Karácsony évszázadok óta a legszentebb, legmeghittebb ünnep a világ keresztény embereinek életében. Ilyenkor megajándékozzuk szeretteinket, kedveskedünk családtagjainknak, testben és lélekben is ráhangolódunk az ünnepekre. Bizonyára minden családnak megvannak a sajátos szokásai, a kedvenc ételei a karácsonyi terítéken, és az ajándékozás körüli apró rituáléi.
Azonban elődeink magukkal hozott ősi szokásainak egy része átalakult vagy a feledés homályába merült. Elevenítsünk hát fel pár régi karácsonyi szokást, hátha ezeknek a tradícióknak köszönhetően még szebbé tehetjük karácsonyunkat.
December 24. – Ádám és Éva napja, karácsony vigíliája, böjtnap. Az adventi időszak utolsó napja, de egyben a karácsony kezdete is. Dologtiltó napnak számított, csupán a takarítás és a sütés-főzés volt engedélyezett. Ezen a napon a karácsonyi asztalt ünnepélyesen megterítették, az abroszt csak szenteste használták (a hétköznapokon a parasztasztalra nem került terítő), ugyanis mágikus erőt tulajdonítottak neki.
A következő esztendőben pedig ugyanezt az abroszt vetőabroszként vagy sütőabroszként alkalmazták, hogy a termés bő legyen, a kenyér jól sikerüljön vagy pedig – az abrosz mágikus erejének köszönhetően – a beteg embert tekerték be vele, esetleg bedörzsölték vele a beteg háziállatot.
Asztalon a gazdaság
A karácsonyi asztalon vagy alatta a parasztgazdaság tartozékai is megjelentek: gabonamagvak, szalma, széna, gazdasági és háztartási eszközök kerültek a teríték mellé, hogy ezzel is elősegítsék az állatok szaporaságát, vagy csak azért, mert ezáltal emlékeztek a kis Jézus születésére.
Az asszonyok később aztán az állatoknak adták az asztalon maradt morzsát, hogy termékenyek legyenek a következő évben. A jobb termés reményében a gyümölcsfákra kötözték vagy alájuk szórták a szénát, szalmát, karácsonyi morzsát vagy az ételmaradékot.
Karácsonyi ételek: minden, ami szem-szájnak ingere
E napon fontos szerepet játszik a vacsora is. Régen a katolikus egyház szigorú böjtöt rendelt el erre a napra, amit az éjféli miséig be kellett tartani.
Elsődleges éteknek az egész kenyér és a kalács számított, hogy egész esztendőben legyen belőle. Az asztal alá szénát, szalmát vitt be a gazda, hogy azután az állatok alá tegye, ezzel biztosítva egész esztendőre az egészségüket. A bő termést igyekeztek befolyásolni a szintén az asztal alá helyezett magvakkal, szemes terményekkel.
Népszerűek voltak még a karácsonykor fogyasztott hüvelyesek, valamint a sült tök és újabban a hal, melyek a következő év pénzbőségét kellett hogy biztosítsák. Régen bab-, borsó- vagy lencselevest és mákos gubát ettek, ma már főként a hal és a krumplisaláta tartozik a tradicionális ételek közé.
Az asztalra helyezett ételek, melyeket általában megfelelő sorrendben fogyasztottak el, a család tagjainak az egészségét biztosították a néphit szerint. Vacsorára huszonegyféle eledel került az asztalra: hal, bableves, mákos guba, derelye, keserűtúrós galuska, ostya, dió, alma, fokhagyma, vöröshagyma, méz, aszalt szilva, bors, szőlő, sült tök, fehér kenyér, bejgli, bor, pálinka stb. A családtagoknak mindenből kellett enni-inni.
Általában elsőnek az ostyát fogyasztották mézzel, borssal és fokhagymával. Ezután ették az almát. Az almának karácsonykor sokféle mágikus szerepet tulajdonítottak. Almával jósoltak a lányok Luca-naptól fogva, a családfő pedig általában egy almát annyi felé vágott, ahány családtag volt, s mindenki kapott belőle, hogy összetartson a család.
Klasszikus karácsonyi étrend 1940-ből
24. kedd, ebéd: halikraleves, mákosmetélt. Vacsora: borleves kockára vágott pirított zsemlyével, rántott harcsa, velissaláta, diós- és mákospatkó, gyümölcs.
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
