A Csapda Kollekció a hétvégén mutatja be „Nem rejthető el a hegyen épült város” című előadását, amivel igyekeznek lebontani a műfaji határokat és alaposan felborzolni a közönség kedélyeit – erről beszélt az InfoRádióban az alkotóközösség tagja, Takács Olivér.
Hétvégén kerül színre a budapesti MU Színházban egy újonnan formálódó alkotói közösség, a Csapda Kollekció előadása. A Nem rejthető el a hegyen épült város című darab műfaji meghatározását tekintve mágikus realista thriller, de az alkotók egyúttal egy nemzedéki életérzés megfogalmazására is kísérletet tesznek.
„Mi alapvetően osztálytársak voltunk a Free SZFE Egyesület színházcsináló képzésén, és itt kedveltük meg egymást. Volt egy lehetőség, hogy pályázzunk, és szerencsére bizalmat szavaztak nekünk, így hát elkészítjük ezt az előadást, ami valójában a tavalyi vizsgasorozatunk továbbgondolása” – mondta az InfoRádióban Takács Olivér, a Csapda Kollekció alkotói közösség tagja.
Az alkotó szerint a cél egyfajta „demokratikus színházcsinálás” volt, felbontva a hagyományos színházi szerepeket és folyamatokat. A közösséggel kipróbálták, hogyan tudnának egy teljesen újfajta elosztásban dolgozni: nem volt konkrét rendező, író, dramaturg, koreográfus, hanem inkább igyekeztek úgy szervezni a munkát, hogy mindenki részt vegyen mindenben, és a nagyobb döntéseket is együtt hozták meg. Megjegyezte, ez persze néha eredményezett feszült, vitás helyzeteket, közben viszont mindannyiuk számára egy nagyon érdekes és tanulságos kísérlet is volt egyben.
Az előadással kapcsolatban Takács Olivér elmondta, a kezdetekkor, amikor még csak beszélgettek az alkotótársakkal, felmerült, hogy lehetséges-e horrort, ilyesztő és félelmetes dolgokat színpadon megjeleníteni, mert hasonlóval még nem nagyon találkoztak korábban, lévén – egy filmmel ellentétben – színházban nagyon nehéz leküzdeni a nézők hitetlenségét, elérni, hogy valóban féljenek. Végül abban az irányban állapodtak meg, hogy „nem fogják egymást művérrel locsolgatni és késsel üldözni egymást”, hanem igyekeztek valamilyen tartalmat adni a dolognak.
Mint mondta, Kárpáti Péterrel dolgoztak együtt, az ő improvizációs technikáját alkalmazták egy kulcsmondatra: „Az együttélés csapda helyzetei.” Így alakult ki három nagyon különböző, hangulatában és témájában viszont hasonló alaphelyzet, amit az előadásban meg lehet tekinteni. Hangsúlyozta, közös bennük, hogy egymásnak kiszolgáltatott embereket láthat a néző, és „a hatalom gyakorlói általában rosszul döntenek, kegyetlenül visszaélnek a rájuk bízott, hozzájuk került hatalommal”.
A cikk alapjául szolgáló interjút Kocsonya Zoltán készítette.
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
