Egy egyébként érdekes cikkben felvetődik, Kádár egyik alapköve a szociális államiság volt.
Nos, pl. a lakások esetében ez nem igaz, szinte teljesen a mai helyzet volt akkor is. Sőt a mai állapot egészen kicsit jobb.
Ma egy átlagos kisméretű, kétszobás lakás ára Budapesten kb. 50 millió Ft. Az átlagos nettó jövedelem pedig 480 ezer Ft. Ez azt jelenti, a lakás ára kb. 104 havi fizetés.
Szerencsére még emlékszem mi volt a 70-es években. Szüleim első saját lakása egy 55 n2m-es, kétszobás panellakás volt az egyik zuglói lakótelepen, a jobbik fajtából, azaz ez nem tízemeletes házakból álló épületrengeteg volt, hanem 4-emeletes, 16-lakásos házak, rendes közös kerttel. Akkoriban ez számított a jobb minőségű panelnek.
Az akkori szokások szerint persze a lakást „kapták”, azaz nem „vették”, ez azt jelentette, hogy 0 % önerővel, vállalati és OTP-s kölcsönnel lett véve, 20 éves futamidővel, s ezt ki kellett érdemelni szociális alapon: itt az érdem az volt, hogy a kisgyerekes család az egyik házastárs szüleivel lakik együtt, s szükségük van saját lakásra. Emlékszem a pontos árra: 303 ezer Ft volt, a furcsán szimmetrikus szám megmaradt az agyamban, bár kisgyerek voltam akkor. Ez 1970. Akkor az átlagbér 2800 Ft volt. 108 havi fizetés volt tehát a lakás. Szinte azonos a mai helyzettel.
Ami akkor jobb volt: a kamat fix volt, azaz nem emelhette meg a bank, mely eleve egy volt az állammal. Minden másban ugyanaz.
Egyébként 1970-1987 között volt „miénk” a lakás. Én magam 1986-ig éltem ott. 1970-1973 és 1980-1986 között csak nyaranta, hiszen ekkor külföldi kiküldetésen voltunk.
Tulajdonképpen a Kádár-rendszer pozitívuma csak a szociális keveredés volt. Ma elképzelhetetlen, hogy teljesen különböző társadalmi rétegek együtt lakjanak, akkor viszont ez volt az átlagos helyzet.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
