„A nagyböjt nem csupán lemondásról szól, hanem egy mélyebb felismerésről: mire éhezik igazán a szívünk? Mit keresünk valójában?” – teszi fel a kérdést Urbán Erik OFM. Az alábbiakban az erdélyi ferences tartományfőnök nagyböjti elmélkedését olvashatják, ami a RomKat.ro erdélyi katolikus hírportálon jelent meg.
A mai világ tele van választási lehetőségekkel. Egyetlen kattintással elérhetünk információkat, kapcsolatokat teremthetünk, és pillanatok alatt kielégíthetjük vágyainkat. Mégis, a belső üresség, a bizonytalanság és a kísértések éppúgy jelen vannak, mint Jézus idejében. A nagyböjt nem csupán lemondásról szól, hanem egy mélyebb felismerésről: mire éhezik igazán a szívünk? Mit keresünk valójában?
Jézus negyvennapos böjtje és a kísértések története nem egy régi legenda, hanem az emberi élet nagy küzdelmének tükre. Nézzük meg, mit tanulhatunk belőle!
A kísértések természete – Valóban erre van szükséged?
A kísértések mindig azonnali megoldást kínálnak. „Ha Isten fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy változzon kenyérré!” – szólítja meg Jézust a kísértő.
Ugyanez a hang szól hozzánk is: „Vedd meg most!”, „Légy népszerű!”, „Ne várj, élj a pillanatnak!”. De vajon minden vágyunk valódi szükséglet? Egy híres pszichológiai kísérlet szerint a gyerekeknek egy mályvacukrot adtak, és azt mondták: ha várnak, később kettőt kapnak. Akik képesek voltak várni, azok felnőttként is sikeresebbek lettek, mert megtanulták, hogy nem minden az azonnali kielégülésről szól.
Jézus is tudta ezt: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik” (Mt 4,4).
A hatalom csábítása – Ki uralkodik az életed felett?
A második kísértésben a sátán felkínálja Jézusnak a világ összes királyságát, ha meghajol előtte.
A hatalom és az elismerés iránti vágy ma is erős bennünk. A közösségi média lájkjai, követői, a tökéletes profilok mind azt sugallják, hogy csak akkor vagy értékes, ha sokan figyelnek rád. De valóban attól leszünk boldogok, ha mások csodálnak minket? Egy sportoló, aki doppinggal nyer, egy influencer, aki hamis képet mutat magáról – mind ideiglenes sikert érnek el, de belül kiüresedhetnek.
Jézus ezzel szemben azt mondja: „Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” (Mt 4,10) – vagyis az igazi szabadság nem abban van, hogy mások elismernek, hanem abban, hogy tudod, ki vagy Isten szemében.
A könnyű út csapdája – Nem kell megspórolni az utat!
A harmadik kísértésben a sátán azt kéri Jézustól, hogy ugorjon le a templom párkányáról, mert Isten úgyis megvédi.
Ez a kísértés ma is ismerős: „Vágd le a kanyarokat!”, „Ne dolgozz meg érte, csak élvezd az eredményt!”. De a valódi értékekért meg kell küzdeni. Egy hegyet megmászni kemény munka, de a csúcsról lenézni semmihez sem fogható érzés.
Jézus sem választotta a könnyű utat. Nem varázslattal mentette meg magát, hanem végigjárta a szenvedés útját, hogy megmutassa: az igazi érték a hűségben és a kitartásban rejlik.
Konklúzió – Merjünk éhezni a valódi értékekre!
A nagyböjt arra tanít, hogy merjünk szembenézni a saját éhségünkkel: vajon az anyagi dolgok, a hatalom, a könnyű siker az, ami igazán betölt minket? Jézus példája arra hív, hogy ne elégedjünk meg a felszínnel, hanem mélyebbre ássunk.
Ahogyan egy jó edzés formálja az izmokat, úgy a böjt és az önfegyelem formálja a lelkünket. Ne féljünk a próbáktól, mert minden küzdelemben ott rejlik a növekedés lehetősége. Az igazi szabadság nem abban van, hogy minden azonnal elérhető, hanem abban, hogy tudjuk, mi az, ami igazán értékes az életben.
Forrás: romkat.ro
Fotó: Merényi Zita, Lambert Attila
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
