Gáleb Rasíd Sahrúr feleségével és három gyermekével három hónapja egy iskolában lakik Szidónban, amelyet menedékhellyé alakítottak a Türoszból érkezők számára. A Frontiere di Pace (A Béke Határai) civil szervezet önkéntesei és Hasszan Abdallah síita mufti által támogatott szolidaritási hálózatnak köszönhetően naponta több ezer adag ételt osztanak szét a belső menekültek közt.
A bejrúti ferencesek és a harisszai melkita nővérek is támogatják a menekülteket, akik számára a hazatérés reménye marad az egyetlen kapaszkodó.
„Nem tudom, áll-e még az otthonom” – mondja a családapa arról a házról, amelyet utoljára három hónappal ezelőtt látott, márciusban, az izraeli hadsereg által Türoszban elrendelt egyik evakuálás idején.
Túlságosan kockázatos lett volna maradni, és lehetetlen visszatérni. Egy történet az övék a Türosz elhagyására kényszerült családok ezreinek története közül. Gáleb Rasíd Sahrúr (Ghaleb Rasheed Shahrour) feleségével és három kisgyermekével együtt Szidón felé menekült. A menedékhellyé alakított nagy állami iskolában kilencven napja él szeretteivel, az egyik első emeleti osztályteremben. A termen kívül, a folyosón kalitkák sora áll éneklő papagájokkal és madarakkal. Nem hagyta sorsukra őket, még a vadászkutyáját is magával hozta.
A családdal június 7-én, vasárnap találkoztak az AgenSIR olasz katolikus hírügynökség riporterei. Nagy forróság volt, 550 ember várt az ételosztásra, amely részben a Frontiere di Pace önkénteseinek köszönhető. Ez a csoport a Como tartománybeli Maccio egyházközségében gyökerezik, és idén már harmadszor jött Libanonba, hogy támogatást nyújtson az izraeli bombázások által sújtott lakosságnak. A Como környékén néhány hónapja zajló adománygyűjtés bőséges gyümölcsöt termett, a Comói Egyházmegyei Karitász is segített. A Frontiere di Pace két önkéntese 12 500 eurót (kb. 4,5 millió forint) juttatott el Libanonba, a mintegy 20 000 euróra (kb. 7,2 millió forint) rúgó adományok első részletét.
„Márciusban menekültünk el – meséli Gáleb. – Nem tudom, milyen állapotban van a házam, nem tudom, létezik-e még egyáltalán… Itt vagyok a feleségemmel és a három gyermekemmel. A legnehezebb az itteni életben az, hogy nincs munkám. Valóban nagyon nehéz. Türoszban abból éltem, hogy a várost járva vasat gyűjtöttem.”
A menedékhelyet biztosító libanoni kormány a menekülteknek az első hónapban még napi háromszori étkezést biztosított, a második hónaptól ez kettőre csökkent. Ma már mindössze napi egyetlen tál étel jut. Itt lép életbe
Önkéntesek szorgos csapata dolgozik itt: húszan váltják egymást a hatalmas üstökben készülő színes rizs és csirke elkészítésénél. Ezzel a szép összefogással június 7-én összesen 2830 adag ételt szolgáltak fel: egy részét a helyszínre érkező rászorulóknak adták, jelentős hányadát pedig két menekülttáborba szállították.
A régióban a szolidaritás összeköti a különböző vallásokat és felekezeteket. Bejrútban a Szentföldi Kusztódiához tartozó Szent József-kolostor ferenceseinél talált menedéket a Türosz elhagyására kényszerült Túfík Bu Mehri (Toufic Bou Mehri) atya. Június 8-án, hétfőn ő kísérte el a Frontiere di Pace önkénteseit a Mindenkor Segítő Szűz Mária Melkita Nővérei harisszai kolostorába, ahol jelenleg 14 családot – összesen 39 embert – szállásoltak el. Eliasz, egy Türosz környékéről menekült édesapa az okostelefonja galériáját pörgetve mutatta meg elpusztított házát. Toufic atya elmondta:
Forrás és fotó: AgenSIR
Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
