Elmúlt halottak napja, lassan eltűnnek a boltokból a koszorúk, gyertyák, mécsesek. Igazából most kellene vásárolni, árengedménnyel, de hát ki gondol ilyenkor, a kezdődő kötelező karácsonyi hajsza előtt a jövő évi halottak napjára? Lehet, hogy mégis kellene?
A gazdasági válság, az elszegényedés minden társadalmi folyamatot, mozgást, áramlatot befolyásol, és igen ritkán pozitív irányba. Hacsak nem hisszük el a minden tévécsatornáról ömlő propagandát, mellyel minden éppen hatalmon lévő kormány ujjongva igyekszik bizonyítani: mennyivel jobban élünk napról napra, de főleg jobban, mint az előző kormány alatt. Egyszerű állampolgárként, napi gondokkal küzdve inkább azt látjuk, hogy ez az állítás enyhén szólva megkérdőjelezhető. (Bár sokan lényegesen egyszerűbb szavakat használnak.)
A válság jön, dübörög, halad és olykor egészen szokatlan formákban nyilvánulhat meg. Előbb – utóbb minden rászoruló felfedezi, hol lehet a lehető legfájdalommentesebben takarékoskodni. Szakemberek szerint az egyik ilyen terület, ahol egyértelműen visszaesés várható, a halotti szertartásokkal kapcsolatos minden kereskedelmi tevékenység.
A halottakról való megemlékezés formái
Ideértve nem csak a konkrét temetési szertartást, hanem akár a gyászolók jelenlegi virágvásárlási szokásainak változását, és sok egyéb mellett például a halottakról való megemlékezés egyszerűsödését is. A helyzet komoly lehet, mert már A Szlovákiai Temetkezési Vállakozók Országos Szövetsége is foglalkozott a várható negatív tendenciákkal.
Ha most kimegyünk a temetőbe, még egyáltalán nem ezt látni. Minden síron mű- avagy igazi virág, természetes anyagból készült és plasztik koszorúk, mécsesek, gyertyák tömkelege. Az új sírokon ennek sokszorosa, friss sírhalmokat nem is látni a virág- és koszorútenger alatt. A régi, egyszerű síremlékek között feltűnnek az új, látványos, csiszolt keresztek és lapok, az elhunyt gravírozott arcképével, angyalkákkal, aranyozással, egyelőre piramis még nincs sehol. Ellenben feltűntek az első műanyag kínai síremlékek, ami megint csak azt bizonyítja: nem mindenki képes állni a sarat a temetkezési versenyben.
Egy utolsó, nem különösebben kellemes kötelesség vár ránk, még egy látogatás a temetőben: összeszedni a havas esőben szétázott koszorúkat, mécseseket, megfagyott krizantémokat. Lehetséges, hogy nem csak a pénzhiány, hanem akár a környezetszennyezési szabályok szigorodása is lehet majd az oka szerényebb szertartásoknak? A koszorúk, cserepes virágok, műanyag mécsesek a paraffingyertyákkal gyakorlatilag nem osztályozhatóak. Persze, minden temetőben vannak tárolók, külön a komposztálható virágföldre, külön a plasztra, vagy akár az üvegre.
Mit kezdjünk a felhalmozódó hulladékkal?
De kezeket a szívünkre: minden alkalommal, minden éven elvégezzük ezt a szelektálást, rendesen? A dugig telt, teljesen vegyes tartalmú konténerek láttán a válasz egyértelműen: nem. Ilyen összetételű, ilyen mennyiségű, évről évre felhalmozódó hulladékkal senki nem tud mit kezdeni. Esetleg elszállítani a többihez, tovább emelve a szeméthegyek magasságát, esetleg bedózerolni valamely elhagyott kőbányába, az utódaink biztosan áldani fognak érte.
Mielőtt bárki megsértődne: a saját keservesen, avagy máshogyan megkeresett pénzét természetesen mindenki arra költi, amire akarja.
A temetés mindig jó biznisz volt. Azért gyakran eszembe jut néhány nagyon idős, ennek ellenére nagyon is modern gondolkodású ember szava. Még a haláluk előtt sem féltek kimondani a látszólag kegyetlen, ám igen egyszerű igazságot:
– Virágot az élőknek kell vinni, gyerekek.
Ezenkívül teljesen felesleges azon problémázni, mit hoz magával a már a horizont mögött sötétlő ilyen – olyan aktuális válság. Könnyen lehetséges, hogy egészen más, sokkal súlyosabb gondjaink lesznek, mint hogy hogyan temessük el halottainkat.
Tóth Ferenc
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
