Nyitókép: Körkép.sk
2024. október 20-án emléktáblát avattak Komáromban Berecz Gyula szobrászművész születésének 130. évfordulója alkalmából, a Jókai-szobor szomszédságában, a plébánia épületének falán. Az emléktáblát Nagy János szobrászművész röviddel halála előtt készítette el, emlékezve Berecz Gyulára, akinek tehetségéből, keze munkájából megszületett a város ikonikus értékű szobra, és az összesség tekintetében is az egyik legszebb Jókai-szobor, amely egyébként az írót mesemondóként ábrázolja.
A nagyjelentőségű rendezvényen részt vett a városi képviselői testület több tagja, élükön Keszegh Béla polgármesterrel, a történelmi egyházak lelki vezetői, így Kiss Róbert általános érseki helynök kanonok, esperes-plébános; Fazekas László, a Református Keresztyén Egyház emeritus püspöke és Fazekas Zsuzsanna tiszteletes asszony. Szintén jelen voltak a Zsidó Hitközség képviselői, a Komáromi Magyar Gimnázium Öregdiákjainak és Tanárainak küldöttei, a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület képviselői, Dráfi Mátyás, Kossuth-díjas színművész, valamint további szervezetek és számos magánszemély.
Az ünnepségen Szénássy Tímea, a városi képviselőtestület tagja üdvözölte az megjelent közösséget, majd felkérte Szabó Csekei Tímea művészettörténészt, a komáromi Duna Menti Múzeum munkatársát Berecz Gyula munkásságának méltatására.
A művészettörténész dióhéjban összefoglalta városunk szülöttének életrajzát, majd sokrétű munkásságát is megismertette a jelenlévőkkel.
Berecz Gyula szobrászművész 1894. október 20-án, napra pontosan 130 esztendeje született Komáromban. A keresztségben a Gyula, Lajos, Ede nevet kapta. Apja Berecz Alajos Komárom vármegyei tisztviselő volt. Anyja Girch Franciska háztartásbeli; a kisfiú után hat lánygyermeknek adott életet.
A kis Gyula alapfokú tanulmányait szülővárosában, középfokú tanulmányait a győri fa- és fémipari szakiskolában végezte. Az iskolai évkönyvek tanúsága szerint a tanulást nem vitte túlzásba. Eredetileg rajztanárnak készült…
Miután az orosz harcteret is megjárta, a művészetek iránti vonzalomból az 1919/20-as tanévtől már a budapesti Iparművészeti Iskola növendéke lett.
A hivatalos magyar kultúrpolitika ekkor a hagyományhűséget és természetszerűséget szívta magába, Berecz is ezt az irányvonalat követte, ám némely művén a szecesszió hatása is felismerhető.
Az 1923-ban Olaszországban megrendezett Nemzetközi Iparművészeti Kiállításon ötvösművészeti munkájával első díjat érdemelt ki. Ekkor, friss diplomásként nagy tervekkel tért haza szülővárosába, Komáromba.
Szabó Csekei Tímea a művész ezen időszakáról a következőképpen szólt:
Komáromban ebben az évben alakult meg a Jókai Egyesület Szépművészeti Osztálya, a JESZO. A Harmos Károly irányította JESZO a város kulturális és művészeti életének felpezsdítését tűzte ki célul. 1924 telétől a Kultúrpalota az ifjú művészek otthonává vált, a szobrász a padlástéri műteremben együtt alkotott Lenhardt György, Nagy Márton és Basilides Sándor festőművészekkel. A Jókai Egyesület a kiállító-helyiség és a műterem biztosítása mellett ösztöndíjakkal, tanulmányutakkal is támogatta az ifjú, sokszor szegény tehetségeket. Ennek köszönhetően jutott el Berecz Bécsbe, valamint Olaszország több városába is.
Nem véletlen, hogy a Jókai-centenárium alkalmából (1925) Berecz Gyulát bízták meg a neves író mellszobrának elkészítésével… Neve ismertté vált…egyre több megbízást kapott…Ezeknek köszönhetően készült el a Feszty-család tagjainak, Csepy Dániel ügyvédnek, dr. Lipscher Mór neves komáromi sebésznek a mellszobra…
Az 1930-as évek közepétől az Egyesület legjelentősebb vállalkozását a Jókai-szobor létrehozása jelentette. Az 1936-ban meghirdetett pályázatra 16 pályamű érkezett be. A bírálóbizottság egyhangúlag Bereczet javasolta a szobor kivitelezésére. A közadakozásból megvalósult bronzszobrot 1937 novemberében állították fel a Kultúrpalota előtt. Az alapkőletételnél az akkori csehszlovák miniszterelnök, Milan Hodža magyar nyelven szólt a megjelentekhez.
Szabó Csekei Tímea a továbbiakban szólt róla, hogy a Jókai-szobor sikere kapcsán az alkotó számos világi és egyházi megbízást kapott. Leveleiben mecénásaiként említi meg a bencés rendet, és a zsidó hitközséget is. Számos kül- és beltéri emlékművet készít az első világháború hőseinek tiszteletére, valamint a síremlékszobrászata is igen jelentős.
A második világháborút követő események megváltoztatták a szobrász életét. Miután Komárom Csehszlovákiához került, több művét eltávolították, ő pedig Magyarországon próbált gyökeret ereszteni.
A művészettörténész tartalmas összefoglalóját követően Nagy Ferenc költő, versmondó előadásában Petőfi Sándor: Szülőföldem című, nagyhatású – jelen estben megrendítő hangulatú – költeményét hallhattuk, mely hatványozottan érvényre jutott a szobrászművész szülőföld utáni vágyódásának visszatükrözésében.
Több forrásból ismeretes, hogy Berecz Gyula 1948-ban Komáromot elhagyni kényszerült, és feleségével a ma már Budapesthez tartozó Árpádföldön telepedtek meg. Egyre erősebben gyötörte a honvágy, erről testvérének sorai vallanak: „fáj a honvágy, úgy szeretnék hazamenni, a Tó utcai kis szobámban megpihenni!”
Ez azonban nem adatott meg számára, mint ahogy az sem, hogy láthassa a Szent András-bazilikában elhelyezett Keresztút stációit. Sajnos nem élhette meg a Jókai-szobor visszaállítását sem, mivel 1951 októberében hirtelen támadt szívelégtelenségben elhunyt. A csömöri temetőben helyezték örök nyugalomra.
A tartalmas ünnepség menetét a Gaudium vegyeskar tette fokozottan széppé, vezényelt Stirber Lajos karnagy, a Magyar Kultúra Lovagja. Elhangzott többek között Simon János: Hűség-himnusza, amely a témához kapcsolódóan, de egyéb szempontokból is az Isten- és a hazaszeretet kifejezésének gyönyörű hangjaként szólalt meg.
Az ünnepség végén Berecz Gyula szobrászművész újonnan felavatott emléktáblájánál a jelenlévő hivatali- és társadalmi szervezetek képviselői elhelyezték a tisztelet koszorúit.
Az emléktábla avatása mellett kültéri kiállítás is nyílott Berecz Gyula életéről és munkásságáról, amely a múzeum udvaránál, a Szent András-bazilika közelében tekinthető meg.
Buday Mária
A képek a szerző felvételei
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
