a gálán – edzője, Bob Bowman nem engedte el –, és az Év csapatának választott ferencvárosi vízilabdázók legtöbb ásza is hiányzott az épp zajló belgrádi Eb miatt. Az élő videós bejelentkezéseik azonban kifejezetten jót tettek a műsor dramaturgiájának, Kós és Vogel Soma is frappánsan, jókedvűen köszönte meg a szavazatokat, humorosan, mégis tisztelettudóan nyilatkoztak.
Kínos pillanatok
S ha már a programnál tartunk: az élő adás varázsa mindig magában hordozza a bakik lehetőségét, de ezúttal (is) valahogy túl sok volt belőlük. Befuccsolt kisvideó, rosszkor indított bejátszás, a színpadra időnként besétáló főrendező vagy a közreműködők néha már-már erőszakos „pozícióba állítása” nem emelte az est fényét.
A műsorvezetői páros – a gála ugyancsak visszatérő fájó pontja – teljesítménye is hagyott maga után kívánnivalót. Sokszor inkább felolvasást tartottak a kezükben tartott lapokról, még a legegyszerűbb közlendőknél is, ha pedig „fejből” beszéltek, igen gyakran belebakiztak a mondandójukba. Míg az M4 riporterének, B. Németh Péternek azért testhez álló feladat volt egy-egy miniinterjú készítése, a színész Gubik Petra érezhetően idegenül mozgott a szerepében, szinte kiabálta a neveket.
Volt a megnyitóbeszédnek is egy olyan része, amely kisebb sóhajokat, de legalábbis vegyes érzelmeket váltott ki a nézőtéren: Szöllőssi György, a Magyar Sportújságírók Szövetségének elnöke zárásként megemlítette, hogy a hasonlóan jó sporteredményekhez a jövőben is stabilitásra, folytonosságra és – külön kihangsúlyozva – békére van szükség, majd váratlanul még köszöntötte a gálára a legtöbb sportolót delegáló Ferencváros elnökét, Kubatov Gábort, akit „igazgatóként” aposztrofált, ami az érintett pártpolitikai funkciója…
Felemelő pillanatok
A közelgő parlamenti választásra, politikára utaló mondatokat szerencsére gyorsan elhomályosította egy frappáns kiszólása („Na szia, Medárd!”), amikor az egyik páholyban ülő srácra vetült a reflektorfény (ő volt az a 4 éves fiú, aki cukorbeteg édesanyja rosszullétekor ezzel a beköszönéssel felhívta a mentőket, s akinek bátor – és nem utolsósorban életet mentő – tette bejárta a médiát).
Az első komoly tapsot aztán még sok követte, az életműdíjjal kitüntetett Regőczy Krisztina, Sallay András jégtánckettős vastapsáig bezárólag. A díjazottak őszinte boldogságát, a sport iránti alázatukat ismét felemelő volt látni, a parasportolókat pedig legszívesebben megölelgette volna az ember, mert ők mindig egész közösségüknek igyekeznek juttatni a dicsfényből.
Jó volt a bajnokok bajnokainak társaságában lenni.
Az Év sportolója-díj megnyerése után mivel kell „kiengesztelnie” a testvérét?
Mi már kedden utazunk is vissza Madridba, de egy közös vacsora biztosan belefér majd az időnkbe.
Mennyire szoros a programja, milyen lesz a 2026-os éve?
A legfontosabb az áprilisi Európa-bajnokság lesz, utána pedig a Grand Prix-versenyek következnek, ezek számítanak be a ranglistába.
Utoljára 1987-ben győzött tekvandós az újságírói ankéton Engrich Marianna személyében. Tapasztalja a saját bőrén, hogy most újra visszajött a köztudatba a sportág Magyarországon?
Igen. Az olimpia előtt a tekvandó nem volt túl ismert, de aztán Vivi megnyerte az olimpiát. Az emberek látták a tévében, rákerestek interneten a közvetítésekre, és megismerték a sportágat. Jó lesz a jövő! (nevet)
És mit üzenne egy kisiskolásnak, aki meglátja a tévében, és elhatározza, hogy sikeres tekvandós akar lenni?
Azt mondanám neki, a legfontosabb, hogy élvezze azt, amit csinál, élvezze az oda vezető utat, és edzzen százszázalékosan mindig. De tényleg mindig. Úgy biztosan el fogja érni, amit akar.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
