Elképesztően szánalmas és hisztérikus sajtókampány indult a moldovai és a grúziai választások kapcsán. A tét nem kevesebb, mint annak az illúziónak a fenntartása, hogy a progresszív-baloldali mainstream által uralt EU igenis vonzó alternatíva, vezetői felsőbb rendűek, igenis beleszólhatnak más országok belügyeibe. Aki ezt nem így látja, az csak a oroszbérenc, putyinista, megvesztegetett ügynök lehet.
Pedig nem történt más, mint az, hogy az orosz-ukrán háború több mint két és fél év tapasztalatából kiindulva az átlagpolgárok jelentős része Moldovában és Grúziában is levonta a maga következtetését: nem akarnak úgy járni, mint Ukrajna.
A mondatnak van folytatása is, ami igencsak rémisztő lehet a valóságnak hátat nem fordító közvéleménynek. Ukrajnát a Nyugat saját céljaiért tönkreteszi, eladósítja, kivérezteti. Mind Grúzia, mind Moldova olyan helyzetben van, hogy ez a forgatókönyv esetükben is igencsak esélyes.
Moldovában az EU-csatlakozás mellett csak a választók 50,4 százaléka szavazott. Úgy, hogy a külföldről érkező levélszavazatok fordították meg (egészen váratlanul) az állást az uniós csatlakozás javára. Úgy, hogy a moldovai nyugatbarát vezetés több száz szavazóhelyiséget nyitott Nyugaton, de csak kettő Oroszországban – holott a moldovai külföldön dolgozók zöme Oroszországban tartózkodik. A nyugati nagyokat hallgatott.
Jött a grúz választás, ahol a hivatalos eredmények szerint a Brüsszel által nagyban támogatott progresszív ellenzék csak 37 százalékot kapott, a regnáló konzervatív és családpárti kormány 54 százalékot. Brüsszelből nyilatkozatok cunamija indult el, és a mainstream sajtó ezerféle érvet sorol fel, miért nem szabad elfogadni a választások eredményét.
Igencsak beszédes volt egy grafikon, amivel bizonyítani akarták, hogy a grúz választásokat elcsalták, mert a szavazatszámlálás során volt egy pont, amikor váratlanul sok szavazatot dolgoztak fel, zömében a kormánypártok javára. Felmerül a kérdés, hogy ugyanez a gyanú miért merült fel a nyugatról teljesen váratlanul Moldovába beérkező szavazatok kapcsán?
A moldovai uniós tagságról szóló referendum az elnökválasztás első fordulójával volt összekötve, ahol Maia Sandu regnáló, szélsőségesen nyugatbarát elnök csak a szavazatok 40 százalékát szerezte meg. Egyáltalán nem garantált, hogy győzni tud.
Hamarosan jön a második forduló, ahol Sandunak egyetlen ellenféllel kell versenyeznie. Hogy, hogy nem, a moldovai Nemzeti Korrupcióellenes Központ (NAC) jelezte, hogy rekordmennyiségű választási csalást regisztrált az elnökválasztás második fordulója előtt.
A NAC-ról fontos tudni, hogy Moldova azt az Európai Unió nyomására hozta létre. Jelenlegi vezetője, Alexandru Pînzari egy éve van hivatalban, és nemrég maga Maia Sandu emelte őt vezérezredesi rangra, több rendőrségi vezetőt szintén előléptetett. Ez a választások előtti hatalmi biztosítékok kiépítésének tipikus példája (maga Macron francia elnök is élt vele a nyári francia előrehozott választások előtt). Aki Sandunak köszönheti pozícióját, az adott esetben annak megfelelően fog hatáskörével visszaélni, ha szükség lesz rá. Más szavakkal: ha alapot kell biztosítani a választások kimenetelének megkérdőjelezésére, ezek az emberek megteszik.
Fontos megérteni, hogy itt többről van szó, mint két ország szuverén döntéséről.
Moldova és Grúzia példája tökéletesen mutatja meg, hogy az EU már nem olyan vonzó alternatíva az átlagemberek számára, mint korábban volt. Az illúzió a tejjel-mézzel folyó Kánaánról és a kiapadhatatlan uniós forrásokról megkopott, mi több, összeomlott.
Ha egy moldovai vagy grúz átlagember mérlegre teszi az EU és a Nyugat perspektíváját az egyik oldalon, és a jelenlegi helyzetét a másikon, egyértelmű, hogy az előbbit választja. De ha a kérdés úgy hangzik, hogy vállalja-e ezért mindazt a poklot, amit most az ukránok vállalnak, akkor a válasz nem. Persze, a lakosságnak csak egy része látja be, hogy a döntésének vannak nagyon veszélyes következményei is – egy jelentős része nem látja, vagy nem akarja látni.
A trend egyértelmű, és Brüsszelben nagyon kínos kérdésekre kell válaszolniuk a tisztviselőknek. Emiatt igyekeznek elterelni a figyelmet az EU moldovai és grúziai kudarcairól. Minden bizonnyal komoly aktivista hálózatot fizettek nyugati pénzből a megfelelő kormány hatalomra juttatása céljából, de végül a terv nem jött be (ez már Szlovákiában sem jött össze) , vagy erősen kétséges, hogy be fog jönni. Lehet, hogy Maia Sandut újraválasztják, de jövőre lesz egy parlamenti választás is, ami újabb komoly kihívást fog jelenteni Brüsszelnek és aktivistáiknak.
A legfontosabb fájópontja Brüsszelnek, hogy nem képes kiterjeszteni befolyását és elvenni a népakarat erejét sem Szlovákiában, sem Magyarországon, de még az olyan lesajnált EU-n kívüli országokban sem, mint Moldova vagy Grúzia.
Ez azt jelzi, hogy Brüsszel nem csak a hitelét vesztette el, de a politikai erejét is a jelenlegi vezetés alatt. Ez azt jelenti, hogy a csatlakozni kívánó országok a jövőben teljesen más pozícióból fognak tárgyalni Brüsszellel a feltételekről. Ahogy a szerbek is megmondták, hogy szeretnének belépni az EU-ba, de hozzájuk a szivárványos propaganda ne jöjjön.
Az a felhajtás pedig, ami Orbán Viktor grúziai látogatása kapcsán kirobbant, megint csak a mainstream sajtót és a nyugati, rendkívül középszerű és rendkívül rövidlátó elit kötelező játéka. Mert tanácstalanok, tehetetlenek, és amikor valaki tehetetlen, igyekszik nagyokat mondani, hogy erről elterelje a figyelmet.
Sajnos Orbán Viktor nem tévedett. Valószínűleg a grúzok tényleg háborúba keveredtek volna a nyugati érdekekért, ha Brüsszel csicskái kerültek volna hatalomra. Ez pedig azért is riasztó elképzelés, mert látható, hogy a nyugatiak nem fogadták el a grúz választás eredményét. A kérdés most az, hogy beletörődnek-e a hivatalos eredménybe, vagy színes forradalmat robbantanak ki, saját hitelességük, felsőbbrendűségi tudatuk védelmében és egy újabb háború kirobbantásának reményében.
A magunk és a grúzok érdekében csak remélni tudjuk, hogy megelégszenek annyival, hogy csalásokra fogják önnön kudarcukat. Ezt a mediális nyomást valószínűleg egészen a moldovai elnökválasztás második fordulójáig fenn fogják tartani, hogy így segítsék Maia Sandu kampányát – és gyakoroljanak nyomást a választókra.
Komjáthy Lóránt
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
