Évközi 27. vasárnap; terménybetakarítási hálaadás, elvándorlók és menekültek világnapja – Gondolatok az evangéliumhoz (Lk 17,5–10)
Az apostolok kérése nem csupán az egykori tanítványok fohásza, hanem minden kor hívő emberének szívéből felszakadó vágy. A hit titok. A hívő ember élete bizonyosság és kétely, tudás és remény, megtapasztalás, személyes istenkapcsolat és süket csend élménye között feszül. A hitről úgy beszélünk, mint ajándékról: a Szentlélek munkája bennünk, amit nem mi adunk meg magunknak. Mégis halljuk Jézus felszólítását: „Higgyetek!”, és az evangélium buzdítását: „Ne légy hitetlen, hanem hívő.”
De mit tehet az ember a hitéért?
Az Úr sokszor azokban az élethelyzetekben szólítja meg az embert, amikor érzékenyebb. Egy örömteli eseménynél vagy egy nagy traumánál. Érdemes tehát a hit szempontjából is komolyan venni ezeket a fordulópontokat.
Becsüljük meg Isten jeleit, a nagyokat és a kicsiket egyaránt, amelyeket újra és újra ad. Létezésének bizonyságai ezek. Amikor hálát adunk értük, egyúttal emlékezünk is rájuk. Tudatosítjuk, hogy Isten szeret minket. És ez a tudatosítás, a hála és az emlékezés ismét erősítheti a hitet.
Imádkozzunk a hit kegyelméért. Gyötörhetik kételyek az embert, felmerülhet bennünk az Istennel szembeni neheztelés. A nagy probléma azonban az, ha végleg elhagyjuk az imádságot, ha kilépünk az istenkapcsolatból. Ezért gyakoroljuk az evangéliumi fohászt: „Hiszek, Uram; segíts hitetlenségemben!”
Cselekedjünk a hit logikája szerint. Gyakran úgy gondolkodunk, hogy miután az Úr megadja a hit kegyelmét, abból merítve kell olyan dolgokat cselekednünk, amelyek hitünkből következnek. A tapasztalat szerint azonban fordítva is igaz: képes megerősíteni a hitet, ha olyan döntéseket hozunk, amelyek a hitből következnek, függetlenül a bizonyosság mértékétől.
Jobb félni mint megijedni – tartja a mondás. A hit szempontjából nem mindegy, milyen tartalmakat, eszméket, kapcsolatokat engedünk be az életünkbe. Van, amikor erősek vagyunk, így sokat „kibír” a hitünk, máskor azonban nem. Olvasmányaim, beszélgetéseim, tartalomfogyasztásom megerősítheti, de gyengítheti is a hitemet. Legyünk párbeszédképesek más emberekkel, de komolyan kell venni, mikor mit tudunk elhordozni hitünkben. A hívő közösség, az abban való aktív részvétel pedig különösen megerősítő lehet a hitben.
Hitünk ezen a világon – sokszor úgy tapasztaljuk – csupán mustármagnyi. Ha nem így volna, talán felfuvalkodottan a magunk érdemének tartanánk, hogy hívők vagyunk. Az evangélium szerint azonban ez elegendő.
Szerző: Dobszay Benedek OFM
Fotó: Lambert Attila
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
