Idén Zürichben rendezték meg az európai magyar missziók vezetőinek (papjainak és koordinátorának) konferenciáját május 4. és 7. között. A rendezvény közös imával, majd pedig Mohos Gábor, a szórványmagyarság lelkipásztori ellátását koordináló püspök, esztergom-budapesti segédpüspök megnyitóbeszédével vette kezdetét.
Angliából, Ausztriából, Belgiumból, Cseh- és Németországból összesen 19-en jöttek össze hétfő este, hogy bő két napot töltsenek együtt. A nagyszerű szervezésnek és a szoros napirendnek köszönhetően jutott idő közös imára, megosztásra, csoportos és személyes beszélgetésekre, előadásokra és egy-egy hely megtekintésére is.
Első nap két előadást hallgathattak meg a résztvevők: Varga Péter atya egyrészt a katolikus egyház svájci felépítését, helyzetét mutatta be, másrészt pedig Bruder Klausról – a meglepetések szentjéről – beszélve a helyi egyház lelki gazdagságába is bevezette a jelenlevőket.
A másik előadó az erdélyi születésű, magát székelynek valló Liviu Jitianu teológiai professzor volt, aki jelenleg Zürichben plébános is. Egyház és társadalom. Van-e szükség az egyház(ak)ra?című, akár provokatívnak is mondható előadásában a hallgatóság egészét érintő kérdéseket, nehézségeket feszegetett. Hogy témája és gondolatai, mennyire érintették a jelenlevők valóságát, azt az előadását követő élénk eszmecsere mutatta meg leginkább.
A délutáni városnézés a zürichi magyar katolikus közösséggel együtt bemutatott szentmisével fejeződött be, amelyen a helyi – negyven éves múltra visszatekintő – magyar énekkar is közreműködött. Mind a résztvevő papoknak, mind pedig a helyi közösség tagjainak nagy élményt jelentett a közös ima, a találkozás. Mohos Gábor püspök prédikációjában arra emlékeztetett, hogy Krisztus követése olykor nehéz következményekkel jár: „sok viszontagságon át kell bemennünk az Isten országába” (ApCsel 14:22), de a Szentlélek, aki eljövetelének ünnepére készülünk, megerősít minket. A nap a zürichi magyar közösség vendéglátásával fejeződött be, ami igazi szeretetvendégség volt.
A konferencia második napján került sor a missziók beszámolóira, amely mindig magában hordozza a „hogyan tovább” kérdést is.
A találkozót Flüei Szent Miklós (Bruder Klaus) lakóházának, remeteotthonának és sírjának meglátogatása koronázta meg. Svájc nemzeti kegyhelyén, csakúgy mint Zürichben is, találtunk magyar emléket, ott két helyen is emléktáblát az ’56-os magyarok befogadása kapcsán, itt egy emlékkeresztet, a felirattal: „A magyar hősöknek” – 1956 november.
Különösen szép volt, hogy ezen a napon e zarándokhelyen ünnepelhették az Eucharisztiát a konferencia résztvevői.
Itt a szentmisét Fábry Kornél püspök mutatta be. Prédikációjában a Jézus búcsúbeszédében elhangzott szőlőtő és szőlővessző hasonlathoz kapcsolódva hangsúlyozta: bár fájdalmas lehet elengedni életünk vagy akár közösségeink száraz, vagy száradó félben lévő területeit, ahhoz, hogy igazán termékenyek legyünk, mégis meg kell tennünk. Jézus szavaiban bízva higgyük, hogy ez az életet, a gyarapodást szolgálja.
Csütörtök reggel szívükben hálával és örömmel tértek vissza szolgálati helyükre a résztvevők. Hálával Varga Péter atyának, a konferencia házigazdájának és szervezőjének, a zürichi magyar katolikus közösségnek és tagjainak, akik a konferenciát gazdagították: idegenvezetéssel, zenével, finom ételekkel, személyes jelenlétükkel, segítségükkel; és mindazoknak, akiknek anyagi támogatása lehetővé tette a programot.
A jövő évi konferencia a tervek szerint Rómában lesz.
Szöveg és fotó: Urbán Ilona, Varga János
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
