Elérkezhet a várva várt áttörés a bősi vízerőmű ügyében? Kacsinecz Krisztián2025. 04. 28., h – 14:29
A Bős–Nagymaros vízlépcső ügye Szlovákia és Magyarország között máig rendezetlen. Időről időre felmerül, hogy akár heteken belül megszülethet a csaknem harminc éve várt, kompromisszumos megállapodás, aztán mégsem történik semmi. Kérdéses, hogy a hétfői Orbán–Fico-találkozó hozhat-e áttörést az ügyben.
Tomáš Taraba (SNS-jelölt) környezetvédelmi miniszter múlt héten kilátásba helyezte, hogy a hétfőn Pozsonyba látogató Orbán Viktor magyar kormányfő a Bős-Nagymaros vízlépcső ügyéről is tárgyalni fog szlovák partnereivel. A legutóbbi kormányülésen Taraba Robert Fico miniszterelnök elé terjesztett egy javaslatot a témában, ennek tartalmát azonban nem hozták nyilvánosságra.
A környezetvédelmi miniszter – akinek a fennhatósága alá tartozik a vízgazdálkodás, és ezzel együtt a bősi vízerőmű ügye is – a tavalyi év végén arról beszélt, hamarosan befejeződnek a tárgyalások a Bős-Nagymarosi Vízlépcső ügyében a szlovák és a magyar kormány között, és már az idei év elején közzéteszik a megállapodást. Hasonlóképpen nyilatkozott azonban tavaly nyáron is: a megállapodást már akkor is nagyon közelinek, néhány héten belül bemutathatónak nevezte. Erre azóta sem került sor.
Az viszont tény, hogy a negyedik Fico-kormány megalakulása után felgyorsultak a tárgyalások Szlovákia és Magyarország között a témában. Erre a megállapodásra a hágai Nemzetközi Bíróság kötelezte a két államot még 1997-ben. A bíróságot közösen kereste meg a két fél: Szlovákia azt kifogásolta, hogy Magyarország egyoldalúan felbontotta az erőmű építésére kötött szerződést, és nem építette meg a nagymarosi vízlépcsőt, a magyar fél pedig azt, hogy Szlovákia elterelte a Duna vizének 80-90 százalékát a régi mederből a bősi erőmű felvízcsatornájába.
A hágai bíróság végül úgy ítélete meg, hogy mindkét fél megsértette a szerződéseket – Magyarország az építkezés leállításával, Szlovákia pedig a Duna elterelésével – így a vitás kérdéseket egymás között kell rendezniük.
A most esedékes megállapodás tehát egy csaknem három évtizede húzódó, sokszor leállt tárgyalási folyamat végére tenne pontot.
Kapcsolódó cikkünk
Három évtizeden keresztül képtelen volt megegyezni egymással a bősi vízlépcsővel kapcsolatos vita megoldásáról Magyarország és Szlovákia. A Fico-kormány hivatalba lépését követően felgyorsultak az egyeztetések és akár megegyezés is születhet, de az egyelőre homályos terv részletei nem tetszenek mindenkinek.
A bősi vízlépcsővel kapcsolatos jogi helyzet a kilencvenes évek eleje óta rendezetlen – a hetvenes években megtervezett, majd a nyolcvanas évek második felétől kivitelezett beruházás kapcsán kötött szerződést 1992-ben Magyarország egyoldalúan felbontotta, ami ugyanakkor nem akadályozta meg a szlovák kivitelezőket abban, hogy eltereljék a Duna vizének több, mint nyolcvan százalékát, két méterrel lecsökkentve az öreg Duna-ág vízszintjét és radikálisan átalakítva a szigetközi és a csallóközi vízgazdálkodást. A hágai Nemzetközi Bíróság 1997-es ítélete kimondta, hogy a magyar félnek a szerződésbontásra, a szlováknak pedig az erőmű üzembe helyezésére nem volt joga, a két országnak államközi szerződéssel kellene rendeznie a létesítmény helyzetét. Ez a lépés azóta sem történt meg.
Lendületes egyeztetés
A vízlépcső helyzetének rendezésére az utóbbi évtizedben magyar részről az Orbán-, szlovákról pedig a Fico-kormány tett aktív kísérletet, háttérinformációk szerint már a 2010-es évek végén aktívan dolgoztak a megegyezésen. A tárgyalások üteme a 2020-as kormányváltás után lelassult, tavaly szeptembertől, Fico visszatérésével pedig radikálisan felgyorsult. Júliusban már arról lehetett hallani, hogy Czepek Gábor korábbi dunai kormánybiztos, aki a magyar-szlovák energetikai infrastruktúra fejlesztéséért felel, rendszeresen tárgyalt az ügyben Tomáš Taraba (SNS-jelölt) környezetvédelmi miniszterrel és a delegációjával. Az egyeztetések a két minisztérium sajtóközleményei szerint azóta is aktívan folynak, a nyári ígéretek szerint az év végére vagy 2025 elejére megszülethet a döntés. A híresztelések szerint a két fél hajlandónak bizonyult a kompromisszumkötésre: Magyarország kedvezményes áron jutna áramhoz a hivatalosan még mindig használatbavételi engedély nélkül működő erőműből, valamint mesterséges módon emelné meg az öreg Duna-ág vízszintjét, cserébe pedig rendeződne az erőmű helyzete és lezárulna az egyik leghosszabb uniós, tagállamok közötti jogi vita.
Az, hogy Magyarország szakmai szervezetei milyen módon képzelnék el a Szigetköz revitalizációját, nyilvános információ – a többször is felemlített úgynevezett Insula Magna vízgazdálkodási és fejlesztési program arra tesz javaslatot, miként lehetne egy élhető, környezetvédelmi, vízgazdálkodási és turisztikai szempontból is fenntartható területté tenni a Duna magyar oldalát. Az Insula Magna projekt kivitelezésébe a magyarországi Országos Vízügyi Főigazgatóság mellett a győri Széchenyi István Egyetem is bekapcsolódott.
A koncepció vízügyi szempontból négy további fenékküszöb kialakításával számol a Dunakilitinél már jelenleg is létező fenékküszöb mellett, hogy megemelje az öreg folyómeder vízszintjét és összekapcsolja az öreg-Duna mellékágait a folyóval. Emellett a tervezet részét képezik turisztikai fejlesztések, kikötőfejlesztés, látogatóközpontok kialakítása is, a koncepció tovább mutat egy egyszerű vízrendezési tervnél. A projekt kapcsán született tervekről az egyetem szakértői több sajtóközleményben és nyilvános előadáson is beszámoltak. Azt viszont jelenleg csak sejteni lehet, biztosra venni nem, hogy az Insula Magna célkitűzéseinek megvalósítása a magyarországi követelések egyik sarokpontja. Egyes, a szlovákiai sajtóban feltűnő, de nem megerősített sejtetések szerint a magyar fél akár kisebb vízerőműveket is tervezne a Duna-szakaszra.
Önkényes Taraba
A formálódó szlovák-magyar megegyezés kapcsán a múlt héten a Demokraták pártja adott ki egy támadó hangulatú sajtóközleményt. A parlamenten kívüli párt szerint a megállapodás előkészítése rejtett módon folyik, miközben Tomáš Taraba környezetvédelmi miniszter teljes mértékben figyelmen kívül hagyja a szlovák érdekeket, kritika nélkül átveszi Magyarország érvelését, valamint leépíti a szlovákiai szakértői csapatot, amely kritikus a projekttel kapcsolatban.
A fejleményekről később a DenníkN portál is beszámolt és több szlovák szakértőt, valamint volt döntéshozót is megkérdezett az erőmű helyzetének rendezésével kapcsolatban. A megkérdezett szlovák nyilatkozók négy hangsúlyos ellenérvet soroltak fel a magyar koncepció elfogadásával szemben: kifogásolják a pozsonyi árvízvédelmi szituáció romlását, fenntartásaik vannak az ivóvízkészlettel kapcsolatban, a hajóforgalom ellehetetlenülésétől tartanak a Duna öreg ágán, valamint a folyóvízben élő halfajták fennmaradását is féltik. A megkérdezett szakértők megerősítették, hogy valóban voltak személyi változások a Pozsony által delegált szakértői bizottságban, a magyar tervezet alapján való rendezést kritizáló szakembereket fokozatosan eltávolították a testületből. Maga Taraba elszánt a megegyezés mellett és meggyőződése, hogy a szlovák félnek figyelembe kell vennie a Magyarország részéről érkező igényeket, mivel Budapest több vízre tarthat igényt, mint amennyit az erőműbe való elterelés után hagytak neki.
A szakértői bizottságok véleménye alapesetben kulcsfontosságú a rendezésben, nemzetközi szabályok és alapelvek is vonatkoznak arra, mire kell tekintettel lenni a szlovák-magyar vita lezárásánál. A DenníkN-nek megszólaló egyik szakértő, Andrej Somora szerint a fenékküszöbök kialakításáról szóló magyar javaslat nem csak a szlovák nemzeti érdekekkel ellentétes, hanem a szlovák vízgazdálkodási tervvel is, az ugyanis tartalmazza, hogy az öreg Duna-ág folyó vízjellegét meg kell őrizni. A szakemberek attól tartanak, hogy a fenékküszöbök kialakításával létrejövő rendszer eltűnésre ítéli a halállomány egy részét, amely a folyóvizekben él és veszélyezteti az évtizedek alatt kialakult ökoszisztémát.
Homályos koncepciók
A lapunk által megkérdezett szakértők jobbára óvatosan, vagy értetlenül reagáltak a szlovák részről megfogalmazott kritikákra. Tuba Lajos geológus, környezetvédelmi szakértő elmondása szerint a javasolt keresztgátak csak egy eleme a rendszernek és a szlovák megszólalók nem beszéltek a tervezett változtatások többi részéről, miközben a javaslatok jelentős része nyilvánosnak mondható, néhány elemükről már harminc éve tárgyalnak az illetékes szakértői tárgyalásokon.
A rendezési terveknek több közszájon forgó változata is van, a mederbe épített fenékküszöbök pedig nem feltétlenül rossz irányba változtatnák meg az ökoszisztémát. Tuba felhívta a figyelmet arra, hogy a dunai halak a változások után gazdagíthatják is a szigetközi és csallóközi mellékágak faunáját, de a megegyezés kulcsfontosságú eleme, megkezdődik-e a víz áramlása a mellékágakban és mekkora mennyiséget eresztenek át az Öreg Dunába. A szakember szerint ami a Csallóköznek is rossz, az a Szigetköznek is rossz, ezért egy, a magyarországi Szigetköz számára hasznos megoldás pozitívumokkal járna a szlovákiai szakaszon is – ugyanakkor nem tudja véleményezni az asztalon levő tervezetet, mivel nem látja azt teljes egészében. Tuba kérdésünkre elmondta, hogy a vízerőmű építése során elzárt falvakat a változtatások nem érintik semmiben, minden esetleges változás az árvízvédelmi töltésen túli teret érintené.
A lapunk által megkérdezett szakemberek jobbára szkeptikusan viszonyultak ahhoz az érvhez, miszerint a fenékküszöbök megépítésével ellehetetlenülne a dunai hajóforgalom. A kritikák egy része szerint a helyettesítő hajóforgalom lehetőségének megszűnése miatt a bősi vízerőmű esetleges meghibásodása esetén Szlovákiának anyagi kára keletkezne, mivel nem tudja átengedni a hajókat. Az aktuális helyzetet egy megkérdezett szerint inkább jellemzi Taraba megállapítása, aki kijelentette, az öreg Duna-ágon csak kenuforgalom zajlik, hajókat nem látni az érintett szakaszon. Tuba szerint a hajóforgalmat már most is kizárja a kérdéses szakaszon képződött nagyszámú zátony.
A szakma kihagyása botrány
A megegyezéssel kapcsolatos homályos részlet, pontosan mekkora vízmennyiséget is hajlandó átengedni a magyar félnek a szlovák. A Duna vízhozama átlagosan 2000 köbméter percenként, amiből a bősi vízerőmű miatt 1600 köbméter kerül elvezetésre, ez a hiányzó vízmennyiség okozott vízszintesést a határszakasz öreg medrében. Taraba szerint a magyar fél joggal tart igényt a folyó hozamának felére – ami lehet akár garancia a Bősön megtermelt áram egy részének átvételére, vagy az öreg-Dunába átfolyó vízmennyiség jelentős megemelésére, esetleg a két megoldás kombinációjára is.
A lapunk által megkérdezett Miklós László volt környezetvédelmi miniszter szintén hallomásból tud az egyeztetésről, elmondása szerint fontos, hogy a két ország rendezni tudja a kapcsolatait a bősi vízerőmű kapcsán. A szakember is felhívta a figyelmet arra, nem tudni a pontos részleteket és ennek hiányában nehezen lehet nyilatkozni arról, mennyire előnyös vagy hátrányos Szlovákiára nézve a megegyezés. Azt azonban fontosnak tartja, hogy az ügyben egyeztessenek a szakmai szervezetekkel és tudatosította, hogy Taraba minisztersége alatt a hírek szerint kizárták a folyamatból a szakértőket – így veszélyesnek tartja, hogy politikai, nem pedig szakmai egyezség születhet.
A fenékküszöbös megoldás kapcsán Miklós felhívta a figyelmet arra, hogy a folyónak a szlovákiai előírások szerint áthajózhatónak kell lennie és korábban több variánst is kidolgoztak arra, miként lehet ezt a célt elérni. A hangoztatott határidők kapcsán a volt környezetvédelmi miniszter el tudja képzelni, hogy születik elvi megegyezés a szlovák és a magyar delegáció között, de azt nehezményezné, ha a szlovák álláspont a szakma véleményének teljes figyelmen kívül hagyásával születne meg. „Elképzelhető, hogy a kormány és a parlament is rábólint egy hasonló egyezsére, de ez egy nagy horderejű döntés – sokkal nagyobb léptékű, mint mondjuk a medvék kilövése – és komoly botrány lehet belőle” – tette hozzá Miklós.
Az energia- és a vízmegosztás is a vitás pontok között
Hogy pontosan miről tárgyalnak a két kormány képviselői, és mik lehetnek az elvileg küszöbön álló megállapodás sarokpontjai, arra csak néhány elejtett megjegyzésből, általános nyilatkozatból lehet következtetni.
Czepek Gábor, magyar–szlovák energetikai infrastruktúra fejlesztéséért felelős kormánybiztos – akinek egyik kiemelt feladata, hogy a szlovák féllel közösen megkísérelje a bősi vízerőművel kapcsolatos vitás kérdések lezárását – tavaly nyáron egy győri rendezvényen beszélt arról, hogy
a tárgyalások során a korszerű vízgazdálkodásra, az ökológiai egységre, valamint a villamos energetikai kérdésekre fókuszálnak. Hozzátette, az is szóba került ezzel összefüggésben, hogy Magyarország kedvezményes áron vásároljon áramot Szlovákiától.
Az erőműből származó energia megosztása mellett az egyik legvitásabb pont a vízhozam, illetve a vízmegosztás kérdése. Szlovákia (Csehszlovákia jogutódjaként) 1992-ben egyoldalúan elterelte a Duna vízhozamának 80-90 százalékát a mesterséges felvízcsatornába, a saját oldalára. Így Magyarország csak a minimális, ún. fenntartó vízmennyiséget kapja a régi Duna-mederbe. Ez kezdetben a Szigetköz teljes kiszáradásával fenyegetett, a problémát részben a dunakiliti fenékküszöb megépítése oldotta meg 1995-ben. Magyarország ugyanakkor továbbra is amellett szállt síkra, hogy a szlovák fél a természetes vízhozam kb. 50%-át juttassa vissza a Duna régi medrébe.
Az újabb duzzasztógátak terve kiverte a biztosítékot
Időről időre ugyanakkor a magyar oldalon felmerül, hogy a Duna régi medrébe további duzzasztógátakat építenének a vízszint megemelése érdekében, ami azért is fontos, mert lehetővé tenné az Öreg-Duna és a kétoldali ágrendszer újbóli összekötését, vagyis az ökológiai egység helyreállítását. A négy további keresztgát tervezete szerepelt az ún. Insula Magna projektben is, amelyet 2021 és 2023 között dolgozott ki az Országos Vízügyi Főigazgatóság, az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság és a győri Széchenyi István Egyetem. Valójában egy átfogó, határokon átnyúló, hosszú távú és sokoldalú fejlesztési koncepcióról van szó, amelynek csak az egyik pontja szólt a vízszint megemelésére szolgáló keresztgátak építéséről, de végül emiatt került bírálatok kereszttüzébe az egész projekt, főleg szlovák oldalon.
Az ellenzék és a szlovák környezetvédők több pontban kifogásolták az újabb fenékküszöbök építését:
szerintük az árvízvédelmi kockázatokkal járna a szlovák oldalon is,teljesen hajózhatatlanná válna az Öreg-Duna,a sodrási dinamika csökkenése, a folyó lelassulása komoly ökológiai károkat okozna,a beavatkozás következtében megszakadna a talajvízkapcsolat is, ami veszélyeztetné a környék ivóvízellátását.
A Denník N-nek nyilatkozó egyik szakértő felvetette azt is, hogy az Insula Magna projektben hangoztatott ökológiai szempontok nem hitelesek, és a magyar fél tényleges célja újabb kis erőművek építése lehet a kérdéses Duna-szakaszon.
Kapcsolódó cikkünk
Nagy a titkolózás a bős-nagymarosi vízlépcső kérdésében, de az biztos, hogy a szlovák és a magyar fél intenzív tárgyalásokat folytat az ügyben. A magyar kormány hivatalosan nem ad semmilyen információt, a szlovák is csak szűkszavúan válaszolt kérdéseinkre. A megállapodásnak valószínűleg része lesz az Insula Magna projekt, amely a szlovák ellenzék egyes szakpolitikusai szerint növelheti az árvízveszélyt Pozsonyban, és a Csallóköznek is árthat.
Hogyan áll szlovák-magyar államközi megállapodás a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer ügyében? Mit tartalmaz az Insula Magna projekt, amelyet a magyar fél be akar építeni a megállapodásba? Mi az álláspontja a szlovák félnek a projekttel kapcsolatban? Mit mond a szlovák vízügy? Mi a véleménye a magyar kormánynak? Miért utasítja el a szlovák ellenzék egy része a projektet? Mit gondolnak szlovák és magyar környezetvédők a projektről? Milyen állapotban van a Duna szlovákiai ágrendszere?
A Fico-kormány megalakulása után felgyorsultak a tárgyalások Szlovákia és Magyarország között a bős-nagymarosi vízlépcsőről szóló megállapodásról. Erre a megállapodásra a hágai Nemzetközi Bíróség kötelezte a két államot még 1997-ben, de ez a megállapodás azóta sem jött létre. Pedig a bíróságot közösen kereste meg a két fél:
Szlovákia azt kifogásolta, hogy Magyarország egyoldalúan felbontotta az erőmű építésére kötött szerződést és nem építette meg a nagymarosi vízlépcsőt, a magyar fél pedig azt, hogy Szlovákia elterelte a Duna vizének 80-90 százalékát a régi mederből a bősi erőmű felvízcsatornájába.
Vagyis a megállapodás egy 27 éves, sokszor leállt tárgyalási folyamat végére tenne pontot.
A felek azonban egyelőre csak azt hangsúlyozzák, hogy a tárgyalások folynak, de részleteket nem árulnak el. „Bízom benne, hogy a szakértői csoportok eredményeivel összhangban fokozatosan olyan állapotba érnek a tárgyalások, hogy a két kormányfőnek bemutathatjuk az eredményeket, amelyek 30 év pereskedés után pozitív eredményt hoznak, és megteremtik a még szorosabb együttműködés feltételeit” – mondta még júniusban Tomás Taraba (SNS) környezetvédelmi miniszter. Akkor tárgyalt ugyanis Lantos Csaba magyar energetikai miniszterrel.
A szlovák környezetvédelmi minisztérium most nem is válaszolt a megállapodással kapcsolatos kérdéseinkre, választ kaptunk azonban a minisztérium hatáskörébe tartozó Bős-Nagymarosi kormánybiztostól.
A kétoldalú megbeszélések a magyar partnereinkkel folyamatosak, ma még korai és kontraproduktív lenne megelőlegezni a tárgyalások eredményét
– válaszolt szűkszavúan a kérdéseinkre Peter Molda kormánybiztos.
A magyar kormány hallgat
A magyar féltől ennyi tájékoztatást sem kaptunk, sem Lantos Csaba energiaügyi miniszter, sem pedig Czepek Gábor államtitkár, a Bős-Nagymarosért felelős kormánybiztos nem válaszolt a kérdéseinkre. Pedig a megállapodás már tényleg közel lehet, Michal Kiča, a Demokraták párt környezetvédelmi szakértője már szeptember elején azt várta, hogy hamarosan a kormány elé kerülhet a megállapodás tervezete.
Az ellenzék félreverte a harangot
Kiča ugyanakkor félreverte a harangokat is: arra figyelmeztetett, hogy a megállapodás része lehet a magyar Insula Magna projekt megvalósítása, amely hátrányos Szlovákia számára. Ők jöttek ki azzal az információval, hogy az államközi megállapodás része lenne, hogy az Öreg-Duna medrében négy helyen gátat építenének, amely egy nagyobb projekt, az Insula Magna része. „Egy ilyen megoldás éles ellentétben áll Szlovákia nemzeti érdekeivel, számunkra egyenesen hátrányos lehet” – jelentette ki Michal Kiča. Az előző kormány környezetvédelmi államtitkára szerint a projekt környezetvédelmi és árvízvédelmi szempontból is hátrányos, szerinte a projekt megvalósítása „gyakorlatilag a Duna eredeti karakterének a teljes tönkretételét” jelenti.
Veszélyeztetné a talajvíz szintjét a Csallóközben és komoly árvízvédelmi kockázatot okozna Pozsonyban
– tette hozzá Kiča. Szerinte ez a megoldás lehetetlenné tenné a hajózást az Öreg-Duna medrében abban az esetben, ha például a bősi vízmű meghibásodása miatt leállna a hajóközlekedés a felvízcsatornán keresztül.
Molda: Az Insula Magna csak az egyik alternatíva
Peter Molda szlovák kormánybiztos is ismeri az Öreg-Dunába tervezett fenékgátakra vonatkozó elképzelést, de szerinte ez csak az egyik lehetséges megoldás.
A gátak és az Insula Magna projekt csak egy a több alternatív megoldás közül, amelyek célja a természeti környezet helyzetének javítása az Öreg-Duna medrében, amelyekről a magyar delegáció tájékoztatott
– válaszolta lapunknak Molda. A tárgyalásokról a kormánybiztos készít jelentést, amelyet majd a kormánynak kell jóváhagynia. Arra a kérdésre azonban már nem válaszolt, hogy ez a jelentés mikorra készülhet el.
A projekt nem ismeretlen a szlovák vízügyesek körében sem, a Szlovák Vízgazdálkodási Vállalat (SVP) legalábbis nem utasítja el teljes egészében a megvalósítást. „A projektet a magyar fél bemutatta a Szlovák Vízgazdálkodási Vállalatnak. A projekt célja a magyarországi Szigetköz és a szlovákiai Csallóköz tartós és sokoldalú fejlesztése” – válaszolta lapunk kérdésére Marián Bocák, az SVP szóvivője.
Szerinte azonban a szlovák felet csak a projekt egy kis része érinti.
A projekt 18 munkacsomagot tartalmaz, és csak a 18. foglalkozik az Öreg-Duna medrének és a hozzá kapcsolódó ágrendszernek a rehabilitációjával
– mondta Bocák. Az egész projektet azonban nem akarja értékelni. „Az eredményeket csak bemutatták, nem voltak tárgyalások témái, ezért a projektre vonatkozó kérdésekhez nem tudunk hozzászólni” – válaszolta a szóvivő.
Hozzátette azonban, hogy az Öreg-Duna medrének bármilyen átalakítása a Bős-nagymarosi Vízlépcsőrendszer szlovák és a magyar kormánybiztosainak a hatáskörébe tartozik.
Kapcsolódó cikkünk
Bár Szlovákia és Magyarország kapcsolatában több, mint harminc éve komoly konfliktusokat okoz a bősi vízerőmű kérdése, elképzelhető, hogy az ellentéteket a közeljövőben a két fél rendezni tudja. Az aktuálisan épp jó szlovák-magyar viszony, Magyarország energiaszükséglete és az intenzív, kétoldalú tárgyalások egyaránt segíthetik a megegyezést.
A napokban a magyarországi Telex hírportál számolt be arról, hogy egyre intenzívebbé válnak az egyeztetések a bősi erőmű kérdésében. A hír apropóját Czepek Gábor korábbi dunai kormánybiztos győri egyetemi előadása adta. Czepek jelenleg a magyar–szlovák energetikai infrastruktúra-fejlesztésért felelős biztos, ebben a minőségében pedig több tárgyaláson is részt vett a szlovák delegációval. A megbízása márciusban történt, mandátuma kimondottan arra szól, hogy megoldást találjon a problémára.
A tárgyalások több körben is zajlottak és nagyon aktív ütemben zajlik a megoldások keresése. A szlovákiai környezetvédelmi minisztérium júliusban tájékoztatott a tárgyalások menetéről, a tárca szerint fél év alatt öt kétoldalú egyeztetésre került sor a szlovák és a magyar fél között. A megbeszélések célja, hogy a két ország miniszteri szinten beterjesszen a saját kormányának egy-egy javaslatot arra, miként képzelik el a Szlovákia és Magyarország közti kapcsolatok rendezését.
Történelmi ellentétek
A bősi vízerőmű témája történelmi konfliktusokkal terhelt. A magyar és csehszlovák kormány még 1963-ban kezdte el és bő tíz évvel később fejezte be egy közös, bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer projektjének kidolgozását, amely mindkét ország áramtermeléséhez hozzájárult volna, viszont számolt a Duna elterelésével és az alapvető tájjelleg megváltoztatásával. Az államközi szerződésben vállalt kötelezettségektől azonban Magyarország a téma kapcsán kibontakozó környezetvédelmi-civil ellenállás kapcsán elállt, a tiltakozás hatására az ország 1989-ben hivatalosan is feladta a nagymarosi duzzasztó és erőmű építésére vonatkozó terveket.
Ezzel szemben Csehszlovákia, illetve az erőmű építését és üzemeltetésként jogutódként átvevő Szlovákia álláspontja nem változott, a Duna egyoldalú elterelésével és a bősi erőmű turbináinak beüzemelésével a kilencvenes évek elején az erőmű megkezdte a működését, tiltakozást kiváltva Magyarországon – és alapvetően megváltoztatva a Szigetköz, valamint a Csallóköz vízgazdálkodását. A szlovák és a magyar fél csak késve állapodott meg a Duna ideiglenes vízmegosztásáról és a hágai Nemzetközi Bírósághoz fordultak, a testület Magyarországot a szerződés felmondásáért, Szlovákiát a jogtalan üzembe helyezésért marasztalta el. A vízmegosztás kérdésében azóta sem született végleges megoldás, ahogy a folyamat rendezését is aktuálpolitikai érdekek nehezítették – mindkét országnak fel kellene adni hozzá az évtizedek óta vallott pozícióját.
Megoldás hamarosan
A szlovák és a magyar fél részéről érkező információk összhangban vannak egymással: mind Czepek, mind pedig a környezetvédelmi tárca arra utalt, hogy a közeljövőben – idén vagy a jövő év elején – beterjesztik a problémakör megoldására szolgáló alapelveket.
A nyilvánosságra kerülő információk alapján elképzelhető, hogy mind a két fél számára előnyös kompromisszum születik. Az ipari nagybefektetések miatt további energiaforrásokra szoruló Magyarország például kedvezményes áron juthat hozzá a bősi vízerőműben megtermelt áramhoz. A szlovák fél a megállapodásért cserébe a magyarokkal összhangban rendezheti a szigetközi és csallóközi vízellátás, valamint a régiós infrastruktúra helyzetét. Hogy pontosan milyen kompromisszumos megoldást talál Magyarország és Szlovákia kormánya, azt egyelőre nem látni – a Telex szerint a magyar fél például négy fenékküszöböt, azaz beépített betonelemeket helyezne el az Öreg-Dunán, amely megemelné a folyó vízszintjét. Czepek előadása szerint a térséget egy határon átnyúló, európai fenntartható fejlesztési területté is szeretnék átalakítani.
Mi az Insula Magna
Habár az Insula Magna nem túl régi projekt, már több fórumon is bemutatták, így nem kellett, hogy meglepje a szlovák vízügyeseket. 2021-ben indult, az Európai Unió finanszírozásában valósult meg, és a hivatalos honlapja szerint 900 millió forintot, vagyis 2,25 millió eurót költöttek rá. A meghatározása szerint – a Demokraták párt véleményével szöges ellentétben – ez egy olyan környezetvédelmi projekt, amely az Öreg-Duna mindkét odlalának használna.
Az »Insula Magna – Komplex Vízgazdálkodási és Fenntartható Fejlesztési Program« elnevezésű projekt célja egy olyan hosszútávú és sokoldalú fejlesztési koncepció kialakítása, amely lehetővé teszi, hogy a Szigetköz-Csallóköz térsége határon átnyúló, európai fenntartható és mintaadó fejlesztési területté váljon. Az ikertérség fejlesztésének mottója: »A víz összekapcsol, nem pedig szétválaszt.«
– áll a projekt ismertetőjében.
A projekt gazdái az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság és a győri Széchenyi István Egyetem voltak. Megkerestük mindkét intézményt, de a projektet egyikük sem akarta kommentálni, éppen a folyamatban lévő kétoldalú tárgyalások miatt. „Nem akarjuk akadályoznia megállapodást” – indokolta az Új Szó-nak az egyik szervezet képviselője, aki nem akarta felfedni kilétét.
A projektnek valóban csak egy része az Öreg-Duna medrének revitalizációja, de feltehetően ez a legfontosabb vagy az egyik legfontosabb eleme. Egy fenékgát már korábban elkészült, ez Dunakiliti mellett található, és nem sokkal a Duna vizének elterlése után, vagyis 1992 után építették meg. Ez biztosítja jelenleg a Szigetköz vízellátását, amit a kiszáradás fenyegetett, amikor a Duna vizének mintegy 80 százalékát a felvízcsatornába terelték.
Az Insula Magna további négy fenékgáttal számol, amelyek megemelnék a vízszintet az Öreg-Dunában. Ez lehetővé tenné, hogy kinyissák az ágrendszereknek az Öreg-Dunába vezető, jelenleg lezárt ágait.
Az új gátakat – a projektet bemutató térkép alapján – a Duna folyásának irányában a magyarországi Dunasziget mellett (4. küszöb), Kisbodak mellett (3. küszöb), valamint Ásványráró felett (2. küszöb) és alatt (1. küszöb) építenék meg.
A jelenlegi tervek szernint a gátak csak a turisztikai célú hajózást tennék lehetővé, elsősorban kenuk, kajakok, motocsónakok tudnának közlekedni az Öreg-Dunán. Ez azonban nem jelentene nagyobb változást a jelenlegi állapothoz képest, mert nagyobb hajók most sem tudnak közlekedni a régi mederben.
Természetvédők: a fenékgátak javíthatnák az ágrendszerek állapotát
Az Insula Magna a magyar környezetvédők szerint egyértelműen javítaná az élővilág helyzetét a Duna szlovákiai és magyarországi oldalán egyaránt.
A helyzet jelenleg az, hogy az Öreg-Duna vízszintje négy méterrel alacsonyabb, mint az ágrendszer vízszintje, és a kettő között ma nincs ökológiai kapcsolat
– magyarázta az Új Szónak a jelnelegi állapotot Fűzfa Zoltán környezetvédelmi szakember, biológus. – Ezt a kapcsolatot a négy fenékgáttal meg lehetne valósítani mindkét oldalon.”
Egyes ellenzéki szakpolitikusok éppen ezeknek az fenékgátaknak vagy fenékküszöböknek a tervezett kiépítését bírálják.
A fenékküszöbökkel kicsit vissza lehet emelni az Öreg-Duna vízszintjét, és felette ki lehet nyitni a szlovák és a magyar oldali ágrendszert is, és össze lehet kapcsolni ezeket
– magyarázta Fűzfa. – Ökológiailag halak, csigák, rákok, kétéltűek, tehát minden élőlény számára átjárható lenne a két ágrendszer.”
Dunavit: a projekt segíthet a szlovák ágrendszer állapotán is
Fodor Péter, a szlovákiai Dunavit – Dunamenti Tájvédelmi Társulat egyik alapítója kicsit óvatosabb, úgy látja, hogy az Insula Magna tervnek a pozitív hatások mellett esetleges negatív hozadékai is lehetnek a Duna ágrendszerének szlovákiai oldalán.
A projektet nekünk is bemutatták, ez alapján úgy látjuk, hogy a jelen helyzetet figyelembe véve akár még javíthatna is a szlovákiai ágrendszer jelenlegi állapotán, mivel az öreg Duna vízszintjének több fokozatban megvalósuló lépcsőzetes megemelésével újra élő összeköttetés jöhetne létre a két oldali ágrendszer és a főfolyam között
– mondta az Új Szónak a környezetvédő-biológus szakember.
A problémát abban látja, hogy szlovák oldalon nincs igazán akarat és forrás sem az ágrendszer területgondozására. „Az Insula Magnának – mint minden beavatkozásnak a természetes vízfolyásokba – lenne negatív következménye is, például lelassulna a vízáramlás az Öreg-Dunában. Azonban nem lehet elvonatkoztatni a bősi vízmű létezésétől és az elmúlt másfél évszázad mederkiegyenesítő beavatkozásaitól, amelyek során a víz áramlása az öreg mederben jelentősen felgyorsult és az elterelés miatt jelentősen lecsökkent a vízmennyiség. Sajnos nem látunk állami szinten sem ötletet, sem akaratot arra, hogy az összetettebb kezelés, területgondozás elinduljon” – mondta Fodor.
Szerinte Szlovákiában minden érdek fontosabb, mint a természetvédelem kérdése, a természet érdeke. Ha jönne az ágrendszerben és a főmederben egy vízszintemelkedés, vízdinamika-javulás, az a jelenlegi állapothoz képest – biológiai és ökológiai szempontból mindenképpen – javulást jelentene a területnek. „A szlovákiai ágrendszernek jót tenne, ha újra élő összeköttetés jönne létre az Öreg-Dunával” – mondta a szakember.
Fodor: mi sajnos egyszerűen alárendeljük a terület működését a bősi vízerőműnek
A vizes ökoszisztémákhoz mindig óriási fajmennyiség kötődik, ezek a leggazdagabb ökoszisztémák. Ha valahonnét vizet veszünk el, azzal a fajgazdagságot, a terület egészségét támadjuk. „A környezetvédelem egyik alaptétele, hogy a nagy ökoszisztémák mind egységesek – magyarázza Fodor. – Ha mi ezt szétszabdaljuk, ahogyan ez történt a Duna belföldi deltája, a Szigetköz és a Csallóköz esetében, amelyet terhel még a felvízcsatorna és az erőmű is, akkor alapvetően beleszóltunk a táj fajgazdagságába, az ökológiai egészségébe – ezzel nem lehet vitázni, aki mást mond, az hazudik.”
Szerinte mielőbb el kellene kezdeni a folyó egészének átgondoltabb és átfogóbb kezelését.
Az Insula Magna tervezete egy erre létrejött kísérlet. Nem biztos, hogy ez a legjobb megoldás, de annyira súlyosnak tartom a terület elszegényedését, a kétoldali ágrendszer szétbombázását, hogy meg kellene fontolnunk minden lehetőséget
– mondta Fodor.
A jelenlegi állapotot nem is tartja valódi területmenedzselésnek. „Mi sajnos egyszerűen alárendeljük a terület működését a bősi vízerőműnek, és elhanyagoljuk az egyik legfőbb emberi jogunkat, az egészséges környezethez való jogot” – véli a szakember.
„Az ágak nincsenek összekötve a folyóval, egyszerűen száradnak ki”
A szlovákiai ágrendszer legnagyobb problémája szerinte az ágak lezárása. „A vízdinamika alig működik, bár ezen némileg javítottak azok a vízmenedzsment-változások, amiket az utóbbi 3 évben éppen a természetvédők követeltek ki, de a terület legnagyobb részén most is többnyire áll a víz, az ágak nincsenek összekötve a folyóval, egyszerűen száradnak ki – magyarázta Fodor. – Volt egy, szinte a világon egyedülálló belföldi deltánk, ami néha dinamikus, néha állóvizes helyzetet hozott létre, hogy aztán újra átmossa a területet, vagyis nagyon sokféle vízdinamikát eredményezett, és ennek köszönhetően itt tartottuk a vizet a tájban. Ehelyett most nagyon gyorsan átfolyatjuk a vizet az ország, a Csallóköz területén, ami nagyon súlyos probléma. A víz már ma is óriási kincs, és egyre nagyobb lesz. Ezért aztán a kapásból feltörő elutasítás és a hisztériakeltés helyett inkább behatóbban meg kellene vizsgálni, hogy természetvédelmi és vízügyi szempontból milyen hozadékai és hátrányai lehetnek az Insula Magna elképzelésnek.” – magyarázta Fodor.
A fenékgátakat tesztelni kell
Szlovák ellenzék részéről felmerült, hogy a fenékgátak növelnék az árvízveszélyt, akár még a folyó pozsonyi szakaszán is. Fűzfa elismeri, hogy a fenékgátaknak lehet árvízi hatása, de az nem igaz, hogy növelnék az árvízveszélyt, Pozsonyban biztosan nem.
A fenékgátaknak lehet árvízi hatása, de biztosan nem a pozsonyi szakaszon. A Kis-Csallóközben, Vajka, Doborgaz, Nagybodak, Süly esetében lehet hatása, akárcsak a magyarországi oldalon Dunasziget, Kisbodak, Püski, Remete, Lipót esetében is lehet árvízi hatás, de anélkül, hogy meglenne az árvízbiztonság nem építhetnek, nem tervezhetnek semmit a Dunán
– magyarázta a szakember. Szerinte a fenékgátakat a végig kell tesztelni, egészen addig, amíg nincs teljes árvízbiztonság. Olyana gátakat szerinte Magyarországon sem építhetnek, ami az árvízbiztonságot veszélyezteti.
A vízi útvonal veszélyeztetésére vonatkozó érvet Fűzfa teljesen értelmetlennek tartja.
Az Öreg-Dunán most sincs nagyhajóforgalom, kizárólag evezős hajóforgalom van, kajakosok, kenuk mennek rajta most is. Ezek a fenékgátak megkerülhetőek lesznek mindkét irányból
– mondta az Új Szónak Fűzfa. A fenékgátak nagyobb hajók számára is átjárhatóvá tehetők, minden csak pénzkérdés. „Megépíthető a projekt zsilipekkel is, csak ez sokszorosára növelné a projekt költségvetését” – mondta Fűzfa. Az Öreg-Dunán a bősi vízlépcső üzembe helyezése óta nincs nagyhajóforgalom, jelenleg ezt sem az Öreg-Duna vízszintje, sem a meder állapota nem tezsik lehetővé.
Milyen állapotban van a szlovákiai ágrendszer?
Itt nálunk még vízió sincs arról, hogy mi lenne a hosszútávú célunk az ágrendszerrel, ahogy egyébként sajnos az egész Csallóköz számára sem létezik egy egységes távlati koncepció, arculati stratégia, véli Fodor Péter
Mindenképpen fontosnak tartanánk egy komplex szakmai felmérés elvégzését a terület állapotát illetően, a szlovák oldalon nem tudunk arról, hogy létezne olyan dokumentum, amelyre támaszkodni lehetne
– mondta a szakember. Szerinte az lenne a legfontosabb, hogy a helyzetet a két ország közösen kezelje, közösen határozzák meg a célokat. „Magának a jelenlegi fizikai állapotnak a megoldására nyilván több lehetőség is felmerül, annak függvényében, hogy mi lenne a végső célunk az adott területtel – véli Fodor. – Mi azt tartanánk elsődleges szempontnak a célok meghatározása során, hogy a terület egységes ökoszisztéma alapú kezelése legyen a legfontosabb szempont, amelynek nyilván a megfelelő mennyiségű és módú vízellátás az alapja.”
Taraba kezdetben támogatta, aztán meggondolta magát
Érdekesség, hogy Tomáš Taraba eleinte támogatta a fenékküszöbök építésére vonatkozó magyarországi tervezetet, sőt utalt arra is, hogy az a vitás kérdések rendezésének egyik sarokpontja lesz. Mint kiderült, a tárgyalásokon kezdetben jelen lévő szakértői csoportot is szélnek eresztette, miután annak tagjai kifogásaiknak adtak hangot a projekt kapcsán.
Múlt év végén azonban a tárcavezető már úgy nyilatkozott, hogy a formálódó kétoldalú megállapodás nem tartalmazza majd a magyar fél által szorgalmazott fenékküszöbök megépítését.
Ezt az ügyet csak az ellenzék találta ki
– utalt Taraba arra, hogy a fenékküszöbök témáját Michal Kiča (Demokraták) korábbi környezetvédelmi államtitkár vetette fel. Hozzatette: az Insula Magna projekt megvalósítását – pontosabban az abban szereplő négy fenékgát megépítését a Duna régi medrében – már a szakértői tárgyalások során elvetették.
Március közepén a Duna Charta civil szervezet pedig arról számolt be a közösségi oldalán, hogy a magyar kormány sem támogatja az Országos Vízügyi Főigazgatóság szigetközi gátépítési tervét, és az Insula Magna projekt másik vitatott pontját, a szigetközi Öreg-Duna kotrását is elutasítja. Az első gát és az ehhez kapcsolódó munkákra tervezett mintegy 40 milliárd fortinot a Homokhátság rehabilitációjára csoportosították át.
A szervezet arra is felhívta a figyelmet, hogy Orbán Viktor miniszterelnök az elmúlt években többször is hangot adott annak, hogy kifejezetten ellenzi a Duna-gátak építését. Érdekesség, hogy míg a szlovák környezetvédők egyik fő érve az Insula Magna projekt ellen az volt, hogy az csak a magyar félnek kedvezne, az egykori Duna-körből kivált kritikus szervezet szerint ez éppen fordítva van.
Az Insula Magna terv alapvetése volt, hogy Magyarország nem igényel több vizet Szlovákiától, azaz a Duna vízhozamából a magyar vízrészesedés nem növekedett volna. Ezzel a konzorcium a politika hatáskörébe tartozó döntést hozott: a tervükben deklarálták, hogy Magyarország örökre lemond Szlovákia javára az őt megillető vízrészesedésről. A javasolt 4 duzzasztó építése nem a magyar, hanem a szlovák vízgazdálkodási érdekekhez álltak közelebb: az érintett Duna-szakasz nem több vizet, hanem több gátat kapott volna. A keresztgátak megépítésével örökre lemondtunk volna a lehetőségről, hogy Szigetköznél a hajózás valaha visszatérjen a Dunába
– olvasható a Duna Charta bejegyzésében.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
