Agyhalottak EP-frakciója

Agyhalottak EP-frakciója

Ezek a megszégyenített képviselők valószínüleg jobban ragaszkodnak az égből ölükbe pottyant havi „tízmillákhoz”, minthogy minősítsék pártelnöküket, aki – hangsúlyozom – a kormányellenes közvélemény-kutató intézetek lufifúvó tevékenységének köszönhetően egy nagy párt vezetőjévé vált – elemez Homa János.

facebook

Agyhalottnak minősítette munkatársait egy szélsőséges párt elnöke. Homa János újságírót, az Agria főszerkesztőjét kérdezte a Gondola.

– Főszerkesztő úr, egy pártelnök nehéz helyzetbe hozta munkatársait, kiderült ugyanis, hogy agyhalottnak tartja őket. Ugyanakkor öt évig bebetonozta őket egy brüsszeli havi „tízmillás” állásba. Miért tudjuk, hogy az agyhalottnak, antitalentumnak, tehetségtelennek nevezett megélhetésiek vállalják a megalázást?

– Jól emlékszem arra az időszakra, amikor az európai parlamenti választás listáját állították össze, s óriási volt a tolongás a közvéleménykutatók által nagyra gyúrt, de belül végtelenül üres párt esetében. Ahogy Ön is mondta, sok-sok magát nagyra tartó önjelölt próbált felkerülni válogatás nélkül a Brüsszelbe való kijutást jelentő helyekre. Minden normális ember látta, hogy szerencsevadászok serege mozdult rá a havi „tízmillás” állásra. Miután egyértelművé vált, hogy közülük az egyik alkalmatlanabb volt, mit a másik, így nem volt kikből válogatni. Az emlegetett párt vezetője azt is mondta, hogy bár ő a listavezető, mégsem kíván kimenni Brüsszelbe. Aztán kiderült, ő sem akart lemondani a magas tiszteletdíjról. S itt most ne is beszéljünk a mentelmi jogról, amelyre ugyancsak szüksége volt e lufipárt vezetőjének. No aztán a megszerzett mandátumok után kiderült, hogy a listáról bekerültek között a Tisza Párt elnöke, Magyar Péter mondta: egyik Soros-ügynök volt, a másik meg tehetségtelen, agyhalott. S miután ő már megismerte őket, ezeken a kitételeken nem nagyon szeretnék vele vitatkozni. Csak az a kérdés, hogy ennyi agyhalott, tehetségtelen embert miért küldött oda.

– Az Európai Parlament korrupt politikusainak egy része lebukott, emellett bűnözők is ülnek a széksorokban, akiket mentelmi jog véd a jogállamiság következményeitől. Most kiderült, hogy agyhalott képviselők is szavazhatnak. Miért tudjuk, hogy az erkölcsi romhalmazzá vált Európai Parlament zavartalanul ügyködik tovább, és fizeti tagjainak a „tízmillás” javadalmazást?

Hírdetés

– Még a vak is látja, hogy mennyire lezüllött az EP. Az európai emberek számára elfogadhatatlanabbnál elfogadhatatlanabb döntéseket hoztak a migránsok ügyében. Nos ebbe bele is bukott a német kormány, s a franciáknál is nagyon rezgett a léc. Aztán nyomasztó volt az az LMBTQ, illetve gender-propaganda, amely miatt a zsidó-keresztény kultúrán, és a Tízparancsolaton nevelkedett Európa sarokba lett szorítva. Ebbe a kaotikus világba belefért a Magyar Péter által agyhalottaknak bélyegzett tiszás csapat. Bízom benne, jókor jött az amerikai elnökváltás, amely visszatér a hagyományos értékekhez és szerepfelfogáshoz, melynek alapja a család, ahol az anya nő, az apa férfi. Nagyon szeretnék abban bízni, hogy ezeket a nyomorult ultraliberálisokat, illetve a velük összejátszó, gátlástalan elvteleneket kiszorítják az Európai Bizottság, illetve az Európai Parlament vezető pozícióiból is.

– Ha az agyhalottnak minősített EP-képviselőknek lenne jellemük, kifejeznék véleményüket a szélsőséges pártelnökről. Ezt azonban nem teszik, így még egyértelműbbé vált, hogy megélhetési politikusok. Hogyan süllyedhetett ilyen mélyre a demokrácia?

– Ezek a megszégyenített képviselők valószínüleg jobban ragaszkodnak az égből ölükbe pottyant havi „tízmillákhoz”, minthogy minősítsék pártelnöküket, aki – hangsúlyozom – a kormányellenes közvélemény-kutató intézetek lufifúvó tevékenységének köszönhetően egy nagy párt vezetőjévé vált. Egy olyan nagy párt vezetőjévé, amely az EP választásra nem tudott kiállítani egyetlen olyan képviselőjelöltet sem, amelyik ne kapta volna meg a saját pártelnökétől a már emlegetett lekicsinylő jelzőket, hogy Soros-ügynökök, hogy tehetségtelenek, hogy agyhalottak. Ezért kellene elgondolkozni azon, hogy ki-ki a saját helyén – tehát a választók, a közvélemény-kutatók – mit tehetnek annak érdekében, hogy helyükre kerüljenek a dolgok, s emelkedő Európáról, emelkedő nemzetről, emelkedő demokráciáról beszélhessünk.

Molnár Pál

 

 

  


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »