Hamis képzettársítás. A politika egyik leggyakoribb eszköze. Számtalan példát tudunk mondani a közelmúltból, amikor egy magát felsőbbrendűnek képzelő politikai csoport önmagával azonosítja, kisajátítja, elrabolja egy szó, fogalom, cél jelentését, sőt, esetünkben egy egész közösséget. Így van ez a Magyar Szövetség esetében, aki görcsösen igyekszik az egyetlen reális választásként mutatkozni. És ennek érdekében hazugságoktól, félrevezetésektől, illúzióktól és hamis képzettársításoktól sem riad vissza. Progresszív úton, progresszív eszköztárral, progresszív szövetségesekkel.
Az Ukrajna- és háborúpárti kormányellenes tüntetők szerint „mi vagyunk Európa”. A ki nem mondott folytatás, hogy aki nem velük ért egyet, annak nincs helye Európában.
Az ellenzék szerint ők a „demokratikus ellenzék”. A folytatás pedig az, hogy aki nem rájuk szavaz, az nem is demokratikus, hanem elfajzott totalitárius.
A nyugatiak szerint ők a valódi béke hírnökei. Aki tehát nem akkor és úgy akar békét, ahogy nekik érdekükben áll, az csak háborúpárti orosz csatlós lehet.
A Magyar Szövetség szerint, aki a pártot kritizálja, a magyar közösséget támadja. A ki nem mondott folytatás az, hogy aki nem ért egyet a Magyar Szövetséggel, annak nincs keresnivalója a közösségben. Azt „kiátkozzák”. Azt lehet üldözni, becsmérelni, azt a közösség úgy sem védi meg. Azt ki kell szorítani a közbeszédből, el kell lehetetleníteni.
De a Magyar Szövetség nem lehet egyenlő a magyar közösséggel. Már csak azért sem, mert a felvidéki magyar politikai elit rég elfordult a magyar választóktól. Nem a közösség érdekei mentén politizál, hanem számára kényelmes politikai célokat fogalmaz meg, és azt követeli a választótól, hogy tessék ennyivel megelégedni.
Üres semlegesség
A Magyar Szövetség terve most az, hogy ideológiai semlegességet hirdetve növelje koalíciós potenciálját, és semmi olyat ne ígérjen, ami elriaszthatja a progresszív-atlantista köröket az együttműködéstől. Épp ezért semmi olyat nem is ígér a választóknak, ami stratégiai fontosságú lenne a felvidéki magyarságnak, ami tényleg a megmaradás felé mutatna. A párt fő célja tehát kettős: bejutni a parlamentbe, és üres semlegességgel biztosítani, hogy bármelyik nagy szlovák párttal kompatibilis legyen. Így a magyar választói közösség már nem is fontos számára – inkább a roma választók felé fordul az 5 százalék megugrásához.
A Magyar Szövetség arról papol, hogy fel akarja számolni a megosztottságot. Ezzel szemben semmi mást nem tesz, mint újrarajzolja annak kereteit, kit tűr meg, és kit nem tűr meg a közösségen és a politikai téren belül. A pártban a konzervatív szárnynak már csak akkor van hely, ha nem hangoztatja nézeteit túl hangosan. A most-hidas, progresszív-globalista nézőpontok megerősödtek. Gubík maga konzervatívnak vallja magát, de az általa megvalósított politika balra hajló centrista agenda, ahol a leendő szlovák partnerek kegye, és nem a választói akarat a fő szempont.
Választói szempontból pedig az a helyzet, hogy fel kell ismerni: hatalmas a különbség az egység iránti vágy és a meddő naivitás között. Itt nem arról van szó, hogy nem lehet egységről beszélni. De a felvidéki magyar közösség egysége, és annak képviselete nem az jelenti, hogy egymást kizáró értékeket tuszkolunk egy pártba, hogy növeljük képviselői ambícióink esélyeit. Az nem működik. Az egység arról szól, hogy az adott politikai csoport az egész közösséget, annak minden szintjén képviseli, és megoldásokat javasol egy adott politika (ha tetszik, ideológia) mentén.
Más szavakkal, nem csak a vasutak állapotával foglalkozik, de a demográfiai kérdésekkel is. Nem csak az öntözőrendszerekkel, hanem az ukrán gabonadömpinggel is. Az ideológiai olvasztótégely pedig azért nem lehet alternatíva, mert míg a konzervatívok családpolitikában gondolkodnak, a progresszívok épp a gyermekvállalás ellen kampányolnak és a migrációval oldanák meg a gazdasági oldalát a kérdésnek. Ezt nem lehet egyszerre felvállalni. Ha valaki megteszi, az hazudik a választóknak.
Felbomlott a kapcsolat politikum és közösség között
A Magyar Szövetség pedig ezt teszi: félrevezeti a választót. Amit csinál, az nem a megosztottság felszámolása, hanem teljes szakítás a választókkal. Egy olyan helyzetet teremt, ahol a különböző identitású politikusok megférnek egymás mellett. De nem azért férnek meg, mert választóik érdekei azonosak, hanem azért, mert ugyanúgy fantáziát látnak a választók megtévesztésében és a monopolpártban.
Amire a választónak szüksége lenne, az egy kölcsönös megsemmisítési paktum a politikussal. A politikus felteszi a karrierjét egy programra, amit a választók sajátjuknak éreznek. De nem azért, mert más programot a hatalmi körök nem engednek megvalósítani (ez a helyzet ma), hanem mert tényleg egyetértenek vele.
Ez a program éppúgy tartalmaz hétköznapi „kényelmi” témákat, mint nemzetstratégiai egzisztenciális kérdéseket (elvándorlás, agyelszívás, háború, ukrán uniós csatlakozás, instabil szlovák politikai rendszer, külföldi beavatkozások, stb.) Ha a politikus túlságosan eltér tőle vagy egyenesen feladja a programot, és ezzel kárt okoz a választóknak, akkor megbukott, karrierjének lőttek.
Azért van szükség egy ilyen kölcsönös megsemmisítéssel fenyegető kapcsolatra választó és politikus között, mert ebben a játszmában a politikai elit soha semmit nem tesz jószándékból csak úgy a választókért. Így semmit nem is ér, ha a választók kezében nincs kényszerítő erő, amivel megbüntetheti a léhűtőket.
A Magyar Szövetség az érdekképviselet megcsúfolása
A Szövetség létrejötte, a Most-Híd megmentése, Gubík megjelenése, Gyimesi kizárása ezt a kölcsönös függést semmisítette meg lépésről lépésre a felvidéki politikum és választók között. Mert a Magyar Szövetség puszta léte is bizonyítja, hogy nincs következménye a választók elárulásának és az alkalmatlanságnak. Bugár Bélát jól ismert tettei ellenére rehabilitálta a Gubík-féle Magyar Szövetség. Úgy, hogy Bugár politikai nézőpontja semmit nem változott. Fico is szörnyű dolgokat követett el a közösségünk ellen – de olyan kemény ütéseket kapott viszonzásul, hogy kénytelen volt változtatni. És ez nagy különbség.
A Magyar Szövetség a következmény-nélküliség monopolpártja, ahol a választók megtévesztése és átverése nem vezet bűnhődéshez. Épp ezért találták ki, ezért monopolpárt, ezért gyűjtőpárt. Nem a sokféle ideológiai nézőpontot gyűjti össze, hanem a sokféle ideológiai spektrumban már elbukott politikusokat vagy azok embereit, rokonait menti át a következő választások listáira.
Ezt próbálja eltakarni a párt vezetése néha szép, néha esetlen üres fecsegéssel.
Csakhogy a felvidéki magyar közösség nem engedheti meg magának a végtelen bénultság állapotát. Kellenek a biztosítékok, a világos politikai állásfoglalások, a garanciák, és a következmények kikényszerítése. A jelenlegi gyűjtőpárti koncepciónak nincs jövője, el kell buknia. Ez az ára a gyűjtőpárti, üres semlegesség politikájának.
Komjáthy Lóránt
Nyitókép forrása: A Magyar Szövetség hivatalos facebook-oldala
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
