Veszélyes betegség terjed az ukrán fronton – kór, ami az első világháborúban is tizedelte a katonákat Szőcs Abigél2025. 11. 13., cs – 18:08
Az ukrán katonai egészségügyi egységek egyre több olyan esetet jelentenek, ahol a sebesült katonáknál gázgangréna alakul ki. Ez a betegség leginkább az első világháború lövészárkaiból ismert, és Európában szinte teljesen eltűnt – egészen mostanáig.
A fronton újra felbukkant a „lövészárok-betegség”
A húsrágó baktériumként is emlegetett fertőzés gyorsan pusztítja az izomszövetet, és elsősorban a modern lövészárokharc embertelen körülményei miatt terjed. A drónok bevetése miatt sokszor késik a sebesültek kimenekítése, így a sérülések elfertőződnek. „Olyan komplikációkat látunk, amilyeneket a jelenlegi orvostudomány sem ismer, és amiket a háborús generációk sem tapasztaltak” – mondta Alex, egy külföldi önkéntes orvos, aki a délkelet-ukrajnai Zaporizzsja területén dolgozik.
A gázgangréna egy rendkívül súlyos izomfertőzés, amelyet leggyakrabban a Clostridium baktérium okoz. Nevét a bőr alatt képződő gázbuborékokról kapta. Ezek a kórokozók oxigénmentes, elhalt szövetben szaporodnak, heves fájdalmat, duzzanatot és a bőr elszíneződését váltják ki – miközben a beteg szó szerint érzi, ahogy a gáz feszíti a testét.
A „hagyományos” gangréna többnyire a rossz vérellátás következménye, és nem jár baktériumtoxinokkal vagy gázképződéssel. A gázgangréna ezzel szemben villámgyorsan fejlődik, főként mély lőtt vagy robbanásos sebek esetében – különösen akkor, ha a sebesültek ellátása késlekedik, ami a fronton mindennapos probléma.
„Olyan katonák is érkeznek kórházba, akik hetekkel korábban sérültek meg. Sokan hetekig a föld alatti stabilizációs pontokban maradnak életben, ameddig csak tudjuk, próbáljuk őket életben tartani”
– meséli Alex.
Ezek az ideiglenes, föld alatti helyiségek gyakran rosszul felszereltek, és a kimentés késlekedése sokszor felesleges halálesetekhez vezet. „Rengeteg olyan sebesülést látunk, amit normál körülmények között túl lehetne élni – például amputáció vagy vérátömlesztés után –, de ezek az emberek a terepen halnak meg, mert egyszerűen nem tudjuk őket időben evakuálni” – mondja az önkéntes orvos.
A gyógyulás esélye csekély
A gázgangréna kezelése rendkívül nehéz, és még a legjobban felszerelt kórházakban sem garantált a gyógyulás. Az orvosoknak az elhalt szövetet műtéttel el kell távolítaniuk, miközben erős, intravénás antibiotikumokat adnak.
Kezelés nélkül a halálozási arány közel 100% – figyelmeztetett Dr. Lindsey Edwards, a londoni King’s College kutatója. Hozzátette: a fronton gyakran nincs lehetőség sem laborvizsgálatokra, sem célzott antibiotikum-kezelésre. „A terepen nem tudjuk megvizsgálni a baktériumokat, és nem tudjuk ellenőrizni, melyik gyógyszer hatna ellenük” – magyarázta. A baktériumok antibiotikum-rezisztenciájának növekedése miatt a gyógyítás még nehezebbé válik – erősítette meg Alex is.
A gázgangréna már az első világháború idején is rettegett betegség volt.
A katonák sárban, trágyával szennyezett földön, lövészárkokban harcoltak – ez ideális terep a Clostridium baktérium számára. A mély sebekben a szövetek elhaltak, a levegő nem jutott be, a fertőzés pedig gyorsan terjedt. Az evakuálás sokszor napokig tartott, a sebészi beavatkozás pedig későn érkezett. Akkoriban még antibiotikum sem létezett – és sokan emiatt vesztették életüket.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
