A pozsonyi vár a korai Magyar Királyság korában kiépült, néhány adat szerint már korábban vár volt helyén, mely a tizenkilencedik század elején sajnos leégett. Évtizedeken át romként őrizte Pozsonyt, csak a huszadik század ötvenes éveiben döntöttek a felújításáról.
A középkorból származó vár történelme viharos volt, ma turistalátványosság, nagypéntektől húsvéthétfőig középkori vásárt tartottak az udvarán, bár valamikor valószínűleg más volt a vásár is, de a szervezők nagyon igyekeztek megragadni a hangulatot. Sok mesterséget ki is próbálhattak a látogatók, de az én legnagyobb örömöm viszont az volt, hogy magyar szót is lehetett hallani.
Többen indultak el azért a pozsonyi várba, hogy a középkori vásárt megtekintsék, de ha ott járunk, érdemes megnézni a vár környékét is. Mi is így tettünk, és a barokk udvaron kívül megcsodáltuk a város látképét is, miközben az én eszem azon járt, milyen ellentmondásos, hogy a csodálatos koronázótemplom, ahol nagyon sok magyar uralkodót koronáztak (11 magyar királyt és 8 királynét), egy olyan város fölé emelkedik, mely egy „idegen” ország fővárosává vált. Ebből is látni, hogy nemcsak a vár története viharos, hiszen a magyar nemzet tele van olyan szimbólumokkal, melyek ma már nem Magyarország területén vannak. Abban bízom azonban, hogy ezek a műemlékek még sokáig tudnak mesélni szépségükkel múltunkról, pláne, hogy a koronázótemplom majdnem áldozatul esett, és majdnem a feledés homályába veszett, mint az ortodox zsinagóga, melyet az „ufós híd” miatt bontottak le. Hogy megérte-e, abban nyilván nincsen egyetértés, én továbbra is hiszem, hogy a Duna Pozsonynál is elég hosszan folyik ahhoz, hogy más helyet is találhattak volna, de ezen már sajnos nem tudunk változtatni. A vár mellett van Szent Erzsébet szobra, amelyhez szintén megéri elsétálni, ráadásul magyar nyelven is elolvashatjuk életének fontosabb eseményeit, azt is, hogy a gyermekkorát a pozsonyi várban töltötte. De térjünk vissza az eredeti témánkhoz.
A középkori vásár hangulata, középkori zenével, középkori gyermekjátékokkal és kézműves termékek bemutatójával, árusításával igencsak hangulatos volt, persze volt kávé és paprikás kolbász, pedig mindkettő a középkor után terjedt el térségünkben, de a mézes termékek, a középkori szabó, a pénzverde, a solymászok mindenért kárpótoltak. A hangulatról meséljenek a fényképek.
A szerző felvételei.
Neszméri Tünde/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
