Elhunyt a Magyar Mozgókép Mestere Juhász Katalin2025. 06. 30., h – 17:04
Nyolcvankét éves korában hétfőn meghalt Grunwalsky Ferenc Kossuth- és Balázs Béla díjas rendező-operatőr, a magyar filmművészet egyik meghatározó alakja. A rövid, súlyos betegségben elhunyt művész évtizedeken át formálta a magyar filmkultúrát.
A szomorú hírt a Magyar Filmművészek Szövetsége közölte az MTI-vel.
Grunwalsky Ferenc alkotótársaival, Jancsó Miklóssal és Szomjas Györggyel együtt dolgozva maradandó nyomot hagyott a magyar mozgóképkultúrában – emelték ki a közleményben.
Egyetemi tanárként generációk filmes gondolkodására és pályájára volt hatással, alkotói tevékenysége mellett elkötelezetten dolgozott a magyar filmszakma intézményi megerősítésén, meghatározó szerepet játszott a magyar filmtörvény megalkotásában. Bár hosszabb ideje egészségi gondokkal küzdött, mindvégig hű maradt hivatásához, élete utolsó időszakáig alkotott, dolgozott, gondolkodott a képről, a mozgásról, a filmről – olvasható a méltatásban.
Grunwalsky Ferenc 1943. május 16-án született Budapesten. Egyetemi évei alatt először bölcsészettudományt tanult, később átiratkozott a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező-operatőr szakára, és itt szerzett diplomát 1968-ban. A Mafilm rendező-operatőre lett, és évekig Jancsó Miklós munkatársaként dolgozott.
Ő fényképezte egyebek között a Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten (1999), az Utolsó vacsora az Arabs Szürkénél (2000), a Kelj fel komám, ne aludjál (2002) és A mohácsi vész (2004) című Jancsó-alkotásokat is.
Számos rövidfilm után 1975-ben a Vörös rekviem volt az első nagyjátékfilmje. Ezt olyan alkotások követték, mint az Eszmélés (1985), a Kicsi, de nagyon erős (1989), a Goldberg-variációk (1992) vagy a Visszatérés (1999). Ladányi Andrea táncművésszel két filmet is forgatott, az Éjféli maratont 2001-ben, a Táncalakot egy évvel később, utóbbi a Magyar Filmszemlén elnyerte a legjobb látványért járó díjat.
Szomjas György rendező állandó operatőre volt, 1981-től számos filmet készítettek, többek közt a Könnyű testi sértés (1983), a Falfúró (1985), a Könnyű vér (1989), a Roncsfilm (1992), a Gengszterfilm (1999) és A Nap utcai fiúk (2007), valamint a Keleti szél: A film című dokumentumfilm (2010) született együttműködésükből.
Nevéhez számos forgatókönyv is fűződik. Ő volt az Örökbefogadás egyik forgatókönyvírója, amelyért Mészáros Márta a Berlini Filmfesztivál történetében első magyarként és első nőként nyerte el 1975-ben a fődíjat, az Arany Medvét.
Művészi munkásságát 1989-ben Balázs Béla-díjjal, 1997-ben érdemes művész címmel ismerték el. A Kossuth-díjat 2004-ben vehette át mint „filmszakma egyik legkreatívabb egyénisége, aki a magyar valóság különös területeit dolgozta fel, hosszú éveken át a magyar film vizuális nyelvének megújítójává vált; a videotechnika filmszerű alkalmazásának magyarországi úttörője, egyik kidolgozója.“
2010-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja volt, és ugyanebben az évben ítélték neki a Magyar Mozgókép Mestere címet kiemelkedő művészi alkotótevékenységén túl a szakmai közéletben végzett áldozatos munkájáért is. 2022-ben megkapta a Zsigmond Vilmos Filmfesztivál életműdíját, 2023-ban a filmkritikusok életműdíját.
A Magyar Filmművészek Szövetsége saját halottjának tekinti.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
