Búcsú a korszaktól, amikor a zene még esemény volt Juhász Katalin2026. 01. 03., szo – 11:34
Az év első napja egyben gyásznap is volt. Megszűntek az MTV zenei csatornái, soha többé nem nézhetünk a tévében 24 órán át videóklipeket. Nemzedékek nőttek fel 44 év alatt a Music Television adásán, amely úgy egyesítette Európa ifjúságát, ahogy „Brüsszel” sosem fogja tudni.
De kezdjük az elején. Az Amerikai Egyesült Államokból induló csatorna stílszerűen a Video Killed the Radio Star című dal klipjével kezdte műsorát 1981. augusztus 1-én – a The Buggles nevű zenekar így vonult be a történelembe, több slágerük nem is volt (bár a frontemberükből később sztárproducer lett). A Music Television tudatosan inspirálni kezdte a lemezkiadókat és promótereket a klipforgatásra, hogy összekössék a zenét a vizuális látnivalóval. Majdani világhírű filmrendezők kezdték karrierjüket klipekkel, illetve ennek a műfajnak is lettek sztárrendezői, akikért viaskodtak a kiadók. A kilencvenes években jó néhány ikonikus klip született, amelyeknek – és a napi rotációnak is – köszönhetően sokan befutottak.
Az MTV műsorát koncertfelvételekkel egészítették ki, sőt, teljes koncerteket is leadtak. Az első ilyen az REO Speedwagon denveri stadionfellépése volt, amely rekord-nézettséget produkált. (Külön érdekesség, hogy a frontembert a formálódó MTV megpróbálta leszerződtetni műsorvezetőnek, de Kevin Cronin nemet mondott, hiszen a zenekara akkoriban pörgött igazán). Természetesen a VJ-k is sztárok lettek, Amerikában talán Kurt Loder, Európában Ray Cokes és Paul King volt a legnépszerűbb, mert ők nemcsak bemutatták a klipeket, hanem sztorikat is meséltek a zenekarokról. Paul King például egy londoni lemezboltból került a képernyőre, és akkoriban bizony csak olyanok dolgozhattak lemezboltban, akik mindent tudtak a zenéről.
Egy idő után már csak azokból a dalokból lehetett nagy sláger, amelyekhez színvonalas klip készült. Nézzük a legextrémebb példát: Michael Jackson 1982-es Thriller albumának címadó száma köré egy olyan korszakos, rekordhosszúságú, horror-elemekből és táncbetétekből álló kisfilmet kerekített John Landis rendező, hogy rajongók milliói csak amiatt vásároltak videólejátszót, hogy fel tudják venni ezt a klipet.
Európa tárt karokkal fogadta az MTV-t
A jó dolgok ragadósak: 1987 nyarán indult az MTV önálló európai stúdiója egy használaton kívüli londoni raktárépületben. A bátor britekhez több állam csatlakozott, a rendszerváltás után mi is. Így rögtön értesülhettünk az újdonságokról és ugyanazokat a klipeket nézhettük, mint nyugati társaink.
Az MTV Europe „letarolta” a kontinenst. Kiszolgálták a közízlést, de egyszersmind alakították is. A zenekaroknak és előadóknak többé nem kellett az összes országban külön sajtótájékoztatót tartaniuk, ha kijött egy új albumuk, elég volt elmenniük az MTV londoni stúdiójába. A zenerajongók pedig egy olyan nemzetközi közösséget alkottak, amely talán erősebb volt, mint az Európai Unió. Gondoljunk csak Ray Cokes legendás 120 Minutes című műsorára, ahová a legkülönbözőbb országokból telefonálhattak be a fiatalok, vagy a Headbangers’ Ball-ra, amely bemutatta a kontinens metálzenekarait, összekovácsolva egy korábban „elnyomott” szubkultúra tagjait.
Az MTV Unplugged-ban akusztikus hangszerelésben hallhattuk legendás előadók és zenekarok dalait, egy intim térben, amelybe természetesen az egész világ belefért.(Gondoljunk csak a Nirvana egyik utolsó fellépésére, amely bevonult a rocktörténetbe). De az MTV nélkül másképp alakult volna az európai hip-hop, kevésbé terjedt volna el a kilencvenes évek britpopja (Oasis, Blur, Suede, Pulp, Stone Roses stb.), és olyan ikonikus rajzolt figurákról sem tudtunk volna semmit, mint például Beavis és Butthead.
A csatorna eseménnyé tette a zenét. Egy új videó premierje világszintű eseménynek számított, és egy-egy erős rotáció akár egy komolyabb karriert is elindíthatott.
A hanyatlás kezdetei
Az internet elterjedésével – a kétezres évek elejétől – viszont fokozatosan megváltoztak a zenefogyasztási szokások. Már nem kellett órákat várnunk a képernyő előtt, hogy elcsípjük kedvenc klipünket, mert két kattintással elérhettük. Ráadásul a lemezkiadóknak sem kellett már fizetniük az MTV-nek a sűrűbb rotációért, elég volt feltenni a klipet a netre. Emiatt súlyos összegektől esett el a csatorna, úgyhogy kénytelenek voltak kitalálni valamit.
A reality-műfajt találták ki. A Kaliforniában felvett Real World első évadát – amelyben egymástól sokban különböző fiatalokat költöztettek be egy kaliforniai házba – körülbelül annyian nézték, mint most egy Oscar-gálát. Aztán jött a vicces, celebeket megcélzó átverés-show Ashton Kutcher vezetésével, a tizenéves anyukák hányattatásai, a kalandos utazások egzotikus helyekre, és persze az Osbournes, a kultikus reality Ozzy családjáról.
Egy idő után már ezek a valóságshow-k uralták az MTV-t, a zenei tartalmakat ugyanis máshol keresték a fiatalok. Az utóbbi években pedig már csak tematikus csatornák működtek, a nyolcvanas, kilencvenes évekre, a klubzenékre, a rockra vagy az élőzenére specializálódva. Ezek nézettsége is fokozatosan csökkent, úgyhogy tavaly kemény döntés született.
Véget vetnek a zenének
Októberben jött a hír, miszerint a Paramount Global lezárja a zenetévé hagyományos, klipközvetítő korszakát Európában. Az MTV januártól csak reality-sorozatokat és egyéb előszereplős, illetve animációs tartalmakat szándékozik sugározni. Azaz most már hiába keressük a következő csatornákat: MTV Music, MTV 80s, MTV 90s, Club MTV, MTV Live. Ezek helyét más tartalmak vették át, mert finanszírozásuk jóval többe került, mint amennyit az utóbbi évek nézettség hozott. Az Egyesült Államokban a még megmaradt, zenére fókuszáló regionális MTV-adások is megszűnnek, amint lejárnak a terjesztési szerződések.
Mit vesztettünk ezzel?
Talán furcsán hangzik, de most, a Spotify és a YouTube korában talán nagyobb szükség lenne az MTV-re, mint valaha. A zenecsatornán ugyanis szerkesztett tartalmat kaptunk, hozzáértő emberek rakták össze a műsorfolyamot, nem pedig gépek. Miközben kedvenceinkre vártunk a tévé előtt, másokkal is talákozhattunk, olyan neveket, stílusokat is megismertünk, amelyeket amúgy nem kerestünk volna. A Music Television szélesítette a fiatalok látókörét. De nem csak az övéket.
Mivel a kilencvenes évek elején egy háztartásban általában csak egy tévé volt, a szülők is kénytelenek voltak MTV-t nézni, amikor a srácoknak megengedték, hogy oda kapcsoljanak. Egy idő után tudták, mi a menő, kik a gyerekeik kedvencei, és nekik is lettek új kedvenceik. A csatorna tehát generációkat is összekötött. A mai negyvenesek már általában nincsenek „képben”, nem tartanak lépést a könnyűzene alakulásával, ugyanazokat az előadókat hallgatják, akiket fiatalon megismertek.
Negyvennégy évvel az indulása után tehát az MTV klasszikus értelemben véve leállt. Ezzel pedig véget ér a popkultúra egyik legmeghatározóbb fejezete. Bár a márkanév nem tűnik el teljesen, és a fő csatorna továbbra is reality- és szórakoztató műsorokat sugároz, az a Music Television, amely valóban a zenéről szólt, nincs többé. Béke poraira.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
