Az Európai Unió egy eddig soha nem alkalmazott eszköz, az amerikai mintájú másodlagos szankciók bevezetését fontolgatja a készülő tizenkilencedik szankciós csomag részeként. A lépés gyökeresen megváltoztatná a brüsszeli szankciós politikát, és célja, hogy elzárja azokat a kiskapukat, amelyeken keresztül Moszkva továbbra is finanszírozni tudja ukrajnai háborúját.
Míg az Egyesült Államok régóta és hatékonyan alkalmaz másodlagos szankciókat – amelyek nemcsak a célzott országot, hanem az azzal üzletelő harmadik feleket is büntetik –, az EU eddig tartózkodott ettől az eszköztől.
A tizennyolc eddigi szankciós csomag ugyanis elemzők szerint nem hozta meg a várt gazdasági hatást. Ezzel szemben Washington szigorú olaj- és pénzügyi szankciói érezhetően megnehezítették Oroszország nemzetközi gazdasági mozgásterét.
Tegyük hozzá, hogy az intézkedés tovább növeli az európai energiaválság költségeit, miközben az USA-ának két okból is előnyös: növeli Európa függését az USA-tól, és segít nyomást gyakorolni Indiára, amely jelenleg óriási tételben ad el „átcímkézett” orosz olajat Európának. Gyakorlatilag akkora mennyiség érkezik Indiából, hogy az európai orosz olajvásárlások volumene alig csökkent a háború előtt is szinthez képest.
Amerika európai homokozója – és az alkalmatlan európai vezetés
Az ötlet egy, a hírek szerint katasztrofális eredménnyel zárult telefonbeszélgetés után merült fel, amelyen Donald Trump amerikai elnök és több európai vezető vett részt a szeptember 4-i párizsi csúcsot követően. Trump állítólag leteremtette az uniós vezetőket, amiért túl sok orosz olajat és gázt importálnak, és felszólította őket, hogy gyakoroljanak nyomást Kínára is az orosz import csökkentése érdekében.
A tizenkilencedik szankciós csomag célkeresztjében ismét az orosz pénzügyi és energiaszektor állhat, beleértve bankokat, energiavállalatokat, fizetési rendszereket és kikötőket. Az EU a héten delegációt küld Washingtonba, hogy egyeztessenek az új szankciós rezsimről.
A helyzetet bonyolítja az amerikai politika kettőssége. Bár a pénzügyminisztérium kész a nyomás fokozására, maga Trump elnök vonakodik újabb szankciókat bevezetni Oroszországgal szemben, mivel attól tart, hogy azok veszélyeztetnék a tűzszüneti tárgyalásokat. Hivatali ideje alatt egyetlen új szankciót sem léptetett életbe Moszkva ellen. Ennek ellenére szeptember 7-én jelezte, hogy készen áll a szankciók „második fázisára”, bár részleteket nem közölt.
Rossz vezetés, széthúzás az EU-ban
Az EU számára a legnagyobb kihívást a belső egység megteremtése jelenti. A másodlagos szankciók bevezetéséhez mind a 27 tagállam egyhangú támogatására lenne szükség, ami Magyarország és Szlovákia korábbi vétói miatt rendkívül nehéznek ígérkezik.
Persze a helyzet ennél bonyolultabb. Belgium, Franciaország, Spanyolország és Hollandia is nagy tételben vásárol orosz olajat, csak a sajtóban erről hallgatnak, mert politikailag nem korrekt. Helyette Magyarországot és Szlovákiát emlegetik, akik csak az összes import apró töredékéért felelnek.
Brüsszel tehetetlenségét jól illusztrálja, hogy nem hajlandó egyedül cselekedni, hanem az amerikai félre vár. Ha az amerikaiak kemény szankciókat vetnek ki, ők is hajlandók követni a példájukat. (Mivel Trump az amerikai érdekek és a béke miatt nem hajlandó növelni a szankciós nyomást, az európai hozzáállás egyszerre megfutamodás és kényszerítő erő a béke elgáncsolására).
Felesleges és káros – de az alkalmatlanok politikai túléléséhez elengedhetetlen
A szankciók szigorításának egyik fő célja az orosz „árnyékflotta” visszaszorítása, amely továbbra is szállítja az orosz kőolajat a világpiacra. A tizennyolcadik csomag bevezetett egy mozgó árplafont, amely 15%-kal a piaci ár alá korlátozta az Urals típusú kőolaj eladási árát, részben azért, hogy a jelentős részben görög tankerekből álló flottát visszatartsa a szállítástól.
Ennek ellenére Kína és India továbbra is hatalmas mennyiségű, jelentős kedvezménnyel kínált orosz olajat vásárol. A másodlagos szankciók éppen ezt a kereskedelmet lehetetlenítenék el azzal, hogy a vevőket is büntetnék.
Felmerül azonban a kérdés, hogy mennyire érdekli a világot az, ha Európa ilyen szankciókat vezetne be. Egyrészt, minden szankció kijátszható, másrészt a Globális Dél most már hivatalosan is szoros gazdasági és politikai együttműködést folytat. Amit Európa nem vesz, ott a Globális Dél teremt majd piacot, így valódi, tényleges aduász nincs Európa kezében.
Körkép.sk
Nyitókép forrása: Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
