Január 5-én ünnepelte 80. születésnapját Barsi Balázs ferences szerzetes, teológus és hitszónok, akinek szolgálata évtizedek óta meghatározó az Egyház lelki életében. A jubileumhoz hálaadó szentmisével kapcsolódott a budapest-belvárosi ferences közösség is: január 9-én este a pesti ferencesek templomában Balázs atya mutatta be a legszentebb áldozatot.
A templom színültig megtelt hívekkel, barátokkal és tanítványokkal, akik közösen adtak hálát Barsi Balázs papi és szerzetesi szolgálatáért.
Barsi Balázs ikonikus és megkérdőjelezhetetlen alakja a magyar katolikus egyháznak, aki ferences egyszerűséggel, mégis rendkívül mély teológiai tudással szólítja meg mindazokat, akikhez elér a szava. Prédikációi, lelkigyakorlatai és írásai nyomán számos generáció fedezte fel újra az evangélium élő erejét.
Balázs atya öröksége
„Azt hiszem, azok nyertek a legtöbbet, akik látták és hallották őt, ahogyan a templomban beszélt – és különösen azok, akik vele élhették azt az életet, amelyet ő élt az emberek között” – Possidiusnak, Szent Ágoston életrajzírójának e szavaival köszöntötte Kálmán Peregrin OFM, templomigazgató Balázs atyát születésnapja alkalmából.
„Hálát adok a Jóistennek, hogy miközben múlt időben olvassuk ezeket a sorokat, mi most a jelenben értelmezhetjük őket. Hálát adunk érte Istennek, és hálát adunk neked is. Akik most itt vannak, mind megerősíthetik: jó volt hallgatni Isten igéjét általad – a szószéken és a személyes beszélgetésekben egyaránt.
A templomigazgató köszöntőjében arról is beszélt, hogy ha körbenéz a hazai ferences rendházakban és a közösségek életében, az a tapasztalata, hogy Balázs atya öröksége nem csupán a mindennapjaikat tette gazdagabbá, hanem egész életüket formálta. „Hiszen, ha például egy rendházban kedvesen fogadnak, tudom, hogy ezt nagyrészt tőled tanulták” – jegyezte meg ennek kapcsán.
Mint fogalmazott: egy-egy rendház arculata és légköre is magán viseli Balázs atya „nyomait”. A magyar ferences kolostorok lelkülete, berendezése, imádságos rendje és ünnepei – a tranzitus vagy a karácsony esti imádságok is – mind-mind hordozzák ezt az örökséget. „Hálásak vagyunk ezért neked. Isten áldjon és vezessen továbbra is!” – mondta Kálmán Peregrin.
Isten bevonja az embert a kinyilatkoztatásba
Prédikációjában Barsi Balázs a szentmisében elhangzott evangélium egyik meglepő jelenetére irányította a figyelmet. Arra a mozzanatra, amikor Jézus a kenyérszaporítás utáni hatalmas lelkesedés közepette hirtelen felszólítja tanítványait, és szinte „beparancsolja” őket a csónakba. Mint fogalmazott, ez az erős, szokatlan fellépés azonban mély tanítást hordoz. De vajon miért ez a kemény hang? Balázs atya szerint ennek az az oka, hogy a csodatétel után az emberek félreértik Jézust. Isten ugyanis nem azért cselekszik csodát, mert szereti a csodákat, hanem mert szeret bennünket.
A jubiláló ferences Szent János evangéliuma mentén felidézte, hogy az emberek királlyá akarták tenni Jézust – erőszakkal. Jézus azonban nem engedte, hogy félreértsék a küldetését, ezért visszavonult. Balázs atya arra is emlékeztetett, hogy Márk evangélista külön is kiemeli, hogy Jézus ekkor felment a hegyre imádkozni; ez a mozzanat pedig Jézus egész küldetésének kulcsa.
A négy evangélista négy nézőpontja kapcsán Barsi Balázs megjegyezte: „Isten mindig bevonja az embert a kinyilatkoztatásba”, s e folyamat során a megértés mindig együtt jár a megtéréssel. Hiszen aki igazán megért, az szükségszerűen meg is változik.
A szabadság nem az anyagból fakad
Barsi Balázs kozmikus távlatba helyezte az ember kérdését is. Mint fogalmazott: a világmindenség önmagában nem tudja megmagyarázni önmagát. „Nincs értelme nélkülünk, nekünk pedig nincs értelmünk Isten nélkül” – szögezte le. Hangsúlyozta azt is, hogy az ember személy, nem pedig pusztán biológiai és pszichológiai adatok halmaza. „A szabadság nem az anyagból fakad. A sejtekben vagy az atomokban nincs szabadság. Bennünk azonban van, és ez a szabadság már a fogantatás pillanatában jelen van. A személy tehát ajándék. Ezért szent az élet, ezért szent a házasság is, és ezért tud Isten még a legsérültebb emberi történetekbe is belépni” – magyarázta a ferences szerzetes.
Ő sokkal több ennél. „Nem eszme, hanem kapcsolat. Örök kapcsolat az Atyával” – fogalmazott. Ennek a kapcsolatnak a magja pedig a Szentháromság titka. „Én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem” – idézte Jézus szavait. A szeretet tehát személy: maga a Szentlélek, aki kiárad a szívünkbe. Ezért az igazi szeretet nem múlik el – ami valóban szeretet volt, az örök.
Prédikációjában Barsi Balázs az Egyház missziójáról is szólt. Úgy véli, az Egyház kiválasztottsága elsősorban küldetés; nem azért vagyunk kiválasztva, mert jobbak lennénk bárkinél, hanem mert feladatunk van a világ felé.
„Én vagyok. Ne féljetek!”
A vízen járás történetét felidézve a ferences szerzetes arról beszélt, hogy Jézus a viharban is látja tanítványait. Látja őket küzdeni. „Néha úgy tűnik, mintha tovább akarna menni – de csak azért, hogy megszólítsuk: »Uram, ments meg!« És ő válaszol: »Én vagyok. Ne féljetek!«”. És ez az „én vagyok” – emelte ki – ugyanaz, mint a csipkebokornál elhangzó isteni név: „vagyok, aki vagyok”.
„Testvéreim, Jézus ma is imádkozik értünk. Az Egyház küldetése ebből az imádságból fakad. Nem a mi terveinkből, hanem abból, hogy részt veszünk Jézus imádságában. Ezért jövünk az oltárhoz. Oda, ahol egészen nekünk adja magát. Oda, ahol egyedül is vele lehetünk – és mégis a legmélyebb közösségben. Ez az egyház: Krisztus titokzatos teste” – zárta prédikációját Barsi Balázs.
A liturgia után lehetőség nyílt arra is, hogy a jelenlévők személyesen köszöntsék őt. Isten éltesse Balázs atyát sokáig – azután pedig örökké!
Forrás: Ferences Média/Ádám Rebeka Nóra
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
