A farsangi bálok története: tánc, rang és pompa a magyar múltban Vrabec Mária2026. 01. 14., sze – 15:41
Elkezdődött a farsang, egymást érik a bálok, hiszen sokan alig várják, hogy a karácsonyi lustálkodás után táncra perdüljenek. A táncmulatségok régi, sokszor egészen pajzán népi vigasságok helyét vették át az arisztokrácia körében, majd elterjedtek a polgárságnál is.
Tánc nélkül meg lehet lenni – de minek!
Ugyan manapság már nem köti a bálozókat annyi illemszabály , mint régen, de egy ilyen eseménynek még mindig megvan a rangja és a rendje.
Jane Austen szerint „tánc nélkül is egész jól meg lehet lenni. Előfordult már, hogy fiatalok több hónapot töltöttek el úgy, hogy semmiféle bálon nem vettek részt, mégsem érte őket testi vagy szellemi károsodás; de ha egyszer hozzájutnak, ha egyszer egy kicsit is érezték a gyors mozgás örömét, bizony lomha népség, ha nem kívánja folytatni.” sokan alig várják, hogy elkezdődjön a farsangi bálok szezonja.
Az első operabált, amely a későbbi hagyomány alapja volt, természetesen a franciák rendezték 1715-ben, és a 18. század közepétől nálunk is elindult a különösen farsang idején feléledő nyilvános bálozás.
A 18. század végén már minden valamirevaló főúri palotában volt bálterem. A bálozás valódi, széleskörű elterjedése a polgárosodásnak köszönhető, a fénykor a 19. századra tehető.
A különböző egyesületek, mesterségek és közösségek – például a medikusok, az ügyvédek, a kereskedők, később a nőegyletek – mind megtartották a saját rendezvényeiket.
A szezon a korabeli Magyarországon rendszerint a jogászbállal indult. A Pesti Vigadó elődjének tekinthető Hét Választófejedelem volt a pesti polgárok bálozóhelye, a Vízivárosban levő Fehér Kereszt Fogadó és Szálloda pedig a budaiaké, amíg a Budai Vigadó föl nem épült 1900-ban.
Kínai bál Pálffyéknál
A 18. század vége felé elterjedt az a szokás is, hogy egy bált egy adott korszak vagy ország stílusa határozzon meg, voltak olasz, spanyol és cigány bálok, reneszánsz és barokk bálok, és különösen nagy népszerűségnek örvendtek a művészbálok, ahol a szokványos etikettet nem kellett annyira komolyan venni.
Mária Terézia uralkodása idején a magyar főurak versengtek egymással, ki tud pazarabb, szórakoztató ötletekben gazdagabb mulatságot rendezni.
Feljegyezték, hogy a Pálffy-palotában rendezett egyik bálon, amelyen Mária Terézia is jelen volt, pavilonokat építettek, kínai porcelánban szervírozták az étkeket, az ifjú arisztokraták kínai öltözetben, kínai módra táncoltak, szalmapapucsban tipegve.
A legelegánsabb és legkötöttebb összejövetelek persze a fényes udvari bálok voltak, amelyekre csak a kiválasztott nemesek kaptak meghívót, és amelyeket a kiegyezést követően, Ferenc József trónra lépése után Pest-Budán is megtartottak.
A nagy főúri bálokat az ifjúság által alkotott élőképek, rövid jelenetek, hangversenyek tették még érdekesebbé.
A felsőelefánti származású Edelsheim-Gyulai Ilona is úgy ismerkedett meg 1940-ben a budapesti operabálon Horthy kormányzó fiával, Istvánnal, hogy a kor neves képzőművészei, Bernáth Aurél, Pátzay Pál és mások által színpadra állított élőkép-bemutatóban vett részt.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
