A cikkről tegnap már írtam.
De íme egy csodamondata: „A rendszer tartós ellentmondásai – az ideológiai tisztaság és a politikai pragmatizmus közötti feszültség, az értelmiségi és politikai irányzatok közötti súrlódás, a társadalmi támogatottság ingatagsága, valamint az orosz modell erőltetett adaptációja – fokozatosan felőrölték a mozgalmat. A marxizmus-leninizmus nem tudott olyan organikusan beágyazódni a magyar politikai kultúrába, mint korábban más ideológiák.„
Nyilván nem tudott. Ami eleve téveszme, az nehezen tud „beágyazódni”. Mivel kényszer volt, így beágyazódás helyett megszokás lett. Ennek a neve: „vörös farok”. Kiváló példa rá a Tanú című film, melynek végén – teljesen oda nem illő módon – megjelenik egy Marx-idézet. A rendező úgy gondolta, így szalonképes lesz a film: persze tévedett, így se lett az, az 1969-es filmet csak 1979-ben engedte vetíteni a cenzúra.
A marxi téveszme lényege, hogy minden oka az elidegenedés, s az elidegenedés oka pedig a termelőeszközök magántulajdona, így ezt fel kell számolni, majd csak ettől minden jó lesz egy rövidke, kényszerű diktatúra után. Hiszen az új helyzet olyan jó lesz, hogy azt immár akarni fogja a nagy többség, így nem lesz szükséges diktatúrára.
Hogyan lesz az új helyzet jobb azt Marx sose mondta meg, de hitt benne, ő maga is beismerve, hogy nem tudja hogyan lesz jobb, lásd „ez [a kommunizmus felépítése] természetesen eleinte csak a tulajdonjogba és a polgári termelési viszonyokba való zsarnoki beavatkozások útján történhetik, tehát olyan rendszabályok útján, amelyek gazdasági szempontból elégteleneknek és tarthatatlanoknak látszanak, amelyek azonban a mozgalom folyamán túlhajtanak önmagukon”.
A valóság ezzel szemben az lett, hogy egyrészt kiderült, a magántulajdon megszüntetése nem oldja meg az elidegenedést, másrészt a helyzet nem jobb lett, hanem rosszabb, ami miatt a diktatúrát állandósítani kellett.
Sztálin haláláig ez az erőszakos folyamatosságát jelentette, aztán meg a kérdések elsumákolását.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
