Tisztelt Házelnök Úr, Tisztelt Elnök-Vezérigazgató Úr!
Tisztelt Díjazottak!
Hölgyeim és Uraim! Kedves Vendégeink!
Egy ügyvéd és egy költő.
Egy román és egy magyar ember.
Egyikük egy soknemzetiségű, akkor még magyar többségű városból, másikuk egy színromán kisfaluból.
Két sors, két út, amelyek vihették volna őket másfelé. Akár egymás ellen is fordíthatták volna őket.
És mégis. A világnak ebben a sokat szenvedett, ezerszer hányatott, kirabolt és végigpusztított sarkában, itt, Közép-Európában ennek a két embernek a sorsa egyfelé tartott.
Mindkettőjüket megtalálta a történelem.
Összekötötte őket a szabadság szeretete és a diktatúrák gyűlölete. Mindketten harcoltak a diktatúrák ellen: egyikük a művészet, másikuk a jog fegyverével. És fegyvereik, szavaik, erősebbnek bizonyultak mint Ceaușescu géppisztolyos és vallatószékes pribékjei.
Tisztelt Vendégeink!
Kincses Előd és Mircea Dinescu életútja igazi Petőfi-díjas történet. A szabadságvágy története.
Tizenhat évvel ezelőtt azért hívtuk életre a MOL-lal együtt a Petőfi-díjat, hogy azokat a nagyformátumú személyiségeket díjazzuk velük, akiket összeköt a szabadságért folytatott küzdelem.
Volt már észt, lengyel, szlovák, cseh, osztrák és sok magyar díjazottunk is: mindük a szabadságvágy kelet- és közép-európai, közös harcosai.
A szabadságnak ugyanis nincs nemzetisége. Nincsen színe. Nincsen címere, logója vagy alakja. A szabadságnak jelzője sincs. Nem érdemes és nem is lehet fokozni, nincs közép- és felsőfoka.
A szabadság egymaga áll. És minden mást a szabadsághoz viszonyítunk, mert töretlenül hiszünk benne, hogy minden évben mi, az alapítvány és a MOL vezetői megtaláljuk azokat személyeket, akik a legnagyobb magyar költőről elnevezett díjra érdemesek és olyan példát állítanak mindannyiunk elé, amelyek jobbá, őszintébbé, tisztességesebbé tesznek minket.
Hálás vagyok a MOL-csoportnak, hogy együtt járunk a szabadság tiszteletének az útján.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Aggódva nézünk rá a hírekre minden nap. Háborúk, krízisek. Nem úgy néz ki a világunk, mintha a béke és a szabadság korszaka közelítene. Sőt, éppen ellenkezőleg.
Ám az elnyomás, a háborúk, a válságok közepette mindig voltak és ma is vannak olyanok, akik a szabadságot és a békét hirdetik. És végül, amikor már azt hisszük, hogy minden menthetetlen és reménytelen, ők akkor sem adják fel, ők akkor is kitartanak mellettünk.
Mi, magyarok sokszor átéltük ezt. Amikor már azt éreztük, hogy végleg elveszett a szabadságunk, akkor megjelentek azok, akik töretlenül hittek benne. 1848 márciusi ifjai, 1956 a pesti srácai és lányai és a ’80-as évek végének rendszerváltoztatói. A mindenkori szabadsághősök. Petőfi örökségének folytatói.
Előttük tisztelgünk, amikor évről évre átadjuk a Petőfi-díjakat.
Advent előtt vagyunk. Kívánjunk békét, boldog, nyugodalmas újévet és szabadságot, hiszen a szabadság a közös jó.
Köszönöm, hogy meghallgattak!
Elhangzott 2024. november 29-én Budapesten, a Mol Campuson, a Petőfi-díj átadóünnepségén.
Forrás:latoszogblog.hu
Tovább a cikkre »
