Az alábbiakban Anna nővér, a sajópálfalai Kenethozókról elnevezett női monostor közösségének tagja írását olvashatják Urunk bemutatása, Gyertyaszentelő Boldogasszony, vagy ahogy a keleti hagyományban nevezik, a találkozás ünnepe kapcsán.
„Én vagyok a világ világossága.
Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.”
(Jn 8,12)
Gyertyát gyújtunk templomainkban és otthonainkban, ikonok előtt imádkozva az Úrhoz és a szentekhez közbenjárásért. Így emlékezünk arra, hogy Jézus Krisztus az igazi Világosság, amely ragyog ebben a sötétlő világban, és arra, hogy ő örök életet ad nekünk. A keleti keresztény hagyományban sok helyen úgy tartják, hogy a gyertyán a méhviasz (a gyertya típusa nem befolyásolja jelentőségét) Krisztus tiszta testét jelképezi, amelyet az Istenszülőtől kapott; a kanóc a lelkét; a láng pedig az istenségét. De a gyertya égése önátadásunkat, szeretetünket és önkéntes áldozatunkat is mutatja, valamint a Szentekkel való közösségünket, akik Isten iránti szeretettől/szerelemtől lángoló szívükkel járnak közben értünk.
A találkozás ünnepén, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén gyertyákat hozunk templomainkba, majd megszentelve azokat hazavisszük, hogy mindinkább felragyoghasson a Világosság, és hogy mi is találkozzunk Krisztussal.
Tűz lobbanhat szívünkben is, pontosan olyan, mint az önemésztő gyertya lángja, hogy Krisztus világossága bennünk is ragyogjon. A gyertyagyújtás jelentősége abban is rejlik, ahogyan a gyertya ég. Ahhoz, hogy a láng égjen, magának a gyertyának el kell fogynia, önmagát kell áldoznia azért, hogy továbbra is fénylő lehessen. A gyertya önemésztő mivolta megmutatja lelkiéletünk lényegét.
Ábrázolás II. Baszileiosz menologionjából (1000 körül)
Az ünnepi ikonra tekintve példaképként áll előttünk ebben is az Istenszülő, aki az egész életét áldozza és felemészti, hogy Szent Fia a világ Világossága lehessen és a mennyei Atya akaratát beteljesítse. Értékes párhuzam ez, hiszen az ő élete úgy emésztődik, ahogy a fény árad. Minthogy a gyertyában a fény erőteljes addig, amíg a gyertya teste el nem fogy, úgy az Istenszülő Szűz élete előrehaladása során, önátadásában az Isteni akaratnak mindinkább átadja magát. A világ Világossága pedig annál inkább és erőteljesebben világít a világban, amibe saját elemésztődése során ő is beleolvad, így vállalva részt az üdvösség tervének beteljesedésében.
Így elmélkedhetünk ezen az ünnepen az Úr Jézus Krisztus én-mondásain, különösen azon, hogy: „Én vagyok a világ világossága”. Ezt a kijelentést azok a keresztények, akik nyitott szívvel engedik és fogadják be az ő világosságát, értik, és bekapcsolódnak ebbe a misztériumba.
– minden alkalommal, amikor gyertyát gyújtva imádkozunk. S minthogy igyekszünk templomainkban méhviasz gyertyát gyújtani, mivel a tiszta anyag tovább és fényesebben ég, törekedjünk, hogy a szívünkben lobbant láng önátadásunkban tiszta szívből táplálkozhasson: megbánva bűneinket, az Úr Krisztus által világosság lehessünk testvéreink számára.
Forrás: Miskolci Egyházmegye
Fotó: Miskolci Egyházmegye; Wikipédia
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
