Gyűjtés a Duna menti vadvilág megmentéséért – Ön is segíthet újjáéleszteni az ősi csallóközi tájat Kacsinecz Krisztián2026. 01. 07., sze – 16:51
A Pozsonyi Regionális Természetvédelmi Társulás (BROZ) meg akar vásárolni egy kiterjedt, 41 hektáros területet a dunai ártéri erdők szívében, Csicsó kataszterében, hogy megóvja azt a fakitermeléstől. A csaknem 330 ezer eurós vételár egy részét közösségi gyűjtésből finanszíroznák.
A terület, amely közvetlen kapcsolatban van a Dunával, természetes ártéri erdők és vizes élőhelyek mozaikjából, valamint átalakított gazdasági erdőkből áll.
Visszaadni a természetnek
„Ezt az értékes területet a védelme érdekében meg kell vásárolnunk. Így biztosíthatjuk, hogy a jövőben ne folyjon rajta gazdálkodás, és ne történjen intenzív, nagy kiterjedésű tarvágásos fakitermelés. Ez az egyik azon kevés lehetőségek közül, amikor ekkora kiterjedésű területet lehet visszaszerezni a természet számára, annak tartós védelme és helyreállítása érdekében”
– magyarázzák a természetvédők.
A területen eddig nem őshonos, hibrid nyárfákból álló gazdasági erdőket telepítettek és termeltek ki. A társulás célja, hogy a monokultúrát fokozatosan olyan őshonos fafajokkal váltsa fel, amelyek stabil, hosszú életű ökoszisztémákat hoznak létre, és számos ritka állatfaj számára biztosítanak élőhelyet. Emellett revitalizálni akarják a meglévő vizes élőhelyeket is, amelyek a dunai halak fontos ívóhelyei.
„Az egész terület ismét alkalmas lesz a kétéltűek és halak szaporodására, menedéket nyújt a madarak számára, köztük a fenséges rétisasnak – Szlovákia legnagyobb ragadozó madarának –, amely közvetlenül ezen a területen is fészkel. A fészek környezetében a fakitermelés megszüntetése lehetővé teszi számára az utódok zavartalan felnevelését. A csicsói ártér egyben az egyetlen hely a Duna mentén, ahol tartósan fészkel a ritka és rendkívül óvatos fekete gólya is” – mutatnak rá a természetvédők a hely különleges értékeire. Egyben azt is hangsúlyozzák, hogy
az ártéri erdők a klímaválság elleni küzdelem fontos ökoszisztémái: a hagyományos gazdasági erdőkhöz képest akár kétszer annyi szén-dioxidot is képesek megkötni.
A terület vételárának egy részét, 130 ezer eurót nyilvános gyűjtésből tervezik finanszírozni, a 60%-át pedig uniós támogatásokból fedeznék. Adakozni ezen a linken lehet. A természetvédők emlékeztetnek, hogy a környező területekhez is tulajdonosi vagy bérleti jogviszony köti őket. Az újabb mozaikdarab megszerzése teljessé tenné törekvéseinket a dunai ártéri élőhelyek összefüggő rendszerének védelmére és helyreállítására.
Kapcsolódó cikkünk
A természetvédők új életre keltettek egy mellékágat a Duna szárazföldi deltájának szívében, amelyet most a média képviselőinek is bemutattak. Miközben gumicsónakjainkban végigeveztünk a nádasokkal, majd egyre sűrűbb és vadregényesebb ártéri erdőkkel szegélyezett csatornán, a fantasztikus kilátás és a nem mindennapi élmény mellé kaptunk egy izgalmas infotainment kiselőadást arról, miért is fontos új életet lehelni a Duna ezen elárvult leágazásaiba – és hogy hosszú távon miért nem fognak megmenteni minket a bősihez hasonló betonszörnyek.
hogyan segíthet a folyóágak és a vizes élőhelyek revitalizálása a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásban;miért sajnálják a vizet a bősi vízerőmű üzemeltetői Közép-Európa legnagyobb szárazföldi deltájától;és miről szól a legújabb szlovák–magyar megállapodás, amely új esélyt adhat az egykor virágzó csallóközi ágrendszernek.
A természetvédők régóta hangoztatják, hogy a klímaváltozás negatív következményeihez való alkalmazkodásban igazán csak a természetközeli intézkedésekkel rúghatunk labdába. Az egyre kiszámíthatatlanabb időjárás a nagy folyók menti települések számára is kihívást jelent – legyen szó akár a túl kevés vagy a túl sok vízről.
Az aszályokkal és az áradásokkal, villámárvizekkel szembeni védekezés szempontjából is kulcsfontosságú a víz tájban való megtartása. Ennek egyik legtermészetközelibb módja pedig a folyóágak és a szivacsként funkcionáló lápok helyreállítása, ezáltal pedig az árterek természetes vízmegtartó képességének növelése
– magyarázzák a Természetvédelmi Világalap (WWF) szakértői.
A természetvédelmi szervezetek hatékony együttműködésének köszönhetően tavaly sikerült egy több mint 3,5 kilométer hosszú, kiszáradt mellékágat „feltámasztani”, vagyis megtölteni folyóvízzel Doborgaz mellett, a Duna ágrendszerében. A Vajkai-ág helyreállításához mintegy 900 méter hosszan kotorták ki a medret, ennek eredményeként a mellékágban és a környező altalajban évente átlagosan közel 180 ezer köbméter víz visszatartására nyílt lehetőség. A projekt fő kivitelezője a Pozsonyi Regionális Természetvédelmi Társulás (BROZ) volt, de együttműködtek a WWF szlovákiai fiókszervezetével, valamint a Vízgazdálkodási Építővállalattal és a Vízgazdálkodási Kutatóintézettel is.
Az ivóvízellátás szempontjából is óriási jelentőséggel bír
„A víz nemcsak a mellékágba tért vissza, hanem a szomszédos ökoszisztémákba is. Ezzel párhuzamosan visszatértek a halak, vízimadarak és más fajok, amelyek a vizes élőhelyekhez kötődnek. Az egész terület ismét képes vizet visszatartani, mérsékelni a szélsőséges időjárás hatásait, és támogatni a biológiai sokféleséget” – értékelték az intézkedés pozitív hatásait egy év távlatából.
A mellékág feltámasztása az ivóvízellátás szempontjából is óriási jelentőségű.
A szimulált árvizek idején és azokon kívül is áramlik a víz a megújított Vajkai-ágban, kimosva az üledékeket és átmosva az értékes kavicságyat, amelyen keresztül a víz beszűrődik a mederkőzetekbe és feltölti az ivóvíztározókat
– magyarázták a természetvédők.
Az ágrendszer továbbra is szomjazik
Csónakázás közben megismerkedhettünk a csallóközi ágrendszer aktuális állapotával is. A Duna unikális szárazföldi deltája a bősi vízerőmű megépítése után lett teljesen elvágva a főmedertől, a kettő közötti szintkülönbség mára eléri a három és fél métert. A mellékágak egyedül a doborgazi áteresztő kapun át juthatnak vízhez, de mivel év közben túl kevés víz érkezik, állandó problémát jelent az üledék lerakódása, az iszaposodás és a különféle vízinövények túlburjánzása.
„Ezért is létfontosságú a gyorsan áramló víz, amely átöblíti, átmossa az ágakat, és megakadályozza a feltöltődést” – magyarázta két evezőcsapás között Katarína Holubová, a vízfolyások hidromorfológiai változásainak és revitalizációjának szakértője.
A kiszáradt ágak „felélesztése” és összekapcsolása sokat segít abban, hogy az ágrendszerben biztosítva legyen az életadó vízáramlás. Ugyanakkor elengedhetetlen az évi kettő, megfelelő mértékű mesterséges árasztás is, mert enélkül Közép-Európa legnagyobb szárazföldi deltája végérvényesen átalakulna ligeterdős-vizes élőhelyből egy statikus tórendszerré.
A természetvédőknek mégis állandó küzdelmet kell folytatniuk az állami intézményekkel, amelyek a gazdasági érdekeket ezen a téren is az ökológiai megfontolások elé helyezik.
Azzal érvelnek, hogyha Doborgaznál több vizet engednek az ágrendszerbe, a bősi turbinák kevesebb áramot termelnek. Valójában azonban a teljes vízhozamot tekintve olyan kis vízmennyiségről van szó, amely a teljes energiatermelés mindössze 1%-át fedi le
– figyelmeztet Holubová.
Tavaly a zöld szervezeteknek sikerült elérniük, hogy két héten keresztül rekordmennyiségű, másodpercenként 120 köbméter vizet kapjon a Duna-delta, idén ez a mennyiség 30 köbméterre csökkent. Pedig ahhoz képest, hogy a túloldalon, a szigetközi ágrendszer árasztása idején akár másodpercenként 600 köbméter friss víz is keresztülfolyhat az ágakon, a 120 köbméter is elenyésző mennyiség.
70%-kal csökkent a Duna halállománya
A szimulált árvizek azért is rendkívül fontosak, mert ilyenkor töltődnek fel a talajvízkészletek, valamint a lápok, egyéb vizes élőhelyek is – már ha érkezik elég víz. Ez a halak, kétéltűek és más víziállatok szaporodása miatt fontos, amelyek lassú kipusztulását igyekeznek visszafordítani a természetvédők. Azáltal ugyanis, hogy megszűnt a kapcsolat a főág és a mellékágak között, illetve sok vizes élőhely kiszáradt, nagyon sok halfaj elveszítette a reprodukciós lehetőségét, vagyis az ívóhelyeiket, amelyek jellemzően a lassú folyású mellékágak.
A Duna a legfajgazdagabb folyó Európában, de a mesterséges beavatkozások következtében az elmúlt negyven évben 70%-kal csökkent a halállomány a folyóban
– figyelmeztetett Vladimír Kováč halbiológus, aki felidézte azt is, hogy a Kis-Csallóköz keleti sarkában található Isztragov valaha egy nagy kiterjedésű mocsár volt, a vadponty egyik legfontosabb ívóhelye. Mára azonban szinte teljesen kiszáradt ez is.
A dunakiliti fenékküszöb a bal parti ágrendszernek is segítene
A kiszáradt ágak helyreállítása és a mesterséges árasztások mellett lenne még egy mód, amely elősegítené a szárazföldi Duna-delta revitalizálását, mégpedig a dunakiliti fenékküszöb áthelyezése. Ezt a műtárgyat a magyar fél létesítette még 1995-ben, a szigetközi mellékágrendszer vízpótlásának biztosítása céljából.
A magyarországi ágrendszer a fenékküszöbnek köszönhetően az Öreg-Dunából kapja a vízpótlást, míg a szlovákiai a felvízcsatornából. Ha viszont a műtárgyat mintegy két kilométerrel lejjebb „csúsztatnák”, megemelve itt a főág vízszintjét, akkor egy összekötő csatornán keresztül a kis-csallóközi ágrendszerbe is jutna víz, becslések szerint másodpercenként mintegy 70-100 köbméter.
Így az ágrendszer két forrásból kapná az életadó elemet: a régi mederből, vagyis a főágból és a felvízcsatornából is. Az átépítés során a fenékküszöb bővülne egy hallépcsővel is, amelyen csónakkal, kenuval is át lehetne kelni. Ez a terv már régóta az asztalon van, és állítólag már a magyar fél is rábólintott.
Azt is tudni lehet, hogy egy uniós projekt keretében, a dunacsúni hallépcső megépítésével párhuzamosan valósulhat meg, de hogy mikor, az még kérdés
– fejtette ki érdeklődésünkre Holubová.
A szigetközi és a csallóközi ágrendszer összekötése fontos lenne, de nem minden áron
Miután gumicsónakjainkat kikötöttük egy apró, kies öbölben, tettünk egy rövid sétát a kis-csallóközi tájban, a Dunai Ártéri Erdők Tájvédelmi Körzet szívében – bizonyos szakaszon hónaljig érő csalánok között. Egy tisztáson, a Vajkai-ághoz épített keretes átereszeknél sikerült újra mikrofonvégre kapnom a folyóvizek szakértőjét. Arra voltam kíváncsi, sor kerülhet-e valaha a csallóközi és a szigetközi ágrendszer újbóli összekötésére – amely egyébként a megosztó Insula Magna-projekt egyik fő célkitűzése volt.
A szakértő szerint a kétoldali ágrendszer ökológiai egységének helyreállítása kívánatos lenne, de nem minden áron. Úgy véli, hogy az említett tervezetben szereplő négy duzzasztógát erre a problémára ugyan részleges megoldást kínál, másfelől viszont számos más problémát szülne.
Ha alacsony is a vízszint a régi mederben, de az most egy élő folyó. A duzzasztógátak viszont megszüntetnék a sodrási dinamikát, ami azt eredményezné, hogy a főág is egy tórendszerré alakulna át, ez pedig komoly ökológiai károkat okozna mindkét oldalon. Ráadásul a beavatkozás veszélyeztetné a környék ivóvízellátását is. Bár kezdetben több víz jutna a föld alatti »tározókba«, a duzzasztott szakaszokon a medret egy-két éven belül eltömítené a lerakódó finom üledék, ezáltal pedig megszakadna a talajvízkapcsolat
– figyelmeztetett Holubová, aki hangsúlyozta: az ágrendszerek összekötésére a szlovák és a magyar szakértőknek közösen kell kiötleniük egy mindkét fél – és a természet számára is – előnyös megoldást.
Nem a vízerőmű az árvízvédelem kulcsa
A szakértő ezzel kapcsolatban rámutatott arra is, hogy a lerakódó üledék nemcsak a lassú folyású ágakban, hanem a bősi vízerőműhöz tartozó Körtvélyesi-víztározóban (Hrušovská zdrž) és a felvízcsatornában is súlyos problémákat okoz.
A víztározó mára annyira feltöltődött üledékkel, hogy nincs kapacitása felfogni az áradások idején érkező több ezer köbméternyi vizet
– hangsúlyozta Holubová. Hozzátette: az árvízvédelem szempontjából a régi medernek, az ágrendszereknek és a hullámtérnek jut döntő szerep, hiszen ezek lassítják a víz elfolyását a tájból, és teszik lehetővé annak természetes szétterülését kevésbé kockázatos területeken.
A szakértő konkrét példát is hozott: ha egy komoly áradás során tízezer köbméteres víztömeg érkezik, abból mintegy 7000-7500 köbmétert a régi mederbe, illetve a hullámtérbe engednek, a turbinákra legfeljebb 2500-3000 köbmétert. Vagyis az árhullám a Duna eredeti ágán vonul le.
Szerinte ez is azt bizonyítja, hogy a műszaki megoldásokkal szemben a természetközeli megoldások nem csupán olcsóbbak, fenntarthatóbbak és hosszú távon hatékonyabbak is, mivel az ökoszisztémákkal összhangban működnek.
A szakértő szerint kijelenthető tehát, hogy a bősi vízerőmű tartósan nem oldotta meg az árvízvédelmet. „Ez egy hoax” – tette hozzá. Ütős, bár nem túl szívderítő zárszó.
A Vajkai-ág megnyitása 2024 februárjában:
Az ősi csallóközi táj éledhet újra
A múltban a Duna szárazföldi deltája Közép-Európa egyik legnagyobb és legváltozatosabb vizesélőhely-komplexuma volt. Egykor áthatolhatatlan folyóágak, mocsarak és ártéri erdők szövevénye volt, amely közvetlen kapcsolatban állt a folyó főágával. A múlt században azonban az emberi beavatkozások következtében ezeknek az élőhelyeknek közel 90%-a eltűnt.
Jelenleg a legértékesebb területek azok, amelyek az árvézvédelmi gátak közötti térben maradtak, és vízháztartásuk ma is közvetlen kapcsolatban áll a Dunával. Ugyanakkor ezek jelentős részére nemesített nyárfákból álló monokultúrákat – gazdasági erdőket telepítettek.
Az ősi, természetes ártéri erdők és a sekély vizes élőhelyek ritkasággá váltak – velük együtt pedig jellegzetes lakóik is: a vízi madarak, a halak és a kétéltűek.
Ezen próbál meg változtatni a természetvédelmi társulás, hogy legalább néhány terület visszakapja az eredeti csallóközi táj jellegét.
Kapcsolódó cikkünk
A Pozsonyi Regionális Természetvédelmi Egyesület (BROZ) helyreállította az Öreg-Duna egyik korábbi mellékágát, a Foki-ágat, Bős közelében. A terepmunkák 11 hónapig tartottak. Az ág kiásásával és a fő mederhez való csatlakoztatásával megfelelő élőhelyeket kívánnak létrehozni számos állatfaj számára, elsősorban ívóhelyet a dunai halaknak.
Egy, már régen eliszaposodott, az Öreg-Dunától elzárt mellékágat, a Foki-ágat állította helyre az elmúlt egy évben a BROZ természetvédelmi egyesület.
Ez az első ág, amelyet ismét átjárhatóvá tettünk az Öreg-Dunához kapcsolva, amelyet erőteljesen befolyásol a vízierőmű üzemeltetése, mivel a víz nagy része a tápcsatornában van
– magyarázta Tomáš Kušík, a BROZ vezetője.
Az egyesület fontosnak tartja a revitalizációt, mivel azt olyan szakaszon valósították meg, ahol a Duna természetes vízrendszeréből szinte semmi nem maradt meg. Az egyetlen szabadon folyó szakasz éppen a régi meder, amelyet a Foki-ág helyreállításával diverzifikáltak, és benne enyhébb áramlású szakaszokat hoztak létre, amelyek alkalmasak a halak ívására. Az újraásott ág hossza több mint 2000 méter, és a munkálatok során 80 000 köbméter földet, sódert, kavicsot távolítottak el belőle. A Foki-ág ugyanis a Bősi Vízmű megépítése és a Duna régi medrében bekövetkezett drámai vízszintcsökkenés után levált a Dunáról, és évtizedeken alatt benőtte a növényzet, lassan eltűnt.
A Duna megkapta a magáét
Munkájuk során szorosan együtt működtek a környezetvédelmi minisztériummal és a bősi vízerőművel, a projektet támogatta a LIFE – az élet dinamikus vonalai és az Open Rivers európai program is. Daniel Gruľa, a pozsonyi Komenský Egyetem Természettudományi Karának halfaunák szakértője szerint a Duna az a folyó Európában, ahol a legtöbb halfaj él – több mint 100 faj. A szlovák-magyar Duna-szakaszon mintegy 80 faj, Pozsony mellett 60 halfaj található.
A Duna keményen megkapta a magáét az emberektől – nemcsak a Bősi Vízlépcső, hanem az osztrák és német szakaszokon elvégzett beavatkozások miatt is
– jegyezte meg Gruľa.
Felhívta a figyelmet azokra a kutatásokra, amelyek azt mutatják, hogy az elmúlt négy-öt évtizedben a halállomány 70 százalékkal csökkent. Ennek egyik oka a Duna medrének a megváltozása. A mellékágak rendszerét leválasztották a fő mederről, így az őshonos halfajok nem tudnak ívni, és az ivadékok sem tudnak ott felnőni. Bár nem teljesen lehetetlen a szaporodás, az ívó- és táplálkozóhelyek jelentősen lecsökkentek. A fő meder és a mellékágak összekapcsolásának fokozatos helyreállítása, valamint további intézkedések Gruľa szerint segíthetnének a halpopulációk regenerálásában, a példányszámok növelésében és a fajgazdagság megőrzésében.
A természetvédők szerint a revitalizáció másik fontos hozadéka, hogy növeli a Duna régi medrének árvízlevezető kapacitását. A helyreállított mellékágon ismét víz fog folyni, így nem fogja benőni a növényzet, ez pedig biztosítja a hullámtér kapacitásának megőrzését ezen a szakaszon. Hasonló vízrendszer-helyreállítás az ártéri erdők megőrzése szempontjából is fontos, mivel ezek Európa legveszélyeztetettebb élőhelyei közé tartoznak.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
