A gyónáshoz nekem személyes speciális viszonyom van, de ez túl intím, így nem beszélnék róla. Így marad az általános elv.
Újabb DK-s demagógia a pedofil hiszti meglovagolása mentén: „A DK gyermekvédelmi programjának része az is, hogy a törvény mindenki számára írja elő a kiskorúakat érintő szexuális és más bűncselekmények esetében a feljelentési kötelezettséget, így az az egyházi személyeknek is. A párt szerint véget kell vetni annak, hogy egy pap a gyónási titokra hivatkozva ma törvényesen eltitkolhatja, ha a tudomására jutott gyermekbántalmazás, például egy pedofil bűntett.„.
Egyrészt az egész a valóságon kívül van, hiszen nehezen elképzelhető, hogy valaki mélyen hívő ember és emellett aktív pedofil, így nulla körüli lehet a pedofil cselekedetet meggyónó emberek száma. Az egész DK-s koncepció nem érti mi a gyónás. Tulajdonképpen az egyetlen cél, hogy egy mondatban szerepelhessen a „pedofil” és a „pap” szó.
Másrészt az elvi rész, ami fontosabb. Ha ütközik az egyházi és a világi törvény, akkor mindig az egyházinak van elsőbbsége, legalábbis a hívő ember számára. Azaz bármit is ír elő az állam pl. a gyónásról, azt hívő keresztény nem fogja betartani.
S igazi vicc: mivel a nem-betartást az állam nem képes bizonyítani, hiszen nincs módszer bizonyítani, hogy egy pap nem tartotta be a törvényt, így az egész vita csak egy DK-s hisztizés.
Persze hisztinek jó, hiszen erősíti a kevés megmaradt DK-s tábort. Ott a „pap” ugyanolyan hívószó, mint a „határontúli”, mindig képes felhergelni az átlag DK-s rajongót.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
