Az MTS Kiadó a napokban jelentette meg legújabb szakmai könyvét, amelyet elsőként a Férfihang Magazin olvasóinak mutatunk be.
A Mérnöki nyomozások nem irodalmi mű, és nem is kíván az lenni. Egy kemény, férfias hivatás világába enged betekintést, gazdagon illusztrálva, képekkel alátámasztva.
A könyv szerzője dr. Prof. Kováts László Dénes, a tűzvizsgálat és a baleseti műszaki szakértés egyik legismertebb és legelismertebb hazai szakembere.
A kötet a tűzvizsgálat és a műszaki szakértés valóságos terepéről szól – arról a szakmáról, ahol a logika, a megfigyelés és a tapasztalat nemcsak okokat tár fel, hanem olykor életeket és az igazságot is megmenti.
A bemutatott történetek mind valós eseteken alapulnak. Nem kiszínezett anekdoták, hanem a mindennapi gyakorlatból született szakmai helyzetek, következtetések és döntések.
Részlet a könyvből:
A zenekar
Éjjeli város, elcsendesült gyártelep. A járőröző rendőrautóból észrevették: a tető alól vékony füst szivárgott. A kapu zárva volt. A portás álmosan engedte be őket. Körbejárták az udvart, és látták, hogy a tető már lángokban áll. Innentől felgyorsult minden. Nyilvánvaló volt: azonnal riasztani kell a tűzoltókat. A portás megtette, de pontatlan címet adott meg. Mire a tűzoltók rátaláltak a bejáratra, a tető már hangosan ropogva égett.
A csapat felkészült, körbejárta az épületet, feszültségmentesített. Csak ezután kezdődhetett az oltás. Az emeleti próbateremhez vasszerkezetű lépcső vezetett fel. Az ajtót biztonsági rács és lakat zárta. Egy mozdulat, és már nyitva volt, de bemenni ekkor már lehetetlen: felülről gerendák és cseréptörmelék hullott. Az oltás kívülről, vízsugarakkal indult. Előbb a környező részeket áztatták át, nehogy a tűz továbbterjedjen. Bent már nem lehetett menteni semmit. A tetőszerkezet recsegve-ropogva zuhant a mélybe. Vastagon állt a törmelék, egy kormos réteg. A lángokat végül lefeketítették, de az utómunka – a hosszas hűtés – még órákig eltartott.
A tűzoltók csak akkor hagyhatták el a helyszínt, amikor már nem jelentett veszélyt. Jelentést adtak a központnak, számítógépen rögzítették. De a tűz keletkezésének okát nem az ő feladatuk feltárni. Ez már a tűzvizsgáló dolga.
Reggel érkeztem a helyszínre. Az ázott romok között kiálló gerendák komor látványt nyújtottak. A korom szaga még mindig fojtogatóan ült a levegőben. Tudtam, nehéz nap lesz – de nemcsak nekem.
Az udvar egyik sarkában a zenekar állt, akik a termet bérelték. Fiatal fiúk, vörös szemmel, fáradtan. Egymáshoz hajolva suttogtak. Hallottam egy mondatot, amit nem nekem szántak:
– Ha ezt ránk verik, vége a zenekarnak.
A másik sarokban a kivitelezők emberei beszélgettek idegesen. Az egyik a kabátja zsebét gyűrögette, a másik alig állt a helyén. Csak ennyit csípett el a fülem:
– Ha mi hibáztunk… akkor végünk.
Éreztem a feszültséget. Mindenki engem figyelt. Tudták, hogy a vizsgálat eredményétől függ: kapnak-e kártérítést, vagy minden terhet nekik kell cipelniük.
Először a főkapcsolót vizsgáltam. Egyértelműen „ki” állásban volt, a műszer is ezt igazolta. Tehát nem maradt bekapcsolva semmi. Nem cigaretta, nem gyújtogatás. De akkor mi? A kérdés ott lebegett mindannyiunk feje fölött.
A megszokott látvány nyomasztó volt: félig elégett gerendák, törmelék mindenütt. De tudtam, hogy a részletek beszélnek. Az égésnyomok mélysége, az átégés iránya – ezek mutatják meg a gyulladás okának azonosításához vezető utat.
A maradványok feltárása során a törmelék rétegben a padlószinthez közeledve fokozódott a feszültség bennem is. A tapasztalat azt súgta: a válasz mindig legalul van. És akkor a korom alól előbukkant egy vezetékdarab. Elektromos kábel, amely a törmelék alá bújt. A körülöttem állók lélegzete szinte elakadt. Tudták, hogy most fordul a kocka.
A vezetéket kiemeltem, és már első pillantásra látszott: nem hagyományos hálózati kábel. Vastag középső mag, körülötte vékony szálak – árnyékolt fűtővezeték. Követve az útját, egy vízcső mellett futott, és egy ponton elszakadt. Az üvegszál mag tisztán tört el, az ellenálláshuzal pedig kilazult spirálként lógott. Dokumentáltam, fotóztam, elcsomagoltam.
A kép lassan összeállt: a vízcsövet fagymentesítő kábel hibásodott meg. A hideg éjszakán bekapcsolt, a sérülésnél túlmelegedett, és begyújtotta a mögötte lévő, a próbateremben a falat borító, az akusztikát javító papír tojástartókat. Innen indult minden.
De hogyan sérült meg? A falon kívüli vízcső elágazásnál új idom volt beépítve – nemrég javították. Kiderült: nyáron egy teherautó túl magas rakománya beleakadt a vezetékbe, eltörte az idomot. A hibát kijavították, de a fűtővezeték is megsérült. Csak azt, mivel az a fal belső oldalán volt, nem vették észre. A kivitelezők megrendeltek egy szakembert, aki ki is cserélte. Számlával igazolták.
Láttam rajtuk, hogy amíg beszélnek, a homlokukról lassan leolvad a feszültség. Még féltek, de már reménykedtek.
A vállalkozó is megszólalt, kissé remegő hangon: nem javította, hanem új vezetéket épített be. Az emelethez nem nyúlt, ott nem is volt dolga. Amit csinált, azt szakszerűen végezte el.
A szemle végén rövid összefoglalót adtam a jelenlévőknek. Láttam a szemeken, hogy mindenki a szavaimba kapaszkodik. A zenészek szinte egyszerre sóhajtottak fel, amikor kimondtam: nem az ő hibájuk. A kivitelezők válláról is mintha ólomsúly gördült volna le. Már tudták: a biztosító fizetni fog.
Amikor elindultam kifelé, a portások valami különös udvariassággal nyitották a sorompót. Tudták, hogy megvan az eredmény. Én magam is megkönnyebbültem. Egy újabb vizsgálatot sikerült lezárnom. A fejemben már formálódtak a jelentés mondatai. Két évvel később, más ügy miatt ismét arra jártam. Az épületek helyén már csak dózer nyoma: minden eltűnt, csak a történet és a szakvélemény maradt meg.
Így ismerkedtem meg egy zenekarral, akiket soha nem is hallottam játszani, és amelynek ugyan megmondták a nevét, de mivel nem írtam fel, mostanra el is felejtettem. Csak a félig elégett gitár képét nem tudom kitörölni az emlékezetemből.
A könyv megvásárolható az MTS Kiadó webshopjában: www.mts-ch.com
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
