Történelmi mítosz: az emberek a szabadság miatt mentek Amerikába.
Valójában ilyesmi fel se merült. Pontosan ugyanaz volt, mint manapság: anyagi célokból mentek az emberek.
Még nekem is van a nagy kitántorgás idejéből – 1890-1914 – rokonom Amerikában.
Philadelphiában él Barry nevű harmadunokatestvérem, az internetnek köszönhetően tudtam vele felvenni a kapcsolatot pár éve. Bár ez nem magyar vonal, de magyarországi.
Mondtam már, volt egy ruszin dédnagyapám, őshonos Ugocsa megyei ember. Neki az öccse 1892-ben született, az anyakönyvi kivonat szerint mint János, de a ruszin családban Jan volt a neve (az akkori szokás szerint az emberek lefordították nevüket). Szóval ez a Jan azt hallotta, hatalmas bérek vannak az USA-ban és mindenki mehet, aki egészséges, nem kell tudni a nyelvet, így összespórolt elegendő pénzt a jegyre, majd 1909-ben ki is vándorolt. A Pennsylvania állambeli Monessen nevű kisvárosban telepedett le már mint „John Turyanin” – ez a vidék ma tipikus „rozsdaövezet”, most Trump itt 64 %-kal nyert, de a XX. sz. közepéig ez egy komoly virágzó ipari körzet volt, dédnagyapám öccse is azért ment oda, mert ott kerestek nyelvtudás nélküli betanított munkásokat.
Egykor olyan sok ruszin ment Pennsylvaniába, hogy a dédnagyapám öccse ruszin lányt vett feleségül, ott helyben ismerkedtek össze. Aztán már persze ez nem ment tovább, maga Barry már csak negyed ruszin, annyi maradt meg, hogy fenntartotta a vallást – görög-katolicizmus -, meg emlékszik, hogy amikor kisgyerek volt, a ruszin nagymamája egyes, amerikai szemmel, szokatlan ételeket készített, pl. húshoz galuskát, s kolbásszal meg káposztával töltött pirogot. Szóval Barry tud pár ételnevet ruszinul, meg a nagymamáját „baba” alakban említi, nem „grandma” alakban, de egyébként ő abszolút amerikai. Persze az mindenképpen pozitívum, hogy érdeklődő ember, utána olvasott a dolgoknak, szóval képben van mi hol van Közép-Európában.
Eközben a nagyobbik testvér, az 1890-ben született dédapám (a családban Georg, de a magyar papírokban György) meg inkább maradt Magyarországon. Nem azért mert ő a szabadság helyett a rabságot akarta, hanem mert nem volt meg benne a kellő kalandvágy.
S élte a kisemberek szokott életét, besorozták, kivitték az olasz frontra, ahol bár megsebesült, de szerencsésen nem halt meg, kitüntették, majd hazament, lett családja. S meghalt 1938-ban csehszlovák állampolgárként, fél évvel az I. bécsi döntés előtt.
Nemzetisége segített neki: míg a csehszlovák állam a kisebbségi magyaroknak nem adta meg a katonai jutalmakat, addig a cseh, szlovák és ruszin nemzetiségűeknek igen, szóval ő kapta az osztrák-magyar hadsereg által neki megítélt veterán nyugdíjat a csehszlovák államtól is, sőt a kitüntetése miatti pénzjutalmat is kifizették neki, amiből tudott venni egy étkezdét – a nagymamán szóhasználatában: „a resti” – a nagyszőlősi pályaudvaron – aztán a család ebből élt 1944-ig, az étkezde üzemeltetéséből.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
